Ha a májusi estéken pontban kilenc órakor, felnézel az égre…
A nyugati féltekén, láthatsz egy magányos csillagot.
Vakító fénye, negyed órán át, beragyogja az égboltot…
De csak ennyi időt enged, míg fényét tündökölni látod.
Hát figyeld álmodozva, esténként ezt az égi gyémántot…
Mert rajta találkozó tekintetünktől, fénye sokkal nagyobb.
Míg néztem e csillagot, Én is egy csillagra, gondoltam…
Egy ragyogó szempárra, ami a Tiéd, s csak Értünk ragyog.
S míg Rólad ábrándoztam, észrevettem egy hulló csillagot…
Amiről köztudott, aki látja, annak valóra vált egy kívánságot.
Én kívántam egy álomszépet, miről hónapok óta álmodok…
S ha kívánságom teljesül, az összes csillag Értünk ragyog.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése