2010. április 29., csütörtök

Érintenélek...






Mögém lopódzott árnyék ölel...

Karjában sóhajjá válok, s vágyat olt belém...

Szorít amint szívemben Rád találok.
Érintenélek, de tompa ujjaimmal...

Reményem harmatfátylát átszakítva a semmit markolom.

Hiába küldted hozzám ölelésed árnyát...

Én csupán fagyos hiányodat tapinthatom.

                                                                                                      €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése