2010. január 15., péntek

Ketten...





 
Aki ismer minket, az tudja, mit is lát a képen!
Királynőm - a Fa - Ő a parton áll.
Én pedig - a Víz.
Visszatükrözöm Őt.
Teljes pompájában,
Láthatja magát bennem.
Én táplálom. 
Ő pedig valóságossá teszi
Azt, amit visszatükrözöm. 
 Szerelmet, a Szerelmünket.
Ő az, aki megszünteti unalmasságomat.
Mozgalmassággal, szépséggel tölti meg az életem.
A kép harmóniája, kapcsolatunk békéjét adja vissza.
Egy idő után annyira eggyé válunk, hogy magad sem tudhatod
Hol kezdődik a valóság?
Hol folytatódik az álom?



                                                                                    €$@ß@ 

2010. január 14., csütörtök

Sírni a gyávaságunkon...




A jótét lélek szerepe annak való, aki nem mer kiállni igazáért.

Sokkal könnyebb ugyanis hinni a saját jóságunkban.
Mint szembeszállni a többiekkel és érvényesíteni jogainkat.

Sokkal könnyebb, szó nélkül lenyelni a sértést.
Mint harcba szállni az erősebbel.
Mindig mondhatjuk, hogy nem talált el a kő, amellyel megdobtak.
Csak éjszaka, amikor feleségünk vagy a férjünk már alszik, és senki nem hallhat.

Csak ekkor merünk sírni a gyávaságunkon.


                                                             €$@ß@

Szívből adott ajándék...





Egy régi monda szerint, egy fiatalember a sivatagon átkelve rábukkant egy kristály tiszta vizű, csodálatos forrásra.
A víz olyan édes volt, mint a méz, így megtöltötte vele a kulacsát, hogy vigyen belőle a tábor egyik bölcs tanítójának.
Négy napi gyaloglás után megérkezett a táborba, s átadta a vizet az agg bölcsnek.
A mester ivott belőle, kedvesen mosolygott majd hálásan megköszönte a finom, édes vizet.
A fiatal férfi boldogan tért haza a falujába.
Később, a mester adott a vízből egy másik növendékének is, aki kiköpte mondván, hogy szörnyű íze volt.
Nyílván a régi kulacs áporodott ízét átvette a víz.
A tanítvány megkérdezte a tanítót:


"Mester, a víz állott volt.
Miért tettél úgy, mintha finom lett volna?"


Erre a mester így felelt:


"Te csak a vizet kóstoltad.
Én az ajándékot.
A víz csak egy kedves gesztus közvetítője volt.
Aminél nincs édesebb.
A szívből adott ajándék szívből jövő hálát érdemel!"


Legjobban talán akkor értjük meg ezt a tanulságos mesét, amikor kis gyermekektől kapunk ártatlan ajándékokat.
Agyagtálka vagy tésztából fűzött karkötőt.
Mindegy, hogy mit kapunk, a természetes és jó válasz, őszinte hálánk kifejezése.

Mert értékeljük, az ajándék mögött rejlő, kedves szándékot.

A hála nem mindig jön magától és természetesen.
Sajnos, a legtöbb gyerek és sok felnőtt is inkább magát a kapott dolgot értékeli.

Mintsem a érzést amit az megtestesít.

Nem szabad megfeledkeznünk, a hála érzéséről és annak kifejezéséről.
Erre gyermekeinket is meg kell tanítani.

A szívből adott ajándék nem más.
Mint maga a szív ajándéka.



                                                           €$@ß@



Láss visszanézve...






A változásnak, vagyis a lélek felszabadításának a titka.

A „Láss visszanézve!" törvénye.

Azt hittem, ez az én találmányom.

Sokféle jövőnk lehet.
Ennek szálait éppen most szőjük.

S ha valóságnak hisszük a boldogtalanságunkat és a diszharmóniánkat.
Ha valóságnak hisszük a szenvedélyünket és a félelmünket.

Akkor azt szőjük bele az idő szövetébe.

És akkor azt fogjuk élni majd, mert mi magunk teremtjük, itt és most.
A betegnek látni kell előre, a gyógyulását.
A haldoklónak, a föltámadását.
A gyászolónak, látnia kell a felhőtlen örömét.
A nyugtalannak, a békét.
A szomorúnak, a vigasztalást.
És mindenkinek az eljövendő, boldog össztáncot.

Ezt nevezik hitnek.

A még nem látható, látását s a még nem tudott, előre tudását.

A „láss visszanézve" trükkje kiszakítja a lelket,
 saját mágikus igézetéből.

Új szemet és új szívet kölcsönöz, és a sorsformálás isteni hatalmát visszaadja neki.
Az ember, amikor időben így előre-hátra lép.
Kiszabadítja magát a jelenéből, a kőkemény,

 „Nincs más, csak ez"

Valóságnak a kényszerképzetéből.

Repüléshez hasonló állapotban,
hirtelen szabad távlatokba emelkedik.

Onnan visszanézve (vagy lenézve?), életének görcsös csomóit átlátja.

S végre, azokat ki tudja bontani.




NoComment...






Miben hasonlít a segély, a csodához?


Az is három napig tart.



New 7 Wonders...A világ új 7 csodája



1. - Megváltó Krisztus szobra (Brazília)



2 - Taj Mahal (India)
 


3 - Petra romváros (Jordánia)
 


4 - Kínai Nagy Fal



5 - Chichen Itza piramis (Mexikó)



6. - Colosseum (Olaszország)
 


7. - Machu Picchu (Peru)

 









                                          €$@ß@




Álmodj velem...







Lehet, hogy nem is vagyok...

Lehet hogy te sem vagy...

Lehet, hogy csak álmodtalak...

S magamat is álmodtam...

Lehet, hogy ez az egész,

mi történik velem:

Hogy befogad szemem,

s érted dobog szívem,

belefér egy álomba...

...De ha így van:

Ha álom vagy...

Légy szép álom,

én csak azt várom,

jöjj értem, úgy kérem:

Gyere, álmodd az Én álmom...



                                    €$@ß@





Álmodj...





Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél.

Légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van.

Csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj.

Amit szeretnél.


                                                          €$@ß@

Miért kell meghalnunk ?





Nem értem, miért kell meghalnunk, ha már egyszer megszülettünk. Miért kell elvenni mind azt a szépet, s jót, amelyet egy élet alatt megteremtettünk, kialakítottunk magunk körül.

Igazságtalanságnak tűnik számomra.

A másik dolog, amit szintén nem értek:
Hogy az emberek:

 És ez most rám, nemvonatkozik!

Miért NEM élvezik az életet?
Miért nem használják ki, miért nem ragadják meg és facsarják ki, mint a narancsot?
Hiszen csak egy van belőle.
Miért nem örülnek minden egyes napnak, órának és pillanatnak? Miért nem becsülik meg az időt?
Helyette, felelőtlenül elpazarolják.

Szerintem, minden egyes percet,
valami mennyei boldogságban kellene megélnünk.

Még, a nehézségekkel teli időszakokat is.

Hiszen élünk!

Több ilyen alkalom nem lesz sohasem.
Nos, ha ebbe az utóbbiba belegondolok, akkor már fenéken csíp némi nyugtalanság.
Sőt, félelem.

Nem a meghalástól félek,
és nem is attól tartok, vajon milyen halottnak lenni.

Hanem attól, hogy mindent itt kell hagyni, ami körülvesz az életben.

És sosem élvezhetem újra azt.


                                                         €$@ß@




A csók...



Amire még jók az ajkak..


A csók egy folyamatos változásban lévő testi érintkezés.
Változik célterülete, intenzitása, fajtája, sőt még jelentése is.


Máshogyan csókolsz, mikor tizenhat éves vagy,
és másként, ha negyvenkettő.


Hogy, mi a csók?


A csók a legintimebb testi érintkezés,
mely két ember között létrejöhet.


Egy kihűlő kapcsolatban, sokkal előbb szűnik meg a csókolózás, mint maga a szeretkezés.


Pedig a csók a szeretkezés bevezetője és arra hivatott,
hogy az ajkakon kívül, minden mást is benedvesítsen.


Ha valaki azt mondja csók, egyből arra gondol mindenki, amikor két ember összeérinti száját.
Pedig csóknak nevezünk minden, ajkakkal történő érintkezést.
Csók az, amit arcodra, nyakadra, testedre, nemi szervedre kapsz.


A csók legyen gyengéd.


Mivel ma már nem csak a férfiak kezdeményezhetnek csókot, a neked is tökéletesen tisztában kell lenned azzal, hogy milyen is az a csók, mely viszonzásra talál.
Nos, a csóknak mindig gyengédnek kell lennie.
Legalábbis az alapjának.
Ez különösen akkor érvényes, ha először készülsz valakit megcsókolni.
Mivel sok ember sokféle csókot preferál, az a legjobb, ha egy mindenkinek beváló, instant csókkal indítasz. Ez abból áll, hogy először gyengéden hozzányomod ajkaid az ő ajkaihoz, majd a nyomást kicsit növeled.
Ha a reakció kedvedre való, akkor megérintheted nyelveddel a száját.
Ha kinyitja, akkor mehet a francia csók.
A lényeg, hogy soha de soha ne kényszerítsd partnered a szája kinyitására.


A csók, ne legyen túl nedves.


Ugye te sem szereted azokat a férfiakat, akik egy egész nyáltengert pumpálnak át a szádba?
Hát a férfiak sem szeretik ezeket a nőket.
Ha nyelves csókot adsz (legyen az bármilyen hosszú is) ne felejts el nyelni közben.
Szádban automatikusan több nyál termelődik, mint normálisan, hiszen mozgolódás és egy idegen testrész (a másik nyelve) van bent.
Ez természetes.
Viszont a túltermelődött nyálat le lehet nyelni.
Senki sem tart egy nedves szájat vonzónak.


A csók ne legyen fuldoklós.


A másik jellegzetes probléma a nedvesség után, a lélegzés, vagyis pontosabban a nem lélegzés.
Attól még, hogy a szád foglalt, tudsz lélegezni.
Méghozzá az orrodon, mely általában csókolózás közben szabad marad.
A lényeg, hogy ne érezze azt partnered, hogy mesterségesen szeretnéd lélegeztetni.


A csók lehet:


Szájra puszi (mikor ajkaitok csak egy pillanatra érnek össze)


Csók (mikor ajkaitokat hosszabb időre nyomjátok össze)


Francia csók (mikor már nem csak ajkaitokkal, hanem nyelvetekkel is játszotok)


Testre adott (mikor a csókot nem a másik szája, hanem bármely testfelülete kapja)


Ezek mindegyikében nagyon fontos, hogy csókod szeretetteljes legyen.


 Partnered érezze, hogy kívánod, és szívesen csókolod.


Érdemes a csókot nem csak felvezetőnek használni!
Szánj a csókra több időt, hiszen a csók több puszta testfelületek érintkezésénél.


A csókban, benne van minden!






                                                                €$@ß@

Két nő lakik benned...




Két nő lakik benned.

Az egyik, meg akar ismerni minden kalandot.

Át akar élni, minden örömet és szenvedélyt.

A másik viszont, hétköznapi életet szeretne.
Biztonságot, nyugalmat, boldog családot.

Háziasszony vagy és a szajha.

Két lélek, egy testben, akik egymás ellen harcolnak.
A találkozásod önmagaddal, egyszerre játék és komoly kockázat.
Isteni tánc.

Amikor megtalálod önmagad, két isteni erő csap össze benned, két univerzum ütközik össze.

S ha a találkozásból hiányzik a kellő alázat...

Az egyik univerzum, elpusztítja a másikat.

Ezek a találkozások általában olyankor történnek,amikor valamilyen határhoz érünk.

A lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülethessen.

A találkozások megvárnak, de a legtöbbször épp mi nem hagyjuk, hogy valóra váljanak.
De ha végképp el vagyunk keseredve, ha már nincs mit veszítenünk...
Vagy ha éppen ellenkezőleg:

Imádjuk az életet...

Az ismeretlen, testet ölt és a világ kifordul a négy sarkából.



                                                                                                      €$@ß@

Hősök...





Megtanultam!

A hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.

Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.

Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.

Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged,
ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti,
hogy nem szeret téged teljes szívével.

Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok.
Tragédia lenne, ha ezt elhinné.

Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki.

Az esetek többségében Te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.

Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved.

A világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.


                                                                            €$@ß@

2010. január 13., szerda

Tökéletesség

Semmiért, egészen !





Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.


Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.


Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsitíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.


Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.


Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívül, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

 






Bűntudat...megbocsájtás



Szavak, tettek, mondatok!

Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy:

Vigyázz, mert ismerlek!

Mint így:

Ne félj, hisz ismerlek!

A bűntudat valamennyiünk számára ismerős érzés.
Akkor alakul ki, amikor akarva-akaratlanul elkövettünk valamit más vagy önmagunk sérelmére.
Tudatában vagyunk „bűnünknek".
Egyházi értelmezés:

Isten akarata elleni cselekedet.
Ez a Bűn!

Ha már itt tartunk kezdeném Ádámnál és Évánál.
Természetesen az első bűnt Éva követte el azzal, hogy szembeszállt Isten akaratával.
Letépte az almát.

Örök kérdés, a miért.

Érdekes, hogy a szimbólumok értelmezésében az alma a termékenység szimbóluma.
Éva, amíg nem szakította le az almát, nem volt anya.

Lehet, hogy Isten nem akarta reprodukálni,
remek teremtményét az embert?

Lehet, hogy a tökéletesség mítosza a nőnél bukott el tényleg?
Ugyanakkor valami hiba csúszott a gépezetbe.

A férfi fő jellemzője a szabálykövetés.

A nő az ellentéte.

Kíváncsisága, az életösztön,
a fajfenntartás ösztönből ered.

Az alma étel.
Tehát táplálja a testet.
A test jól táplálása lehetővé teszi a termékenységet.
Amellett a nő feladata a gyűjtögetés volt.
Ha így vesszük természetes, hogy begyűjtötte az almát.
A férfié a gyilkolás, a vadászat.

Míg a nő feladata az élet megtartása,
addig a férfié az élet kioltása volt.

Ha megnézzük a társadalmi modelleket, akkor azt látjuk, hogy nem sokat változott a kép.

A férfiak verik a mellüket, hogy ők dolgoznak a családért.

Azonban az élet lértehozatalának döntése a nőknél maradt.

Ha a nő úgy ítéli meg, hogy nincs elég tartalék,
az utód nevelésére, nem vállal gyermeket.

Korunk nagy dilemmája a nők ilyen gondolkodása.
Főleg a fejlett civilizációkban figyelhető meg ez a jelenség.
Nem a szükséglet határozza meg a mennyi elegendő fogalmát, hanem a társadalmi elvárások.
Amiket a pénz diktál.
Egy mesterséges dolog, amit mi emberek teremtettünk magunknak .
Most ez manipulál bennünket..

Ha egy kapcsolat nem működik egészségesen,
ott arány eltolódás lép fel.

Ezzel valamelyik fél hátrányba kerül.
Az, aki az erősebb érzi, hogy hányszor vét a társa ellen, az ő egója föléhelyezése miatt.
Megteremtve ezzel önmaga számára, a bűntudatot.
Hisz vét a társa ellen.

Az, aki a gyengébb, szintén szenved,
mert érzi, tehetne magáért, többet mégsem tesz.

Ezzel benne is munkálkodik a bűntudat, hisz önmagáért nem tesz meg mindent.
Ezzel veszélybe sodorja a fennmaradási ösztönét.

Isten tökéletesnek akarta teremtményét.

Ahányszor megéljük, a tökéletesség hiányát,
bűntudatot érzünk.
Sajnos megint a nőnél a labda.
Ha ő bűntudattal él, ezt a szorongást átülteti születendő gyermekébe.
Ezzel tökéletessé téve, ama képességét, hogy ő azért van, mert a szaporodással, a fajfennmaradás biztosítása a feladata.
Sok indokolatlanul szorongó, vagy becsődölt életű gyerek mögött áll ez a hiba.
Szorongásaink melegágya, eme következtetést nézve, elsődlegesen az anyánk.
Viszont az, hogy egy anya mennyire szorong, az a férjétől is függ.
Ugyanis a férfi a biztonság megteremtéséért felel.
Ő itt éli meg hatalmas szorongásait, nem megfeleléseit.

A társadalmi elvárások,
nincsenek összhangban a szükségletekkel.

Sokkal többet, jobbat, igénylünk, mint amit a valódi szükségleteink igényelnének.

Így a férfiak túlhajtják magukat,
frusztráltak, és idő előtt meghalnak.

Totál kiakasztva ezzel az egyensúlyt, ami a nemek között szükséges, az élet fennmaradásához.
A nemek arányának eltolódása a faj kipusztulásához vezet.
Minden láncreakciót meg lehet szakítani, ha kiveszünk egy láncszemet.

Ha a férfi egy szorongó nőt vett feleségül,
 de megadja neki a biztonságot,
pótolja a társában megélt hiányokat,
a nő megnyugszik és boldog lesz.

Azok, akiknek ilyen nyugodt állapotú, békés anya adatott, a fogantatástól, biztosítva lesz számukra a jövő..
Szeretetben, nyitottságban, létrejött életkezdet adatik meg számukra.
Megfigyelések szerint, kreatívabbak, ellenállóbbak lesznek.
Jó problémamegoldó képességgel bírnak, az életükben.
Nyitottak, ezáltal jobb kapcsolatteremtők.
Azaz szocializációjuk probléma mentes.

A társadalom még így is, hihetetlenül sok szorongást,
bűntudatot ad az embereknek.

Az én értelmezésemben tehát, a bűntudatot, úgy lehetne megszüntetni, vagy legalább csökkenteni, ha az a fogantatástól kezdve nem lenne jelen az anyában.

Ez pedig elég utópisztikus.

Egy biztos.
Azok szüljenek gyermeket, akik lelküket megszabadítják a vélt vagy igaz bűneiktől.


Ennek pedig a megoldása a megbocsájtás.





Bármit választhatsz





Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél.

Eladtad a lelkedet.
Semmiért.

Amit cserébe kaptál érte... az csak hulladék.
Vacakokért cserébe odaadtad a lelkedet.
Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél.
Ez az, ahol rossz vágányra futottál.
Anyád azt akarta, hogy valaki légy.
Apád azt akarta, hogy valaki légy.
A társadalom azt akarta, hogy valaki légy... és te beleegyeztél.

És lassanként úgy döntöttél, hogy többé nem leszel önmagad.

És azóta mindig valaki másnak mutatod magad.
Nem tudsz megérni, felnőni, mert „az a valaki más" nem tud felnőni.
Az nem egy valódi arc.

 Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel.

Az élettelen.
Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc soha.
Az álarcod fölött eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál.

Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad.

Ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más.
A legnagyobb sorscsapás az, ha beleegyezel, hogy valaki más légy.
Így sosem nősz fel.
Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled.
Csak önmagadként lehetsz érett, csak úgy nőhetsz fel.

Felejtsd el, hogy milyennek kellene lenned,
felejtsd el mások elvárásait.

Mit számít, hogy mit mondanak?
Hát kik ők?

Te azért vagy itt, hogy önmagad légy,
nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj.

Jóllehet mindenki ezzel próbálkozik.
Lehet, hogy az apa már rég halott, de te még mindig az egykor tett ígéretedet próbálod teljesíteni apád felé.
És ő is próbálta megtartani az ígéretét az ő apja felé, és így tovább...
Ez a marhaság így megy már a kezdetek óta.
Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod.

Vedd saját kezedbe az életedet.

Meglátod, az energia hirtelen elindul benned felfelé.
Amint elhatározod, hogy „mostantól önmagam leszek, és ebből nem engedek, bármibe kerüljön is...
Meglátod, azonnal egy nagy változáson mész keresztül.
Tele leszel energiával.
Csak úgy lüktet majd benned az életenergia.
Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól.

Előbb-utóbb rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet,
ahelyett, hogy éltél volna...

És már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni.
Nem tudod elkerülni a szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, s te napról-napra közeledsz felé.

Te még mindig nem éltél.

A gyötrelem elkerülhetetlen.




                                                                                             /Osho/

A gondolat örök...




A gondolat örök.

Amint megszületett, visszavonhatatlanul éli életét.

Gondoltál-e valaha arra, hogy valaki beleláthat a gondolataidba?
Gondoltál-e valaha arra, mi történne veled, ha valaki tudomást szerezne minden titkos gondolatodról?
Gondoltál-e valaha arra, hová kerülnek azok a gondolatok, amelyeket nem mondasz ki, és nem váltasz tettekre.

Melyekről úgy hiszed,rajtad kívül senki sem tudhat.

Gondoltál-e valaha arra, mi történne a világgal, ha minden, de minden gondolatod a szép és a jó, a kegyetlen és az irgalmatlan, ami valaha eszedbe jutott, megvalósulna?
Gondoltál-e arra, hogy vannak helyes, és vannak gonosz gondolatok, melyek bár nem mondjuk ki, és nem váltjuk valóra őket saját életet élnek a világegyetem hatalmas körében?
Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat a leghatalmasabb építő és romboló erő?
Gondoltál-e arra, hogy egyetlen egyben nincs különbség jó és rossz gondolat között?

Tudod-e, hogy mindkettő visszavonhatatlan?

Tudod-e, hogy van Valaki, aki a visszavonhatatlan gondolatokat elgondolta.

Ez a Valaki, Te magad vagy.

Aki éppúgy örök, mint a gondolat, amelyet elgondoltál?


                                                                           €$@ß@

Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik.



Vannak emberek, akiket a sors véletlenül sodor mellénk.

Ajándékként kapjuk.

Elkísérjük egymást, életünk hol rövidebb, máskor hosszabb szakaszán.
Nem azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette.
Még azért sem, hogy tanácsokat adjunk.
Néha csak azért, hogy menjünk egymás mellette.

Átláthatóan.

Az igazi találkozások pillanatában, belopakodunk egymás életébe és a lelkünk megpihen egymásnál.
Ugyanarra a dalra rezdülünk.

Érezzük egymást.

Az emberek azt mondják, nem szeretnek szenvedni.
Én mégis szeretek.

Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik.

Ha ott lappang a torokszorító érzés minden porcikámban.
Mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozhassak vele.
Érezzem ugyanazt a dallamot a lelkemben.

Az Ő dallamát és az Ő rezdülését.

Van ezekben a találkozásokban, valami nagyszerű, valami megdöbbentően furcsa.
Az élet összehoz két embert, itt vagy ott, mintha:

A Véletlen Játéka volna csupán?

Aztán összeköti őket a szerelem láthatatlan szövedékével.

Hogy aztán sohasem felejtsük el azt a dallamot, azt a hangulatot, amit elénk terelt.

Azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.

Vágy...






Áldanám a kelő holdat,

megigéző mosolyodat.

Borzolnám a fűzfagallyat,

érzékien omló hajad.

Csókolnám a száz fűszálat,

szeretkező szempilládat.

Ringatnám a domboldalat,

elbűvölő szép válladat.

Vállalnám az egész tájat,

minden vonzó porcikádat.

S meghalnék a sziklaszirten,

minden veled-ölelésben.