Lehet furcsán hangzik, de már tudom,
hogy lehet sírni könnyek nélkül.
Sőt, sokszor nem is tudjuk,
hogy a cseppek befelé folynak.
A könnycsepp olyan szemüveg,
melyen át a világ torz, nem valós képet mutat.
Erre leginkább olyankor jön rá az ember,
mikor a könnyek elfolynak, a felhők tisztulnak,
és a madarak csiripelése is újra hallatszik.
A felismerés, hogy jé, rám is süt a nap!
Amikor az ember benne van, még kapaszkodik bele,
és azt hiszi, hogy nincs is élet tovább.
Amikor már kívülről szemléli, akkor látszik csak,
hogy mély örvény volt, ami lehúzta.
Jelentem, rám is süt a nap!
Nagyon hiányzik a jobbik énem,
pedig minden nap beszélünk telefonon.
Ő az én Napom, és a napfény felszárít minden könnycseppet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése