2010. március 4., csütörtök

Hozzád enged a kegyes álom...






Megszólítlak némán, minden éjszaka...
Vigyázva, meg ne zavarjam álmodat.
Érzem, válaszolsz...Szólítlak...Érzed...?
Jó így...Bár megtagadom a józan észt.
A tudás felett ítél a Vágy...A merész...

Amit tagad a tudás, lásd Léleké a döntés.

Kapcsolatunk az éteren át…
Bár árnyat vet rá a kétkedés.
Remélt...Derűs álmom elé…
A kóbor reményt, elűzni késztet(és).
S elfogadni az ébrenlétben…
Már rám szabott valót.
Hozzád enged a kegyes álom…
S emlékeddel, álomba fogad...Egy álmodozót.


                                                      €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése