Olyan magányosan virraszt ma a Hold...
Mint egy égi hírnök, fejedelmi fényben...
Hallgatja, mint susog, a lomb a ligetben...
Majd tovább viszi titkát, az elapadó éjben.
Olyan sejtelmes, szent mirtuszág borít...
Száz titoktól terhes, vergődő világot.
Nem, csak én idézem vissza, a nyár tüzét...
Rólad ábrándozva...Te Drága, Imádott!
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése