E világban van szeretet, gyűlölet, barát, ellenség...
Szerelemért folytatott küzdelem, mi másnak vereség.
Tudom, sok embert megrázott a múlt...
Nem veszik észre, hogy már az őszi falevél is lehullt.
Van, kinek a múlt, egy vállrándítás, csak rossz emlék...
Megjegyzéseinek súlyát, nem érzi... Nekünk, ez szenvedés.
Mára a világ megváltozott...Csendes lett, magányos, átkozott.
Igen, itt felmerülnek kérdések... Körülöttem, mi változott?
Hol vannal az álmok... Miért lett minden sivár?
Nem maradt semmi, se jó se rossz, mára már.
De a kérdésekre, könnyen választ kapunk...
Nem a világ rettenetes, hanem mi magunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése