Az a másodperc, amikor igazán szeretünk...
Életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat.
Őrület.
Teli félelemmel és szomjúsággal.
Mi persze éppen fordítva gondoljuk.
Mi azt hisszük, hogy az a valóság...
Amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk.
Valóság a hétköznap...
A közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset.
Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt...
A "senkihez sincs közöm" életérzése.
És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek...
"Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!"
Miközben egy tévedhetetlen hang...
A lelkünk mélyéről azt mondja...
Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam!
Itt akarok élni, örökké!
Amikor szeretjük egymást...
Kijózanodunk.
Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.
Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el...
Amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket...
Elkezdünk egymásban, egymásért élni.
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése