A történet Édeni, bár ki lehetett volna védeni.
Mert Én Ádám, nem tudtam Évával, hogy s mint…
Pedig, míg megjő az Úr, csinálni kéne valamit.
Ah de már késő, fülem az Úr hangja csapja meg.
Az isten (bassza) meg, mondám…Szólt az Úr…
S elvitte, Éva asszonyt, egy fordulóra válaszul.
Nem baj majd másnap…
Más nap az Édenben, megint nincs más, csak mi ketten…
S mes-meg töröm, fésületlen fejem a nászi tiketten.
Megkérdeztem a kakast, hogyan házasul…
De szegény Éva, alig élte túl.
S kifaggattam, a halat…
De szegény Éva, majd megfúlt a víz alatt.
Rohant az Úrhoz, hogy Ádám egy balek…
S a helyes utat, megint az Úr mutatta meg.
Nem baj, majd harmadnap…
Harmadnap az Édenben...
nincs más, csak mi ketten.
Most pihenek egy fa alatt…
Már kerülnek a madarak.
S akkor látom, Éva ott fekszik hason…
S én rá… Ugrottam volna…
De az Úr hangja szólt alóla…
De hülye vagy Ádám fiam…
Tűnj innen a pokolba.
Egy év múlva, az Édenben…
Nincsen más… Csak mi hárman…
Mert közben, egy gyermeket csináltam.
De azért, emlékszem a múltra.
Mert a gyermek…
Hasonlít az Úrra…
€$@ß@
Ezt a Betiltott verset, 25 évvel ezelőtt…
VálaszTörlésMég a rendszerváltás előtt!
Néptáncos pályafutásom idején adta elő…
Egy nagyon kedves ismerősöm, egy zártkörű rendezvényen.
Már akkor úgy éreztem, nekem ezt meg kell tanulnom…
Rákerestem a neten, de nem találtam semmi nyomát…
Így hát előásva régi emlékeimet, megosztom most veletek…
Fogadjátok sok szeretettel…
És szabadon terjesszétek…