Szavaidban találom a rétek vadvirágát...
Könnyeid hullatnak rám aranypermetet.
Hangod az, mely utat nyit a mennyország felé...
Mikor két karod ölelésébe némán elveszek.
Szíved dallamától dobban ábrándozó szívem...
Mikor együtt csókolózunk a nyári ég alatt.
S ha összekulcsolt kezünkre enyhe szellőt fúj...
A szemlesütve vágyakozó esti alkonyat.
Te vagy nekem az ébredő nap bíborszínű fénye...
Az esthomályban burkolt álompillanat.
Te vagy a szerelem legtisztább érzése...
Mikor ajkamra álmodod a rózsaszirmokat.
Úgy szeretlek téged, mint a kiszáradt meder...
Mely esőcseppből éleszt vízkristályokat.
Hogy az arra járó napnak, gyémántot ragyogjon...
Mikor vándorútja során, mellette elhalad.
Csodavizű forrás vagy, ha mesére szomjazom...
Tündérszárnyú varázs a bódult éjszakán.
Melyben szikrázó lángfényed, átfonja a testem...
S tűzvillantó táncától, ringat el az álom.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése