Szeretném, hogyha szeretnének

Ha szeretetre méltóak akarunk lenni, hogy viszontszeressenek, tudnunk kell, mire vágyik az, akit kiszemeltünk magunknak.

A dicséretnek óriási szerepe van abban, hogy befolyásoljuk mások érzelmeit magunk iránt.
Rendszeres dicséret hatására a legtöbb embernek javul az önértékelése, megnő az önbizalma, önbecsülése.

Ha azt szeretnénk, hogy szeressenek, hangsúlyozzuk a pozitívumokat, és tekintsünk el a negatívumoktól.
Szinte elképzelhetetlen, hogy ha valaki szeretettel, kedvesen közeledik, az ne találjon kedvező fogadtatásra.

A baj, hogy nem dicsérjük eleget egymást.

Mintha attól félnénk, hogy a túlzott elismeréstől a másik elbízza magát.
A viselkedést dicsérjük, ne a személyt.
Fontos, hogy az illető tetteiről mondjunk véleményt, ne pedig róla magáról.

Ha tetszik, ahogy a partnerünk táncol, miért ne mondanánk meg neki?
Pontos volt a párod? Dicsérd meg érte! Mondd gyakran, hogy "Köszönöm".
Vedd észre, ha jót tesznek veled, hiszen ez nem magától értetődő.

A kedves, megértő, gyöngéd embereket általában szeretik.

Szeretni akarsz, s hogy viszontszeressenek: légy kedves, megértő és gyöngéd.
Miért megy ez sokunknak olyan nehezen?
Mert örökké védekezünk, örökké félünk valamitől.
Folyton bizonyítani akarjuk, hogy nekünk van igazunk, a másik téved.

A férj például olyasmit állít, amivel a feleség nem ért egyet, és a nő egy percig se habozik, kiigazítja.
 A férfi nem fogadja el, amit hallott, mire így okoskodik a feleség:
"Talán nekem van igazam, talán neki. Maradjunk ennyiben."
Elmondta a magáét, de a dolog nem ér meg egy veszekedést.
Azért szeretjük az ilyen embereket, mert nem szúrják le azonnal azt, aki nem ért egyet velük. Kedvességükkel megadják a másiknak a tévedés lehetőségét.
Hogy ez folyamatos meghunyászkodást jelentene? Szó sincs róla!
Kimondják, amit gondolnak, de visszavonulnak, ha nem lényegbevágó kérdésről van szó.
Meg kell tudnunk, mennyit bír el a párunk!

Némelyik férfi nem szeret társaságban a felesége mellett ülni, nem szívesen fogja meg a nő kezét, és nem mutatja ki szívesen összetartozásukat.
Pedig nagyon szereti, tiszteli a feleségét.
 A feleség ugyanakkor keserűen panaszolja, hogy a férj nem szereti eléggé, nem becézi, nem simogatja.
Boldogabb lenne, ha ezeket a gesztusokat megkapná a párjától.
 Az egyik megoldás az, ha a férfi legyőzi a tartózkodását, és gyakrabban mutatja ki érintéssel, egyéb jelzésekkel a szeretetét.
A másik megoldás, ha a nő elfogadja, az ő párja ilyen.
Annyi minden mást kap a férjétől, nem érdemes nagy hűhót csapni emiatt.
A két megoldás közül az egyiknek be kell következnie, - csak így lehet jó a házasság.

Válogassuk meg a szavainkat!

Bár a tettek a legfontosabbak, mégis, minden emberi kapcsolatban különös jelentősége van a kimondott szónak.
Döntő szerepe van annak is, ahogy mondjuk, amit közölni akarunk.
Sokan képtelenek kimondani, hogy "szeretlek".
Mások viszont - amerikai filmekben körülbelül kétpercenként - túl gyakran használják ezt a szót.

Egyik sem szerencsés.

Ha soha nem halljuk, hiányozni fog, ha túl sokat duruzsolják a fülünkbe, elkopik, tartalmát veszíti.
Magától értetődőnek tűnik, sokan mégis elfelejtik.

Ha azt akarod, hogy viszontszeressenek, az emelt hangot, a kiabálást, ha lehet, kerüld el.
A hangoskodás, ordítozás rossz érzést, zavart, félelmet okoz, és gyakran vezet haraghoz.
A zsörtölődéssel is jobb csínján bánni.

Mert a férfi egy darabig hallgat, végül elveszti a türelmét.

Ami pedig ilyenkor következik, annak már semmi köze nincs a szeretethez.