Mindennél jobban...

Hihetetlen...Megint átvirrasztottad az éjszakát.

Álmodoztál arról, mit is mondott este...

Amikor századszor kívánt jó éjszakát?

Kezed lassan eggyé válik a telefonnal.

Ugrásra készen megfeszül a tested, mint az íj.

Mikor csörög már végre?

Türelmetlenkedsz.

De hisz az előbb tettétek le!

Érdeklődve egymástól, Szeretsz-e?

Majd minden mozdulat, sóhaj, halk nesz,  felerősödik füledben.

Most iszik valamit, most ül a gép előtt és ott is Nekem írja...

Hallod, érzed, olvasod... Szeretlek!

Minden pillanat az ő szerelmét zenéli.

Na, elég már, No!

Figyelmezteted magad.

Mert szereted, s Ő is szeret...

Mindennél jobban...                                                           

                                       €$@ß@

Fogságban

Két pilléren egyensúlyoz azaz ember...
Aki még nem találkozott Igaz Önvalójával.
A bűntudat-sikátorában reszket, fogvacogva, büntetésre várva... Vagy pedig önsajnálata börtönének falát kaparva...
Gyanakodva pillantgat ki rácsai között a többi emberre.
S szinte várva a következő csalódás-lehetőséget.

Mindkét hozzáállás pusztító.

És mindkettő első számú áldozata, Te magad vagy.

Az, aki fagyossá teszi mindennapjait, didergővé teszi jövőjét is. Magára hívva így, a sötét gondolatok labirintus-őrzőjének, dacos-makacs figyelmét.
E felelőtlenül megépített fogda, riasztóan magasodik, rabja fölé.
Olyannyira megdermeszti annak létét, hogy talán ki sem derül.
Pedig, az elme-alkotta kalitka ajtaja, nyitva áll...

Csak fel kellene állni, és kisétálni rajta...A friss levegőre.

Megkérdeztem már sok rabot, miért nem lép a szabadságáért.
A válasz minden esetben ez volt...

"A szenvedés biztonságot ad, mert azt már ismerem.

Arról azonban fogalmam sincs, mi várna odakint.

Számomra a világ veszélyforrások terepe.

Inkább maradok."

Túlélni is, de megélni is lehet az életet.

Te melyiket választod?

                                                              €$@ß@

Egyensúly...

Talán a legnehezebb az egyensúlyt megtalálni.

Úgy lépkedni, hogy a legkevesebb fájdalmat okozzunk, önnmagunknak, és a környezetünknek.

Kicentizni, hogy meddig tart a kötelességünk,
 és a saját életünk hol kezdődik.

Vállaljuk-e ?

Vagy csak elnyomjuk mindazt ami feltőrne.
Közben meg telnek az évek...

Apró homokszemekként kipotyognak ujjaink közül.

Aztán, nincs tovább...
Csakhogy minden lázadásnak ára van...

Az is fizet, akinak nem volt lehetősége dönteni.

Hogy legyen így okos az ember?

                                          €$@ß@

Miért félek attól, aki vagyok?

Engem mint személyt az határoz meg...

Mit gondolok, döntök, érzek, értékelek, tisztelek, becsülök, szeretek, utálok, kívánok, remélek, hiszek,

mitől félek és mire kötelezem el magam.

Ezek a választások határozzák meg a személyiségemet, és mindez a változás folyamatában van.

Ha a személyiségemet mezítelenül feltárom előtted,

ne hagyd, hogy szégyenkezzem.

De ha elmondom neked, ki vagyok én, lehet, hogy nem tetszik neked, az aki vagyok, pedig ez mindenem.

Hogy nyíltan és őszintén feltárjam magam,

ahhoz a legmerészebb bátorságra van szükségem.

Az egészen élő személy viselkedése, mindig kiszámíthatatlan. Egyszerűen azért, mert szabad.
Az emberi élet bombabiztos törvénye.
Ahhoz, hogy teljes életet éljünk...

Meg kell tanulnunk a dolgokat használni,

 és az embereket szeretni.

Nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni... 

                                                         €$@ß@

Szeretni kevesen tudnak...

" Szeretni kevesen tudnak, ez köztudott.

De még kevesebben tudják elviselni a következményeit."

Nagyon elgondolkodtatónak találom ezt az idézetet....

Nem bírok szabadulni tőle.......

Rá kellett ébrednem, mennyire igaz....

Az emberek, nem egykönnyen hagyják, magukat szeretni....

Vajon, miért is van ez így ?...

Talán nem jó nekünk, ha szeretnek ?...

Hiszen másról se írunk, beszélünk, mint a szeretetről....

Mégis, ha személyesen találkozunk vele, már át kell gondolnunk... Akarjuk-e , kell-e nekün, esetleg milyen veszélyeket rejt....

Hát nem vagyunk mi furák ?....

Mi emberek ?....

                                                                                  €$@ß@

Hogy milyen volt szeretni...

Hogy milyen volt szeretni...

Csodás érzés, talán...

Azt kívánom ne akard átélni...

Ne akarj megtörni, életed tavaszán.

Hogy milyen volt szeretni...

Azt Én tudom, igazán...

S hogy milyen feledni...

Azt nem fogom megtudni soha, tán...

Hogy milyen volt szeretni...

Múló érzés, csupán?

Hisz könnyű, az életnek is véget vetni..

Ha a szív, nem dobban tovább...

Hogy milyen volt szeretni...

Mindennél, nagyobb érzés volt ám...

De meg kellett tanulni szenvedni...

S mindig a bánaté volt a nagyobb arány.

Hogy milyen volt szeretni...

A válasz, most szíven talált.

S hidd el érzem, de nem tudom feledni...

Nem úgy, mint születésem első napját...

S hogy milyen volt szeretni...

Hiába való áhítozás...

Mikor az ember nem tud mást, csak remélni..

Remélni... hogy lesz még folytatás...

                                                       €$@ß@

Kicsit más...Kicsit halasabb...

Legyen ez a nap, egy kicsit halassabb, mint a többi...

Ha már aranyhallal kezdődött...

Ma az információtechnológia forradalmát éljük.
Így hát naprakésznek kell lenned,
hogy az agyadat frissen tartsd.
Ez az a világ, ahol nem a nagy hal eszi meg a kicsit...
Hanem a gyors, a lassút.

 

                                                               €$@ß@

 

 

A szerelem rabság és szabadság...

Nem sötét verem...

Nem történelem...

Nem GIS nem JPG...

Nem BRB nem KFT...

Nézzük gyakorlatiasan:

Páros függvények összege és konstansszorosa (egy szóval: lineáris kombinációja) páros...páratlanoké páratlan.

Páratlan és páros függvények összege azonban általában se nem páros, se nem páratlan.
Páros függvények szorzata páros...páratlanok szorzata szintén páros.
Egy páros és egy páratlan függvény szorzata páratlan.
Páros függvények deriváltja páratlan...páratlan függvényeké páros.

                                                            €$@ß@

Soha ne add fel az álmaidat

Soha ne add fel álmaidat

Tűnjön bármilyen végtelennek az út!

Nem adhatod fel vágyaidat,

ha szíved valóban valahova húz.

Küzdj ha kell, izzadj, tanulj rendületlen.

Saját magad legyen a példaképed, az egyetlen.

Ne törődj azzal mit mondanak mások.

Ne foglalkozz az irigyekkel,

Csak menj, ha hívnak az álmok.

Ne nézz hátra, ha kinevetnek,

Vagy, ha ujjal mutogatnak rád.

Tégy úgy, mintha erős lennél és semmi sem fáj.

Legyél költő, színész, énekes...

Mit álmodban újra és újra látsz.

Legyél különleges és érdekes,

S vívd meg odáig a sok csatát!

Ne bánd, ha rámegy a fél életed,

Csak menj, merre a sors elvezet.

De tudd: erősnek kell lenned

És hinned kell önmagadban!

Bíznod kell és egy percig se csüggedj,

Ha elbotlasz néhány akadályban.

Soha ne add fel, menj az álmaid útján!

Menj, ne késlekedj, a vágyaid várnak már!

Mióta nem vagy...

Mióta nem vagy eltűnt lelkemből a fény,

Csenddé szelídültek bennem a dallamok.

Mindenben és mindenkiben Téged kereslek,

Utánad szállnak a fájó sóhajok.

Gyakran nézek fel az égre,

Valami képtelen csodát várok szüntelen.

Csodát, amiben megnyílna az ég,

S a fényből előtűnve Te jönnél felém csendesen.

Mosoly lenne az arcodon,

Melyből ragyogna rám a szeretet.

Futnék, rohannék hozzád,

S megfoghatnám végre újra a kezed.

Tenyeredbe simítanám arcom,

Hogy érezzem a bőröd bársonyát,

De érintésed helyett csak a szél simogat,

Az dúdolja fülembe az elmúlás dalát...
Lehunyt szemmel állok a dermedt némaságban,

Várom azt, ki tudom, nem jön soha már,

Aki elvitte az ünnepeim fényét,

S, aki nélkül olyan vagyok,

Mint egy szárnyaszegett madár...

Őrangyal...

Szeretném, ha én lehetnék a Te őrangyalod,

Sötét éjszakába felfénylő csillagod.

Egy halk suttogás a kongó némaságban,

Egy szelíd dobbanás szíved ritmusában.

                                                                           €$@ß@

TE hogy döntöttél...Boldog vagy ?

Életünk, minden pillanatában döntünk.

Döntünk arról, hogyan akarunk élni, mit szeretnénk elérni.

Kikkel barátkozunk, hogyan érezzünk
A tudatos gondolkozás egyik alapfeltétele...
Mikor, vágyaink határozzák meg, döntéseinket.

Döntéseink eredményeképpen alakul az életünk.

Sajnos kisgyerek, korunkban elhagyjuk...
Illetve a neveltetésünk során elvesztjük a tudást,
hogy tudjunk arról, mi a helyes döntés a számunkra.
Mikor megszületünk, és a szüleinkkel élünk,
akkor ők döntenek helyettünk.
Aztán kikerülünk a nagybetűs életbe, és ránk szabadul a döntéskényszer.
Ilyenkor sokszor nem ismerjük fel, a nekünk legmegfelelőbb, döntési helyzeteket.

Sokáig én sem ismertem fel...

Hogy a SAJÁT MAGAM FELELEK minden döntésemért.
Sokszor mást hibáztattam azért, ahogyan alakult az életem.

Mostanában sokat jut eszembe a múltam...

Jönnek elő az emlékek.
Mikor, hogyan döntöttem.

Hogyan döntenék most, ha visszamehetnék?

TE hogy döntöttél?

 

Boldog vagy?              

 

                               €$@ß@

Küzdeni az elmúlás ellen...

Az igazi szerelem,

minden áron, fenn akarja tartani magát.

Küzd, az elmúlás ellen.

E küzdelmében a legjobb,

a leghelyesebb utat találja meg.

                                                                         

                                                                               €$@ß@ 

Meg kell tanulnod, Várni...

Hihetetlen, mennyi minden összefügg az életben.

Minden tettnek van következménye.

Remélve, hogy pozitív dologról van szó...
Akkor ezek a tettek teszik, boldogabbá a napokat...

Tiszta szívemből, arra kérlek...

Légy türelemmel, szíved rejtelmei iránt.

Igyekezz úgy szeretni e titkokat, akár a lezárt szobákat...
Vagy az idegen nyelven írott, titokzatos könyveket.
Ne kutass, olyan válaszok után, amelyeket nem kaphatsz meg,
mert nem tudnál együtt élni velük.
Az egyetlen cél, hogy megélj mindent.

Élj hát most a kérdéseknek!

S így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennéd...
Egyre közelebb kerülsz ahhoz a naphoz...
Amikor majd választ kapsz mindenre.

A szeretet türelmes, minden más türelmetlen.

És amint egyszer megérted...
Türelmesnek lenni annyi, mint szeretni,
és szeretetben lenni annyi, mint imádságban élni.
Akkor mindent megértettél.

Meg kell tanulnod hinni és a megfelelő pillanatra Várni.


                                                                 €$@ß@

Pillanatok sikere...

A jelentőségteljes pillanatok száma...
Meglehetősen kevés az életünkben.
Általában véget ér, mielőtt még elkezdődne...

De, néha megvilágítja az előttünk álló jövőt.

S akinek köszönhető e pillanat...

Nem tudjuk többé feledni.

Kétségtelenül nem létezik egyéb, mint a jelen pillanat célja.


Az ember élete, a pillanatok sikerén múlik.


Ha valaki megérti a jelen pillanatait...
Nincs már tennivalója, nincs mire törekednie.

                                                                                          €$@ß@

A legjobb dolgok...

A legjobb dolgok, mindig a közelünkben vannak.

A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben.
A virágok a lábunknál, a munka a kezünkben.

Az Igazság ösvénye előttünk.

Ne kapaszkodjunk a csillagok felé.

De becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat.

Abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség,
és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.

                                                 

                                                            €$@ß@

Fontos döntés előtt...

Bármikor, ha nagyon fontos döntés előtt állunk...

A legjobb a megérzéseinkre és az indulatainkra hallgatni.

Mert az észérvek...
Megpróbálnak, általában eltántorítani minket, az álmainktól.

Mondván, még nem jött el az idő.

Az ésszerűség, fél a vereségtől.
Az ösztönösség viszont, élvezi az élete,t és annak kihívásait.

A szerelemben szó sincs kompromisszumról.

Az inkább egyfajta kiteljesedés.
Igen, a szerelem kapcsolat a "Mi" megszületésével jön létre.
Ami egyben az "Én" feladásával jár
De ezt ne úgy éled meg, mintha kompromisszumot kötnél.

Akkor válsz, a társaddal eggyé...

Ha meglátod benne, önmagad.

                                                                   €$@ß@

Csak akarat kell hozzá...

A változás, mindig egy határozott döntéssel kezdődik.

És egy önvizsgálattal folytatódik.
Mi az, ami téves beidegződés bennem?

Mely gondolataimmal korlátozom,
a boldogság szabad áramlását életemben?

Melyek azok a területek, amelyeken hiányt szenvedek, vagy fájdalmaim vannak?
Minden teremtés alapja, egy gondolatfolyam.
Egy olyan meggyőződés, amely pozitív, vagy negatív irányba vezeti életünket.

Ha változtatni akarsz...

Nincs más feladatod, mint átértékelni e téves, beidegződéseket.
Ártó ismétlődések helyett...
Az álmaid, és vágyaid beteljesülésében vetett hited befogadása, mindennapjaidba... és bármit elérhetsz.
Bármit.

Harmóniát nyer az életed, besétál hozzád az Igazi.

Meggyógyulsz kívül és belül.
Megtalálod a Forrásodat.

Ne mondj le magadról!

Minden gödörből ki lehet mászni, csak AKARAT kell hozzá.

És bátorság, amely az ismeretlen felé hív...

                                                     €$@ß@

Jönnek Újak...

Az égen a szelek szárnyán,

A földön az utak hátán,

Ha tűz van, az épp elég,

Mindig úton a víz felé.

Ha kérnéd, megmutatnám,

Ha tudnád, én se tudnám,

Hogy a végtelen mennyit ért,

Nem haragszom semmiért.

Minden alkalommal egyre jobban félsz,

Nekem meg egyre jobban kellesz,

Minél messzebbre érsz.

Néha fogsz és a magasba viszel,

Onnan dobsz le a földre, hogy ezer

Kis darabra hulljak,

De aztán, újra összegyúrnak.

Megmutatod, amit senki se láthat,

Sorsom tépett képei fáradt,

Színes lángra gyúlnak...

Majd jönnek újak.

Jönnek újak...

Majd jönnek újak...

Majd jönnek újak...

Majd jönnek újak...

Méltatlanul...

Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk,
méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk...

Minden egyes nap.

Mert olyannyira nagyon azt szeretnénk,
ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk.

És mégsem.

Egyszer aztán nem bízunk, és nem hiszünk többé.

Akkor sem, ha az a valaki, méltó volna rá...

Mert már olyannyira belénk égett,
a méltatlanság-érzése, a méltatlanság-félelme...

Hogy elveszítjük a bizakodás és hit képességét.
 

                                     €$@ß@

 

 

Amikor szemeidbe nézek...

Amikor szemeidbe nézek, tekinteted örökre megragad,
Csillagfények gyúlnak egy néma pillantás alatt.
Szemed csillogása többet mond ezernyi szónál,
Tudom mit akarsz mondani, mielőtt még szólnál.


Amikor szemeidbe nézek, látom a jövőt,
A múltat, a jelent és az elkövetkezendőt,
A fájdalmat, a szenvedést és vágyat a jobbra,
A reményt, az örömet, mit a szebb jövő hozna.


Amikor szemeidbe nézek, társamat látom,
Hűséges, kitartó, gyönyörű, szerelmes párom,
Aki után ösztönösen, egyre jobban vágyom,
Ki betölti gondolataim és minden álmom.


Amikor szemeidbe nézek, hűséget látok,
Amely minden bajon, sötét nehézségen áthoz,
Ami két dobogó szív közt a legerősebb kapocs,
Mi reménytelenségből, kétségből is mindig visszahoz.


Amikor szemeidbe nézek, látom a vágyat,
Karjaid ölelésre, édes csókokra a szádat,
Érzem kezeid szorítását, halk sóhajtásod,
Szerelmedet, mikor fejemet a válladra hajtom.


Amikor szemeidbe nézek, minden más megáll,
A gondolat az értelem nemesen félreáll,
A vágy bennünket fogva tart, szerelem átölel,
Csak dobogó szívedet hallom a szívemhez közel!

                                                                                           €$@ß@

A vágy szárnyán....

Nézz a szemembe és lásd a vágyat benne,

Ahogy azt kívánom bárcsak szád, a számon lenne!

Lásd meg benne a vágy tüzét, amely úgy ragyog,

Mintha szemembe költöztek volna a távoli csillagok!

Ölelj magadhoz! Szorosan ölelj át!

Szívd mélyen magadba a hajam illatát!

Érzed, ahogy a vágytól már mindenem remeg?

Érezni szeretném a testemen a kezed.

Szinte izzik vérem, elindul a varázs,

Bőröd bőrömhöz ér, perzsel, mint a parázs.

Körülöttünk minden a feledésbe zuhan,

Ahogy testünk a vágy szárnyán a csillagokig suhan...

                                                                 €$@ß@

Nekem csak Te vagy az Élet...

A holdfény ragyogásában szebben csillognak

Az éj bársonyára szórt csillagok.

Bennem is csak akkor gyúl ki valami belső fény,

Hogyha veled vagyok.

Most távol vagy tőlem,

Opál színeivel hiába ölel az alkonyat,

Bennem csak pislákol a szerelmed fénye,

S csak a szél kapja fel fájó sóhajomat.

Felnézek a holdra és vele üzenem,

Nekem csak Te vagy az Élet,

Te vagy a Szerelem...

                                         €$@ß@

Én fényem adom...

Én fényem adom, hogy beragyogja

Lelked sötét árnyait,

És szerelmem melegét,

Hogy leolvassza jeges szíved falait.

Én arcodra rajzolnám mosolyom,

Ha a tied már fakó lenne,

S ha kezeid fáradtan lehulltak,

Tiéd két karom ereje.

Én neked adnám a könnyeim,

Hogy ne téged nyomasszon a bánat,

S Tiéd lenne az ég összes csillaga,

Hogy beragyogják éjszakádat.

Tiéd lenne minden szavam,

És minden féltett kincsem,

Cserében csak annyit kérnék,

Szeress Te is engem...

 

 

                                  €$@ß@

 

 

A hitelességről...

Az őszinteség, hitelességet jelent.
Ha őszinték vagyunk, nem hazudunk, és nem öltünk álarcokat.

Mutasd meg, valódi arcod...Kerül, amibe kerül.

A hitelesség azt jelenti, hogy őszinte maradsz belső önmagadhoz.
Hogyan maradhatsz őszinte?

Ne hallgass arra, hogy mások szerint, milyennek kellene lenned.

Mindig a belső hangra figyelj.
Arra, hogy te milyen szeretnél lenni.
Máskülönben az egész életedet elvesztegeted.
Hallgass a belső hangodra!

Lehet, hogy veszélybe sodor...Hát, nézz szembe a veszéllyel.

De mindig maradj hűséges a belső hanghoz.
Akkor lehetőséged nyílik egy napon elérni oda...
Hogy táncra perdülj a belső boldogságtól.

Mindig tartsd szem előtt...Te vagy a legfontosabb.

Ne hagyd, hogy a többiek irányítsanak vagy korlátozzanak.
Hidd el, ezek a többiek, nagyon sokan vannak.
Mindenki téged akar irányítani, megváltoztatni.
Lelkesen osztják a tanácsokat, melyeket nem is kértél.
Mindenki készen áll arra, hogy útmutatót adjon az életedhez.
De az útmutató benned rejtőzik, magadban hordozod a bejárandó utat.

A hitelesség azt jelenti, hogy hű maradsz önmagadhoz.

Ez egy igen-igen veszélyes dolog.
Nagyon kevesen képesek rá.
De mindannyiszor, ha valaki megpróbálja...Győzedelmeskedik.

Sose viselj álarcot.

Ha dühös vagy, légy dühös.
Akkor ne mosolyogj, mert az hazugság.
Engedd ki a haragod.

Viszont ha nevetni akarsz, akkor nevess!

Mindig maradj a jelenben.
Mert minden hamisság a múltból vagy a jövőből érkezik.
Ami elmúlt, elmúlt.
Ne nyugtalankodj miatta, és ne hordozd teherként magaddal.
Mert lehetetlenné teszi, hogy igaz maradj a jelenben.
És mindaz, ami még nem jött el, az még nem jött el.

Ne aggódj feleslegesen a jövő miatt.

Mert különben betolakszik a jelenbe és megmérgezi.

Maradj őszinte a jelenben és akkor hitelesen élsz.

                                                          €$@ß@

Szakértő szemmel...

Egy hónap nagyon rövid idő arra, hogy komoly, mély érzelmek alakuljanak ki két ember között.

Vagy, mégsem?

Nagyon sok esetben az ilyen rövid kapcsolatok, hirtelen nagy lánggal és nagy szenvedéllyel kezdődnek.
Ám sok esetben, ugyanilyen hamar el is múlik ez a szenvedély.

De lehet, hogy nem...

Vagyis egyszerűen csak elmúlik a hirtelen jött szenvedély, a vonzódás.
Nem alakul ki egy következő „fokozat″ a kapcsolatban.

De ha mégis...Néhány pszichológus...Szakértő, meghazudtolhatná  végre önmagát.

Megtörténhet az is, hogy az egyik ember szeretne továbblépni egy következő fokozatba.
Ám a másiknak nincsenek ilyen jellegű vágyai, vagy bátorsága. 
Ilyenkor előfordulhat, hogy azt gondoljuk erről a személyről, hogy haragszik ránk.
Pedig lehet, hogy részéről egyszerűen csak ennyi volt ez a kapcsolat.
Egy kis kaland, és nem gondolja, hogy a lezárással is különösebben foglalkozni kellene.
Az is lehet persze, hogy valamivel megbántottuk, és neheztel ránk.
Mindezt azonban csak egyféleképpen tudhatjuk meg,
Ha megkeressük, és őszintén beszélünk vele.

Beszéljünk bátran az érzéseinkről.

Kérdezzük meg, hogy ő hogyan áll ezzel?
Mert bármi is lesz a válasza, legalább tudni fogjuk, hogy hányadán állunk.

A bizonytalanságnál esetenként, semmi sem rosszabb.

Ne hozzuk magunkat megalázó helyzetbe azzal, hogy találgatunk és arra várunk, hogy ő mikor, mit lép.
Keressük meg, beszélgessünk el őszintén és akkor megtudjuk...

Érdemes e még, ebbe a kapcsolatba invesztálni...

Vagy jobb lesz inkább, múló kalandként elfogadni és továbblépni.

                                                                          €$@ß@

Bennem van a hiba?

Sok egyedülálló ember teszi fel ezt a kérdést...
Elsősorban, önmagának.
Ha körbenéznek, bármennyire is elfogadja társadalmunk, a szingliséget, a facér életvitelt...

Azért az ember, társas lény.

Ahhoz, hogy teljesnek érezzük magunkat...
A sok kedves, és jó fej baráton túl.

Igenis szükségünk van valakire...
Akivel az életünket, oszthatjuk meg.

                                                     €$@ß@