Szeretem azt, mikor egyszerűen szeretsz.
A zajos világ, rideg árnyaitól menekülve a melegség felé...
Csak úgy, szavak nélkül...
Vállamra hajtod a fejed.
Szeretem benned a ritmust, ami lázba hoz...
Felpezsdítve a vért, mely forrón lüktet.
Szeretem a simogatást, a véletlen csókokat...
Mely lehűt, ha az éj, nyár melegtől fülledt.
Szeretem a hallgatást...
Mikor az elsuhanó fák, megbújt levelében. nesztelenül piheg...
Szeretem az illatod, mely mindennél nemesebb...
S azt a hajtincset, mely ott lapul a...Tudod hol.
Mint egy elbújt óvodás, aki épp álmokat kergetett.
Szeretem a mosolyod...
Ami évezredes magányban megtanított arra...
Hogyan kell szeretni.
Szeretem, azt a megremegő szíved...
Mely száz fokos hőfokot vesz, ha közelébe érek...
S minek a közelségét, oly jó érzés magamon érezni.
Szeretem a mindent, ami általad naponta körülvesz...
Megszépítve életem hátralévő napjait...
Melyben a szerelem érzése...
Ábrándokkal teli újholddá varázsol...
Bűbájt és csodát tesz.
Szeretem az egész lényed...
Ami szelíd jóságával, s önzetlen hitével a halálból kimentett.
Szeretem a szenvedélyt, a gyöngéd ölelést...
Miért élni érdemes...
S amiért Szeretlek.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése