A testeddel például, tökéletes egységben élsz...
S ezért, ha belenyúlsz a tűzbe...
Azonnal fölüvöltesz a fájdalomtól...
Mert az ujjaddal egy vagy, s ezért az ok okozat.
A tett és tapasztalás között nincs időbeli elcsúszás.
Ha valakit valóban szeretsz...
Azonnal tudod, ha megbántod.
Nem azért, mert látod az arcán...
Hanem, mert a bántás pillanatában...
Önmagadon érzed a bántalmat.
Neked is fáj és tudod, hogy nem kellett volna.
Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.
A szeretet nem ismer időt, sem távolságot.
Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy...
Ha történik vele valami...
Azonnal érzed.
S ha mélyen szeretsz valakit...
Kilépsz az időből, s az örökkévalóságot éled tovább...
Látod, hogy bimbóban ott a virág...
A virágban a hervadás...
Az elhervadt virágban az élet új csírája.
Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik...
Mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután...
De ezer reinkarnáció múlva is látják...
S tévedhetetlenül fölismerik egymást.
Bármilyen jelmez és maszk mögött is.
Ő az!
Ismerem!
A szeretetben nincs felejtés.
Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél...
Az élet olyasmit kér tőled, ami lehetetlen...
Felejtsd el, akivel egy vagy.
Soha senki nem tudta ezt megtenni...
Vagy ha igen, nem szeretett igazán.
Akár hol is élünk, jön velünk, akik szeretik, ismerik is egymást.
Ott legbelül ismerik, mert egyek...
S ezen nem fog ki sem az idő, sem a távolság.
A szeretetben minden most van.
Nincs rá szó, csak annyi...
Hogy ez olyan szoros összeforrottságot jelent...
Amelyben sem időbeli, sem térbeli távolság nincs.
Minden együtt van, az ok, az okozata...
Itt van most, azonnal és együtt.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése