Itt hallgatsz bennem, már nagyon régen...
A számat összeszorítom...
S itt a mélyben... Ölellek Én Téged.
A lelkemben felzokog az érzés, felkiált, felsikolt...
Hiányzol!
Hiányzik az ölelésed, minden kis szavad, a nevetésed...
Ahogy szemedbe hull a hajad.
A mozdulat ahogy poharad a szádhoz emeled...
S kezeden megfeszülnek az apró kis erek...
Amikor az asztal felett, hozzám áthajolsz...
Mosolyogsz Rám közben, s Én érzem illatod...
Ahogy melled megrezzen, amikor a kezemhez ér...
S az ereinkben, ettől száguldani kezd a vér.
Hiányzik minden érzés, minden szép pillanat...
De itt él bennem mélyen és sokszor megragad...
Akkor látlak magam előtt, látom szemed fényét...
S hallom távolból szólni, hangod lágy zenéjét.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése