Minden gondolattal itt lehetsz velem, bármikor látlak...
Hisz ha elmerengek, a nélküled töltött napokat, heteket...
Veled, s csak Veled varázsolja elém a képzelet.
Mindenben ott vagy, minden sóhajomban...
Én akkor is látlak, ha Tőlem oly távol vagy.
Benne vagy a fákban, benne a felhőkben...
Benne vagy a nyárban s a születendő őszben.
Ha szikrázik a nap, Te szikrázol benne...
Ha ömlik az eső, Te vagy minden cseppje.
Ha felzúg a szél vagy csak friss szellő leng...
Te vagy, ki arcomról elfújja a könnyet.
Te vagy, ki akkor is mosolyra fakaszt...
Ha mindennapjaimban, dúl a rosszindulat.
Te vagy, kitől mindig más színt kap a holnap...
Miattad élem túl a mázsás hétköznapokat.
Te vagy a jó és Te vagy a nyugalom...
Te vagy minden percem, és nincs rá fogalom.
Mennyire hálássá s türelmessé tesz a tény...
Hogy létezel s az érzés, hogy szerelmet érzel még.
S míg mindezt magamban végiggondolom...
Elered az eső, a lelkemet áztatom.
De mindez mellékes, hisz Rád emlékezhetem...
Nézd... Felfedeztelek az eső cseppjeiben.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése