De amíg tudod, hogy dobog valahol egy szív...
Mely csak érted dobog, bocsáss meg az embereknek.
Egy Emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban...
Elég, hogy megbocsáss mindazoknak...
Kiknek önző és komisz szívét megismerted...
Elég, hogy megbocsáss a többi embernek...
Testek...
Amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek...
Örökké emlékeznek...
Ezeket szavakkal elmondani nem lehet.
Sokan megpróbálták, de nem sikerült.
Ez egyébként minden nagy élményünkkel így van.
Szerelmes vagyok...
Nem eszem, nem alszom...
Elvarázsolt állapotban élek...
Szárnyalok a boldogságtól...
Megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült...
S azt mondom a kedvesemnek...
Szeretlek!
Mi ez?
Mi az, hogy szeretlek?
Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit átélek?
Sehol!
Méltatlan a valósághoz!
Nem kellett volna kimondani!
Nem kevesebbet mondtam vele...
Hanem valami egészen mást!
Semmit.
Azt kellett volna mondanom...
Őrült vagyok...
Benned akarok élni...
Fáj, ha nem látlak...
Félek tőled...
Egyszerre vagyok kétségbeesett...
Alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult...
A sejtjeim szomjaznak rád...
Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!
De hol jön ehhez a szó, hogy szeretlek ?!...
Ami a lélekben egy egész világ...
Az kimondva egy kopott, értéktelen jel.
S ez minden nagy élményünkkel így van.
Elmondhatatlanok.Ez a másikkal való széttéphetetlen egység kérdése.
Hogy szeretem, és mindig vele akarok lenni...
Vele akarok szenvedni...
S vele akarok meghalni...
Mert számomra nagyobb gyötrelem...
Ha eltépik tőlem a szerelmemet...
A lelkemhez, testemhez tartozó lényt...
Mint vállalni vele bármilyen poklot és szenvedést.
Valójában ez nem is vállalás kérdése...
Mert ha szeretek valakit...
Egyszerűen nincs is választási lehetőségem.
Nem dönthetek, hogy csinálom-e, vagy sem...
Mert a szeretet azonnal eldönti bennem a kérdést, hogy...
Igen!
A szeretet ugyanis ha valódi...
Sokkal hatalmasabb erő...
Bármiféle megfontolásnál vagy Önvédelmi reakciónál.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése