Olyan könnyű volt minden.
Ő nem ígért semmit, mert nem tehette.
Mégis elég volt egy pillantás, hogy elhiggyem...
Ő sem akar elveszíteni...
Akkor már nem kellett megígérnem semmit...
Mert ettől a pillanattól kezdve, nem számított senki más.
Boldog voltam, ha egyáltalán adhattam valamit.
Már attól is a fellegekben jártam...
Ha nem csak gondolhattam rá...
Hanem a közelébe is lehettem.
Pedig... Ez volt a legtöbb...
És mégis önző vagyok...
Üvölteni tudnék, hogy szükségem van rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése