Már, nem csak Én hiszem…

A Te utad az Én utam, hiába minden hang...
Csak a Tied hallom, az éjjel, megint Velem vagy.

Már, nem létezem Nélküled...

Ha egy álmos reggelen, ott leszel mellettem...
Mikor célhoz ér, mindkettőnk útja már.

Érzem, végleg itt a helyed...

Talán egy rövid percre tán, belül a világ megáll...
Ha a hangod hallom, most csak nekem beszélsz.
Elmerültem szemeidben, nem keresek tovább...

Valami, magától magára talál.

Nincs múltból élő szellem, csak egy tiszta érzés, Bennem.

Becsukom szemem, és elhiszem...

Így lesz valamikor.

Becsukom szemem így tiszta a valóság...

Így lesz valamikor.

Érzem, átkarolsz, gyengéden felém hajolsz...

Becsukom szemem és már elhiszem...
Így lesz valamikor.

S már, nem csak Én hiszem…

                 €$@ß@