Ami visszavezet hozzád...

Egyszer mindannyian eljutunk oda...

Hogy legszívesebben, húznánk egy vonalat az időben...

S a másik oldalán, mindenre azt mondanánk...
Az már semmi. 

Levetnénk, saját addigi életünket...

Mint vizes, sáros nadrágot...
Letűrnénk a lábszárunkon a nedvesen tapadós anyagot...

S kilépnénk belőle.

Egyszer mindannyian eljutunk oda is...
Hogy megadnánk mindazt...
Ami elsorvadt életünkből még hátravan...

Azért az egyetlen, 42 éves korunkban átélt augusztusért.

De azt mondják...
Nincs Ariadné-fonala, ami visszavezethetne oda.

De Én tudom, hogy van...

Még mindig itt tartom a kezeimben.
S Te görcsösen szorítod a másik végét...

Azt is tudom, sosem engeded el.

                                       €$@ß@