Az egészet szeretni...

Tudod, úgy kellene szeretni a világot...

Ahogyan Én szeretlek Téged.

Mintha egy csodás gyümölcsöskert lenne...
Szebbnél szebb gyümölcsfákkal tele...
Ami örömöt, boldogságot ad a szemnek a szívnek, az érzékeknek...
De ahol időnként megjelenik a gonosz.
Kitudja miért?
Talán a kertész hibája...

Talán egy pillanatra nem figyelt...

Levette róla a szemét...
Vagy rossz volt a szer, amit alkalmazott...
Felüti a fejét valamilyen járvány...
Valamilyen alantas betegség.
Az egészségesek mellett a kertben beteg fák is lesznek.
De azokat a kertész, aki oly sok örömet kapott tőlük...

A fáktól, akiket szeretett, nem gyűlöli, csak a betegséget.

A fák baja neki épp úgy fáj.
Vállára veszi a fájdalom felét...
A sokszor kilátástalannak tűnő harcot.
Próbálja megmenteni a beteg, és a még egészséges részeket...
Nehogy nagyobb legyen a kár.
A betegeket kényezteti, ápolgatja...
Minden szeretetét odacsoportosítja.

Az egészet szereti.

De most a rész beteg.
Mint egy jó anya...
Mindent megtesz a gyógyulásáért.
Mert ha nem azt teszi...

Az egészet, ami gyönyörű, elveszítheti.

Tudja, rá bízták, felelőse a csodás kertnek.
Talán úgy kellene a világot szeretni...
Ahogy a kertész a gyümölcsfáit.
Vagy ahogyan én szeretlek Téged.

Együtt az egészet.

                    €$@ß@