Az Én vágyaim...

Tudod az Én vágyaim…

És a lehetséges valóság, közelebb esnek egymáshoz.
Az Én vágyam olyan vágy…

Amiben ott lapul a remény.

Hogy lesz egy napja az életünknek…
Amikor ott vagyunk egymással szemmben.
Nem úgy, mint két idegen…
Hanem, mint kik összetartoznak.
Hosszú évek óta fogják egymás kezét…
Nem zavartan…
Mint ki szembesül.

Hanem boldogan, sírva és nevetve…

Mint, kik régóta vágyták ezt a pillanatot…
Tudod, valami gyönyörűséget szerettem volna mondani…
Erről az elképzelt, remélt találkozásról…
Ahol talán a szerelem, szóba sem kerül…
De a szeretet takarná el, sütne a Nap, esne az Eső…
Végre együtt láthatnánk a szivárványt.

Csak neked köszönném meg…

Amit másnak...Már az égieknek…
A mindenhol jelenlevőknek, olyan sokszor megköszöntem.

Hogy vagy nekem.

A szemedbe mondanám…
Hogy mekkora erő van benned…

A képzelet határain túl is örömet teremtettél bennem…

                                                   €$@ß@