Mögém lopódzott árnyék ölel...
Karjában sóhajjá válok, s vágyat olt belém...
Szorít amint szívemben Rád találok.
Érintenélek, de tompa ujjaimmal...
Reményem harmatfátylát átszakítva a semmit markolom.
Hiába küldted hozzám ölelésed árnyát...
Én csupán fagyos hiányodat tapinthatom.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése