Rádtaláltam, attól lett minden más...

Nem, Én nem hiszem, hogy valamitől is tartanék vagy félnék...
Azt se, hogy különleges lennék...

De egyvalakinek igenis az vagyok...

Tudom, hogy az vagyok.

De csak abból a páholyból, ahonnan Te nézel rám...

Onnan vagyok az...
S hogy Neked, hát Magamnak is az vagyok...
Mert azt tükrözi vissza a szemed.

Hogy Neked különleges vagyok az megváltoztathatatlan...

Mert a páholy Te magad vagy.
S számomra is Te vagy a legkülönlegesebb a világon.
Mert Én vagyok az a páholy...

Ahonnan Te a legkülönlegesebbnek látsz...

S ezért nem félek...
Mert se számomra...

Se az Te számodra nincs több ilyen szempár.

Nem Én lettem más...

Csak rádtaláltam, attól lett minden más...

S jó benne megfürödni...
S már az se számít, ha más másnak lát...

Mert az egy sokkal több a soknál.

                            €$@ß@