Házinyúlra nem lövünk! Vagy mégis?

Személyes tapasztalatok alapján...

Ki ne hallotta volna már, ezt a mondatot...

„Házi nyúlra nem lövünk!” 

Ami logikusnak is tűnik addig a pillanatig...
Míg el nem kezdünk vonzódni valakihez a munkahelyünkön.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni erről a mondásról...
Amely, nem hiába vált szállóigévé.

Ha a szerelem, bekopogtat hozzánk...

Hajlamosak vagyunk, minden észérvet behajítani a sarokba...
És tudomást sem venni róluk.

Ilyenkor, a szívünk irányít...

Az ösztöneinkre hallgatunk.
Mindent, rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélünk.
Pedig, nem ártana átgondolni a helyzetet.
Feltenni a kérdést...
Tényleg érdemes belekezdenünk egy ilyen kapcsolatba?
Meg tudjuk majd oldani, a felmerülő problémákat?

Végül ott van a „Mi lesz ha…” kezdetű mondat.

Egy munkahelyi kapcsolatnak...
Ugyanúgy megvannak az előnyei, mint a hátrányai.
Csábítóan hangzik az a tény...
Így sok időt tölthetünk a párunkkal.

Romantikus lehet egy-egy lopott csók a folyosón.

Együtt ebédelhetünk, reggelizhetünk...
Elbújhatunk a teakonyhában.
Más esetben...
Csak reggel egy fél, vagy egy órára, láthatjuk kedvesünket...
És este találkozunk vele, kimerült állapotban.
Az ébren töltött időnknek...
Csupán csak töredéke jut arra, hogy vele legyünk...
Akkor is inkább, pihennénk a fárasztó nap végén.

A munkahelyi kapcsolat mellett szól az is...

Biztos lesz miről beszélnünk...
Mert valószínűleg, egyezik az iskolai végzettségünk...
Az érdeklődési körünk.
A kollégák személyében, közös ismerőseink vannak...
Valamint, könnyebben megérthetjük...
Egymás munkahelyi problémáját.
Emellett az is előny...
Alaposan megismerhetjük a másikat, milyen ember is ő.
Hogyan viselkedik, a munkatársakkal?
Az ügyfelekkel és a főnökkel?

Ki áll-e a döntése mellett...!

Vagy megalázkodik,
Esetleg egy sunyi alak...
Aki mindenre képes...
Hogy feljebb juthasson a ranglétrán?
Magyarán, nem veszünk „zsákbamacskát”.

Ám vannak hátulütői is.

Nem árt belegondolni...
Ha a nap, 24 óráját együtt töltjük...
Akkor egy idő után, nem lesz olyan csodás...
Mint amilyennek először tűnik.
Pár hónap után, unalmassá válhat.
Nem tudjuk otthon elmesélni...
Mi történt velünk aznap, mert párunk már tudja.
Nincs szabadságunk, minden lépésünkről tud a másik.
Előbb-utóbb, terhessé válik, a párunk jelenléte.
Azonban, ügyes praktikákkal...

Nem kis erőfeszítéssel és találékonysággal, meglehet oldani...

Hogy kapcsolatunk, ne váljon egyhangúvá.
Még alaposabb megfontolást kíván a dolog, abban az esetben...
Ha a főnökünkkel, vagy esetleg egyik beosztottunkkal,
szeretnénk kapcsolatot kialakítani.
Ez mindig nagyobb problémával jár, mint egy kollégával.

Elkezdődnek a sugdolózások, a folyosói pletykák.

Hiszen, mi se először hallanánk...
Valaki a feljebb jutás érdekében, a főnöke ágyába bújik.
Kedvező hatása is lehet karrierünkre...
De ne feledjük, hogy megvan az ártalmas oldala is.
Óvakodjunk a főnök-beosztott viszonytól!

Visszatérve a „Mi lesz ha…” kezdetű mondatra.

Egyszer véget érhet a szerelem.
Akkor, hogyan oldjuk meg a közös munkát?
Főleg, ha haragban váltunk el...

Vagy ha még táplálunk valamilyen érzelmet a másik iránt?

Nem ritka eset, hogy ezért az egyik fél...
Inkább más munkahelyet keres.
Mert nem tudnak együtt dolgozni.
Végső következtetés...

Szép a szerelem, ha a szív diktál...

De  néha, hallgassuk meg az észérveket is.

                          €$@ß@