2010. május 20., csütörtök

Egy maréknyi Élet...





A szerelem az, amikor este lefekszem...
S hiába is vagyok egyedül az ágyamban...

Olyan, mintha Te is ott lennél Velem.

Érzem a bőröd illatát.
S ha nagyon akarnám, végigsimíthatnám a karod...
Mert Te, most már mindig Velem leszel...
Amíg csak élsz...
Akármi is történjen.

A szerelem az, amikor Te is Én is mosolyogva alszunk el.

Tudod, vannak szavak, amiket csak Mi ketten érthetünk...
Olyan simogatóak...
Mikor hiszem...

Hogy ez most Tőled van Hozzám...

Kettőnkről szól...

Más nem ismerheti...
Nem értheti...
Téli fagyban egy köteg napsugár...
Nyári melegben szikrázó hideg hó...

Egy maréknyi Élet.

                €$@ß@


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése