2017. augusztus 2., szerda

A lélek fájdalomcsillapítói... 6. fejezet...






Élősködés...

Ártani, nemcsak közvetlen támadással lehet...

Hanem burkoltan, szeretetbe csomagolva is...

Meg is teszi ezt sok olyan ember...

Aki megtanulta...
Saját erejének használata nélkül is elérhet eredményeket...

Ők az energiavámpírok...

Azok az emberek, akik úgy kérnek segítséget...
Simán meg tudnák csinálni maguk is...
Úgy öntik rád folyamatosan a problémáikat...
Meg sem hallják a megoldási javaslataidat...
S úgy akaszkodnak rád...
Le sem tudod, vagy akarod vakarni őket magadról...

Ismerős, ugye..?

Mindannyiunk életében akadnak vagy akadtak ilyenek...
Nem tanultak meg önállóan élni...
Ezért élősködnek másokon... 
Képtelenek meghúzni a segítségkérés egészséges határait...

Addig vesznek el, amíg adnak nekik...


Ha pedig ezt a másik ember megelégeli...

Akkor önmagukat áldozatnak...
Embertársukat pedig lelketlen szemétnek bélyegzik...
Ez is egy fajta fájdalomcsillapító...

Van, aki le tud így élni egy egész életet...

Miközben másokét keseríti meg...

Sokszor ennek a mentalitásnak egyenes következménye...

Az ilyen ember egyedül marad...

Egy idő után ugyanis mindenkinek elege lesz abból...

Ha folyamatosan az ő vérét szívják...

A fejezet zárásként egy utolsó gondolat...


Hányan gyalogolnak be úgy a temetőbe... 
Eltemetve a céljaikat, álmaikat, vágyaikat...
Mindazt a csodát, amit megélhettek volna... 
Pedig nem kellett volna így történnie...

Ha az energiáikat a változásba fektették volna...

                                                                   
                                                      €$@β@


       


2017. augusztus 1., kedd

Boldog Névnapot Bogi...





Boglárka, Boggancs, Bogi...

Vagy ahogy szeretnéd...

Boldog Névnapot kívánok...

Számoltad már..?
Feltűnt, hogy a neved 8 betűből áll..?
Minden számnak jelentősége van az életünkben...
A Te nyolcasodnak ugyanannyi, mint az Én kilencesemnek...

De a Te a nyolcasodra még visszatérek...

De, hogy valaki egy hónapon belül kétszer is ünnepelhesse a nevét...
Arra nem sok példa van...
Ha 12 hónapot nézem...
Augusztus 1-én és 22-én...
Bár ez utóbbit nem jegyzik a naptárak...
De attól még ott van...

Neved jelentésére két utalást találtam...

A boglár szóból, mely egyfajta fémveretes, ékköves, gyöngyös ékszer..
Másrészt, egy nagyon aranyos tavaszi virágunk neve is...
Neved ősi Magyar eredetű...
S most térjünk rá a lényegre...

Mi is jellemezhetne egy Boglárkára keresztelt Nőt...

Bogi...

Mert Nekem így jobban tetszik...
Te egy igazi gyakorlatias Nő vagy...
Leginkább, rendszerekben gondolkodó személyiség...
Élvezed a teljesség élményét...
Miközben figyelmesen dolgozol egy-egy feladaton...
Mindenről gondoskodsz, ami a birtokodban van...
Ennek köszönhetően...
Tárgyaid igen sokáig kitűnő állapotnak örvendenek...
A kiadásaidra is gondosan figyelsz...

Nem költesz semmire...

Amit nem tartasz szükségszerűnek...
Azt írják, jó fejed van a matematikához...

Hát bizonyítsd...

Kellő türelmed és minden apró részletre kiterjedő figyelmed...
Alkalmassá tesz arra...
Egyszer majd egy jó könyvelővé válj...
De ezt még Én sem hiszem el...

Vagy amivé szeretnél válni...

Egyszer majd...

De addig is maradj meg a mi egyetlen műszerész hölgyünknek...

Megáldottak néhány becenévvel is...
Bár nem biztos, hogy mindet szívesen használnád...
Bogi, Bogika, Bogácska, Bogica...

Ugyanakkor, egy igazi kalandor vagy...

Aki a változatosságra vágyik...
Soha senkit nem akarsz magad mellé láncolni...
Hiszen, Te magad sem vagy képes elviselni a korlátokat...
Mivel csupa önbizalom és határozottság vagy...
Nem is gondolsz arra, hogy elhagyhatnak...
Ezen kiváltságot is magadnak tartogatod...
S ha netán mégis megtörténne...
Nem sokáig búslakodsz...
Hamar...

S most nézzük is azt a nyolcast…
Mondja ezt neked egy, vagy a kilences...

A 8-as a legerősebb anyagi szám…
A leggyorsabb és a legerőszakosabb jegy…
Te vagy az, aki ösztönösen cselekszel…
Ezért is vagy egyenes, aki soha sem támad hátba…
Egyszer majd, (talán) igazi Vezetővé válsz…

A képességeid adottak hozzá...

Naivan kezdeményezővé, aki hatni akar a világra…
De ez gyakran csak szalmaláng lesz...

Te testesíthetnéd meg az igazi Nőt...

Életedben fontos szerepe van a szexualitásnak a szenvedélynek…

Ismerősen hangzanak ezek a tulajdonságaid..?

Aktivitás, kezdeményezőkészség, erő, lendületet, szenvedély...
Agresszivitás, harc, döntési képesség, szexualitás…

Van még bőven…
Ha nem bánod folytatom...

Tüzes, kiáramló, férfiasan nőies, vággyal teli, felelőtlen, problémamegoldó...
Ösztönös, kezdeményező, érzéketlen, aktív, türelmetlen, gyors, bátor, heves... 
Kolerikus, igazság szerető, kiváló megérzésű, jó üzleti érzékű...
Olyan aki fejjel megy a falnak, zseniális, lelkes, rámenős...
Önérvényesítő, önző, akaratos, nyitott, önfejű, energikus...
Impulzív, kritikus, emocionális, éles eszű, alkotó, féktelen...
Merész, önuralom nélküli, rivalizáló, önálló és független...
Egy igazi vezér típus, vállalkozó, határozott, nagy túlélő...
Életerővel teli, egyenes, jó szervező...

Jobban ismerlek, mint Te saját magad...

Rendkívül fontos számodra a jólét, a luxus, a pénz, a hatalom…
Még ha most nem is úgy mutatod, hogy mindenki lássa...

Ne légy türelmetlen, mind eléred, ha megéred...

De van egy rossz hírem is…
Hiába vannak fantasztikus képességeid...
Neked sohasem fog működni egyszerre...
Azonosan, magas hőfokon...
A karrier és a párkapcsolat…
A kettő együtt nem megy...

Viszont a jó hír, hogy te döntöd el, hogy…
Melyik úton jársz...

Ahogy nagy kedvencem Kowalsky megénekelte...
Te választhatsz, adott esetben mit akarsz…
Egy nagyon jól működő párkapcsolatot...
Vagy inkább egy intenzív karriert…

Ha mindkettőt, az is működhet, de csak gyengébben...

Nagy játékos vagy, aki szereti a kihívást…

De ezt már megbeszéltük...

Szükséged van a játékra, hogy győzhess…
Győztél..!

Vagy talán még sem..?

Neked csak fekete és fehér van...

Én azt mondom színezd újra...

Nálad nincs átmenet...
Ösztönösen cselekszel...
Nem ismered a megalkuvást...
Mint ahogy párt is te választasz magadnak...
Harcolsz érte...

Éreztem...

De nem engeded senkinek, hogy uralkodjon rajtad...

Amit nagyon is jól teszel...

Vagy megpróbáljon tanácsot adni...

Ezt viszont, már kevésbé...

A végletek embere vagy...
Hol fent, hol lent...
Kockáztatás, balesetek, viták, harcok, sikerek és bukások...
Ezen végletek gyors váltakozásai jellemeznek...

Ami a szíveden az a szádon...

Egyenes és ösztönös....
De sajnos gondolkodás nélkül cselekszel...
A túlzott mértékű szexualitás....
Valamint az extrém sportok gyakorlása...
Még jó néhány kellemetlen hetet, hónapot fog okozni...
S végezetül...

Van még mit tanulnod bőven...

Még Tőlem is...
Akkor is ha  most még nem nem így érzed...
Fő problémád az agresszió...
A támadás...
S ugyanakkor a védekezés...
Félsz, hogy uralkodni akarnak rajtad...
Tanuld meg...
Az ÉN és a TE harmóniájának megteremtése nélkül nem létezik párkapcsolat...
Míg ezt nem tanulod meg, minden próbálkozásod...
Csak, kapcsolatgyilkosság...
Ami sajnos nem neked fáj...
Az alkalmazkodás...
Az együttműködés....
A kommunikáció javítása...
A türelem megtanulása...

Ezek még mind Rád várnak...

Hiszed, vagy sem...
Tudnám még folytatni...

De attól tartok, sőt tudom, ezt sem olvasod majd el...
Talán évek múlva...
Ha megértél rá...

Az ösztöneid, tudatod, lelked, betegséghajlamaid....
Mind itt vannak...
Mind közölni akarnak valamit...

Mint ahogy most Én...

Folyt. köv...

                                                   €$@ß@



2017. július 30., vasárnap

A lélek fájdalomcsillapítói... 5. fejezet...





Mások lehúzása...

Vannak, akik nem befelé rombolnak, hanem kifelé... 
Nem önsajnálatba merülve...
Vagy betegségben szenvedve...

Hanem úgy, hogy mások életét keserítik meg... 

Ennek nagyon egyszerű oka van... 

A saját értéküket próbálják növelni... 

S ahelyett, hogy önmagukat fejlesztve emelnék a valós értéküket...
Inkább másokat maguk alá tiporva...
A relatív értéküket próbálják nagyobbnak éreztetni...
Olyan emberek ők...

Akikben a gyengeség érzéketlenséggel párosul...

Így vagy fel sem tűnik nekik, hogy kártevővé váltak...
Vagy baromira nem érdekli őket... 
Az egész viselkedészavaruk olyan irányt vett...

Kiben milyen aberrációt okozott a gyermekkori neveltetése... 

Mert ha ott nem lett volna valami nagyon elcseszve... 

Akkor nem váltak volna másokon keresztülgázoló seggfejjé... 

Hanem odafigyelnének embertársaikra...


                                €$@ß@




A lélek fájdalomcsillapítói... 4. fejezet...





Amikor már a kifogásokból kotyvasztott fájdalomcsillapító is gyengének bizonyul...
Akkor jön a következő szint a...

Menekülés

Sokféle módja van ennek is...
De a leggyakoribb az önpusztítás...
Azon belül is a tudat alatt választott testi betegségek...
S a tudatosan választott szenvedélybetegségek....
Társadalmunk az első csoportot sajnálni szokta...
Míg a másodikat nagyon könnyen megbélyegzi...
Pedig senkinél sem rosszabbak ők...

Csak gyengék...


Túl sokáig éltek fájdalomcsillapítókon...
S már annyira legyengültek...
Úgy érzik, képtelenek megbirkózni a valósággal... 
A menekülés már nagyon erős fájdalomcsillapító...
Annyira erős...

Sokan bele is halnak...


Csak egy apróságról ne feledkezzen meg senki...

A lelki fájdalomcsillapítók...
Nagyon hasonlóan hatnak gyógyszerként kapható fizikai társaikhoz. 

Tünetet kezelnek, de a fájdalom okát nem szüntetik meg... 


Sőt, még el is fedik azt... 

Rövidtávon működőképesnek tűnnek...
Ezen fejezet záró soraként annyit fűznék még hozzá...

Amit elnyomnak, az előbb-utóbb úgyis kijön...


                                                                €$@β@




A lélek fájdalomcsillapítói... 3. fejezet...




               


A lelki fájdalomcsillapítók következő csoportjának alkotója a... 

Kifogások...

Amikor a valóságból való meneküléshez...
Már nagyobb adag szükséges...
Amikor már nem elég pusztán nyafogni a dolgok miatt...
Na akkor jönnek az érvek... 
Az okosnak vagy meghatónak tűnő magyarázatok...
Amelyeket azért fabrikál magának a langyos kakiban ücsörgő...
Valahogy, ne érezze a bűzt annyira...
Persze időről időre így is megcsapja az orrát...
Ezért szép fokozatosan...

A kifogás válik saját kis világának valóságává... 

Ezzel kel, ezzel fekszik...
Zsebből húzza elő bármikor, amikor tenni kéne valamit...
De ez picit sem változtat a tényen...
Míg ő azt magyarázza...
Miért lehetetlen megcsinálnia valamit...
Addig van, aki megcsinálja azt...
S néhány ismerősen csengő mondattal had zárjam...
Melyeket a mögöttem lévő hónapokban...
Nem igazán tudtam vagy akartam értelmezni...
Megérteni, tudomásul venni...

Én ilyen vagyok, már nem tudok változni...
Mit fognak gondolni rólam..?
Nem is olyan fontos ez...
Ehhez béna vagyok...
Még túl korai...
Már túl késő...
Ez nekem túl sok...
Mi van, ha nem sikerül..?
Már annyiszor próbáltam...
Túl sok időbe telne...
Félek...
Ez lehetetlen...
Ilyen helyzetben vagyok...

S még annyit...

Ha valamit igazán el akarsz érni...
Akkor találsz rá módot...
Ha nem...
Akkor találsz rá kifogást.


                                               €$@β@










2017. július 27., csütörtök

A lélek fájdalomcsillapítói... 2. fejezet...






Kezdem az enyhébb fájdalomcsillapítókkal...

Azzal, amellyel az emberek többsége is kezdi...
Amikor beleütközik a ténybe...
Az élete nem éppen olyan, ahogyan azt elképzelte...
Ilyenkor jön a...

Panaszkodás...

A lelki szemét kontrollálatlan kiöntése...
Melynek bár látszólag segítségkérés a célja... 

Valójában nem szól másról, mint önsajnálatról és kényelemről...

Igen, fontos az érzelmeink kifejezése... 
Fontos, hogy ne fojtsuk magunkba azt, ami nem jó... 
Hanem kezdjünk vele valamit... 
Csakhogy ez a valami nem feltétlenül azt jelenti... 
Fogjuk és emésztetlenül kiköpjük... 
Aztán nézegetjük, hogy ez milyen gusztustalan... 

Ennél azért jóval többre képes az emberi agy...

Aki valóban változást szeretne... 
Az nem elégszik meg a tényekkel, hanem megoldást is keres rájuk... 
Ha pedig egyedül nem talál... 
Akkor úgy kér segítséget... 
A megoldásban maga is közreműködik... 

Aki csak panaszkodik, az még nem szenvedett eleget... 

Annak még jó úgy, ahogy van... 
Jobb, mint tenni a változásért... 
A panaszkodás egy mentális hintaszék... 
Ami megadja a cselekvés illúzióját.... 

De haladni nem lehet vele semerre...

A gyakori reakció erre persze az... 
Sajnos van, amin nem tudunk változtatni... 
Erre pedig Én csak azt mondom, hogy valóban így van... 
Tényleg van, amit egyedül... 
Vagy akár összefogva sem tudunk megváltoztatni...
Egyetlen emberéletnyi rövid idő alatt... 
Még tettekkel sem, de panaszkodással pláne nem... 
Ezért ajánlom minden panaszkodónak szeretettel...
Az alábbi sorokat... 

Ha valami nem tetszik, változtasd meg..!
Ha nem tudod megváltoztatni, változtass a hozzáállásodon..! 
De Nekem ne panaszkodj..!


                          €$@ß@



Amíg Vele nem találkozom, nem bánom, hogy egyedül vagyok…





Ő lesz az...
Akinek átvitt értelemben, de majd minden ajtót kinyitok...
S megfogom kezét... 
Aki, ugyanúgy tudni fogja mi a különbség...
Ha valaki szájon, vagy homlokon csókol... 
Akinek kérnie sem kell, hogy terítsem rá a kabátom, ha fázik…
Várni fogom azt...
Aki be mer mutatni a szüleinek, testvéreinek... 

Akinek soha nem leszek sok...


Ciki, harsány, unalmas... 
Vagy akármi, amit már ezerszer hallottál mástól...
De nem Tőlem...
Az...
Akire a barátaid rá mosolyognak majd a bemutatkozáskor...

“Áh, már sokat hallottunk rólad..!”


S persze zavarba jövök...


Hiszen Te, már mertél mesélni Rólam...


Sokat...


Várni fogom azt, aki felveszi a telefont, válaszol az üzeneteimre...


Nem tilt le egyetlen közösségi oldalon sem...
Aki felhív a nap végén...
Úton vagyok-e már...
S vigyek-e valamit...
Akinek majd magától eszébe jut...
Az apró dolgok teszik szebbé az életünk...

A kapcsolatunk...


Megismétlem még egyszer...


A kapcsolatunk...


A nap végén pedig megkér...
Üzenjek rá, biztonságban hazaértem-e...
Aki majd magától is ráébred...

Én vagyok az egyetlen, aki nem akarta megváltoztatni Őt... 


Eszében sem jut számon kérni, miért és mennyit dolgozom...
De ha fáradt vagyok azt szóvá teszi...
“Pihennem kéne…”
Mondani fogja majd kora reggeleken...

S tudni fogom, igaza van...


Várni fogom azt...
Aki nem feltétlenül gondolkodik mindenben, mindenről ugyanúgy...
De meghallgatja a véleményem...
Tudom, érdemes egyedül maradnom, míg meg nem ismerem Őt...
Aki nem játszik velem, hanem őszinte...
Akkor is, ha fáj...
Mert Ő lesz az, aki betartja amit ígér...
Emlékszik arra amit megbeszéltünk...
Tudni fogja, az Én időm is drága...

Mellette nem leszek második...


Mellettem a szó, hogy “egyenrangú” Számára értelmet nyer...
Mekkora könnyebbség lesz...
Ha valaki olyannal leszek együtt, aki belátja, ha hibázott...
Aki önfeledten tud beszélgetni...
Elmondja, ha valami bántja...

Még akkor is, ha az a “valami” Én vagyok...


Aki mellett a hétköznapok szép lassan megszelídülnek...
Ha nincs is mindig szenvedély...
Akkor is tudni fogom...

Nem kell azon filozofálnom, ugyan hűséges-e...


Mert őszinte...
Mert ha lenne más, ha lesz más, azt is meg fogja mondani...
Érdemes addig egyedül maradnom...
Amíg azzal nem találkozom...
Aki a legjobbat akarja kihozni belőlem...
Aki motivál és értékel...
Mint ahogy Én belőle, Én Őt...
Ha kell, minden nap...
Aki tudja, hogy értékesek vagyunk...

Várt Rám, s Én is vártam Rá...


Mert tudni fogjuk...
Milyen nehéz volt rátalálnom...
S ha már eljött, megbecsülöm Őt..

Nem engedem meg, hogy bizonytalanná váljon...


Mert Rám várt...


Mert Egymásra vártunk...




                                 €$@ß@