A családon túli nézelődés, még csak az út kezdete.
Az élet mértéktelen habzsolása…
A szenvedélyek fáradhatatlan élvezete…
A mohó keresgélés, már Vágy ugyan…
De még mindig nem az IGEN visszhangja.
A gyógyítókhoz, pszichológusokhoz való elvakult rohangálás…
Már kifejeződése annak...
Immár véget akarsz vetni szenvedéseidnek…
De ez még mindig nem a tudatosság.
A felvállalás igazán csak akkor sejlik fel…
Amikor végül, általában sok csalódás után…
Ráébredsz és elfogadod…
Csak befelé indulva…
Komoly elhatározás árán kezdheted meg a valódi utadat.
És akkor még mindig jön…
Egy általában hosszú, merengésekkel teljes…
Önszembesülésektől zsúfolt folyamat.
Míg megérted, nem elég akarni, határozni…
TENNI is kell saját változásaidért.
Sokan, mint Te is ezen a ponton adtad fel a harcot…
Földi elfoglaltságodra hivatkozva…
Sietve búcsút intettél a szerelemnek…
Szép emlékként…
Vagy összetört illúzióként tekintesz vissza…
Az "eltékozolt" időre.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése