Most hallgatag vagyok...
Nincs miről, s kinek meséljek.
Titkom Magamban őrzöm...
S érzem, a lelkembe mélyed.
Hiányod járja át egész lényem...
Keresem, keresnélek, ha Te engednéd.
Tudom, nyugtom már sosem lelem...
Majd ha Szívemben a Kincsem meglelem.
Melengetsz, őrzöl, s nem engedsz el soha...
Hogy is engedhetnél, hogy is felejthetnél.
Hiszen a legdrágább Kincs vagy, mely rám talált...
S Én beengedtelek, egy augusztusi délután.
Azóta az Enyém vagy, a szívemhez szólsz...
Mélyen a szívemben élsz.
Beszélnék hozzád, de néma vagyok.
A némaságom az, mi most átkarol.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése