A hold vezet most hozzád, ezen a titokzatos éjjel...
Mikor a csend, némább már nem lehet.
Halkan koppan léptem, a csillagfényes éjben...
A félhomályban megfogod, lágyan két kezem.
Szemedben vakító fénnyel, a vágy tüze lángol...
Füledbe neved suttogom, halkan csendesen.
Nyakad csókolom, s Te az izgalomtól felhevülve...
Szerelmünkre vágyakozva, annyit kérsz, vezess.
Remegö tested kinyílik, szerelmünk hevétől...
Mint napsugárra vágyó virág, harmatos reggelen.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése