Vágy és szerelem...Kéz a kézben?

Vágy...

Ez a szó, valaminek a hiányát jelenti.

Olyasmi felé...
Amit egyszer már megismertünk, megtapasztaltunk.
Vagy valami ismeretlen dolog felé...
Amelyet nagyon szeretnénk megtapasztalni.

Bárcsak itt lenne.

Bár megérinthetném!
Csak egy kicsit, és az egész hetem vidám lenne...!
Vajon hányan gondoltunk már így, vágyunk tárgyára...

A szeretett személyre, aki talán egészen még nem a miénk?

Különös dolog a vágyakozás.
Néha mintha nem is létezne..
Egy falat csoki elfogyasztása jobban esne...
Mint egyet hemperegni....
Máskor viszont fizikailag fáj...

Hogy nem ölelhetjük át Őt...

A vágy és a szerelem nem jár kéz a kézben.
Legalábbis sok esetben...
Mai világunk pedig igyekszik is belénk sulykolni...
Amit meglátsz, megtetszik, szerezd meg, tedd a magadévá...
A másik embert megkívánni...

Egy perc leforgása alatt megtörténhet.

Bemész egy buliba, jól érzed magad, szemezel egy kicsit...
S ha adódik az alkalom, ha vonzódsz az illetőhöz...
Máris a fellegekben érezheted magad.
Igaz, lehet, csak egy kevésbé kellemes helyen...
Csak egy éjszakára.

Ha azonban szerelmesek vagyunk...

A dolog egészen más töltetet kap.
Sokszor hallhattuk már...
A nők kevésbé tudják szétválasztani a szexet a szerelemtől.
Persze vannak nőneműek...
Akik ennek hallatán bőszen ráznák a fejüket.
Mert bizony a ma divatos szinglik...
Akik tényleg önként vállaltan azok...
Szívesen élik világukat, csak úgy...
Akár két-három jól bejáratott pasival is a tarsolyukban.

A hölgyek egy része azonban képtelen erre.

Nem azért, mert sokan menthetetlenül romantikusak...
Egyszerűen másként alkották őket.
A vágy, a szex akkor az igazi...

Ha azért a nőért a világot meg tudnánk váltani.

Ha felhív, a hangjába a kezünk, beleremeg...
A gyomrunkban köröznek azok a bizonyos pillangók...
Az érintésére felrobban bennünk valami...

Minden együtt töltött percre boldogan gondolunk vissza.

Amikor pedig az ágyba keveredünk, az maga a mennyország...
Szokták mondani...
Egy hosszú, többéves kapcsolatban...
A szerelem általában átalakul, szeretetté változik.
De azt az erős kapcsot...
Ami továbbra is arra indít minket...
Hogy örömmel térjünk haza a párunkhoz...
Izgalommal várjunk egy esti közös fürdést...
A szenvedéllyel teli összebújást...
Az egykori lángolás érzése adja meg.
Az összetartozásé.
Ha látszólag jól megvagyunk...
Eddig minden kiválóan működött...

Majd egyszer csak, egyikünk elkezd húzódozni a szeretkezéstől...

El kell gondolkodni.
A vágy csökkenésének lehet egészségügyi és számos más oka...
A stressz, a fáradtság, a bánat...
De vegyük a nagyon egyszerűt.
A rossz hír az...

Legtöbb esetben ilyenkor elmúlóban van a szerelem...

Nincs a kapcsolatban annyi öröm és boldogság...
Ami összetartana bennünket...
Jön a hölgyek részéről "fáj a fejem" és hasonló frázisok...
A pasik pedig beülnek a számítógép elé....
Mert egy fontos blog bejegyzésről, csak nem maradhatnak le.
A fantáziálás nem bűn.
De ha napról-napra azt vesszük észre...

Hogy a bizonyos kolléga jár az eszünkben az ágyban...

Aki múltkor, olyan helyes volt...
Vagy olyan hívogatóan nézett és mosolygott ránk...

Akkor baj van...

                                                      €$@ß@

Mintha vihar jönne...

Ma jó volna kicsit messze menni,

nem örökre, elég egy kiskabát.

Csak pár üres órát zsebre tenni,

s úgy futni járatlan utakon át.

Ma közel a távol, megérintem,

s lábamhoz ülnek sosem járt helyek.

Egyikük máris fogja a kezem,

lehet, hogy pár napra vele megyek.

Ma olyan, mintha nagy vihar jönne,

vajúdó ég alatt rohan a szél.

Kitárt karokkal állok elébe,

vigyen el messze...Ha hazakísér.

                                         €$@ß@

Nyitott a csodákra...

Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére.

Olyan ember vagyok, aki leborul, az élet titokzatossága előtt...
Aki nyitott a csodákra.

Aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez...

Mindenhez, amit mindennap csinál.

                                                            €$@ß@

A csodáról...

Te nem hiszel a csodában, tagadod?
Nézd csak, nem győzhetlek meg... 

Mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos...

Nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt...
Nem lehet fényképezni.
Mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani.
A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni.
Nem jár mindig két lábon...
Nem lehet fényképezni...
Nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai.
A csoda, egész egyszerűen, megnyilatkozik...

Néha, csak sokkal később érjük meg, mi volt a csoda...

Hogyan avatkozott életünkbe...
Mi volt e beavatkozásban, a természetfölötti és csodálatos.
A csoda lényegét, nem tudom megmutatni, sem bizonyítani.
De gondolj talán arra, milyen felfoghatatlan...
És csodálatos, igazi valójában mindaz...
Amit mindennapinak és természetesnek érzel.
Már a létezés ténye, milyen csodaszerű!
Az, hogy megszülettél, élsz, s egy napon meghalsz!
Mindezt "természetes"-nek érzed?

Akkor vaksi vagy és botfülű.

Már a valóság is csoda... Felfoghatatlan...
Minden természetes kellékével és anyagával természetfölötti!
Miért is lenne e valószínűtlenül bonyolult...
Valóságnál értelmetlenebb a csoda?
A csoda, mindenben megnyilatkozik.

Igaz nem vagyok hívő...

De a világ lelke bennem és, hétköznapjaimban...
Szomorú és esendő sorsomban is megnyilatkozik.

 

Hajnal...Groovehouse

Ártatlan szemmel néz most rám a hajnal.
Madarak ébrednek a reggeli zajjal.

Megszűnt a csend a város felett.
Eltűnt egy gyönyörű álom.
Monoton gépek hangja remeg
Ezen a csoda világon.

Ébredj fel!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon, annyit mondhatnál
Mit kezdj magaddal szíved értem, fáj még.

Értem fáj!

Nélküled ébredtem fel reggel.
Hideg éj után a nap is felkel.

Engem ma reggel az ágy is ölel.
Eltűnt egy gyönyörű álom.
Titokban engem a hajnal figyel.
Tudom, hogy neked hiányzom.

Ébredj fel!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.

Értem fáj!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.

Nem csak neked fáj,
magad maradtál,
hideg hajnalon.
Nem csak neked fáj,
magad maradtál,
hideg hajnalon.

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.

Értem fáj!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.

Értem fáj!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon magad maradtál, szíved értem fáj még.

Értem fáj!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még...

Vicces...Dilemma...

Múltkor ültem a kedvenc helyemen, a pultnál...

Egyszer csak besétál a leggyönyörűbb Nő...

Akit valaha láttam életemben...
Gondolkodtam, hogy szólíthatnám meg?
Aztán küldtem neki egy üveggel, a bár legjobb pezsgőjéből...
Egy rövid üzenettel...
Volna-e kedve meginni velem...

Elolvasta, rám mosolygott, majd visszaírt...

Uram!
Ahhoz, hogy önnel pezsgőzzek...
A luxusvillája garázsában, egy Mercedesnek...
A bankszámláján legalább egymilliónak...
A nadrágjában, pedig pontosan 20 centinek kell lennie...

Miután elolvastam, visszaírtam...

Drága Hölgyem!
Küldje vissza az üveget...

A garázsomban egy Porsche, egy Ferrari és egy Mercedes áll...
A 8 darab bankszámlámon, pontosan 2-2 millió található...

Viszont soha, még a világ legszebb nője kedvéért...
Sem fogok...5 centit levágatni a farkamból...

                                                           €$@ß@

Kaktusz...

Tudod, arra gondoltam...
Milyen különös, milyen kiszámíthatatlan az élet.

Az igazán nagy dolgok, váratlanul jönnek az ember életében.

Meghal valaki, a fájdalom mérhetetlen...
A vesztes, vigasztalhatatlan.
És akkor...
Mintegy ellensúlyozásul...

Ugyan ott, megdobban egy új élet.

Megjelenik a könnyek közt a mosoly...
Vagy, máskor, valaki egyedül van...
Úgy érzi, mindenki elhagyta...
Mindnyájan magára hagyták...
Mindnyájan, akiket szeretett.
Ami volt, már csak volt, elmúlt, a végére pont került...
Egy szál maga maradt a világban.

Azt gondolná, neki már nincs is tovább...

Nem néz semerre, lehajtott fejjel jár az úton.
Vele már nem jöhet szembe senki...
Akiért érdemes lenne felnézni.
Akkor összeütközik egy másik...
Egy másik lehajtott fejűvel.

Egy idegennel, aki mégis megszépíti az életét.

Mintha csak azért hagyták volna el...
Lehetőség legyen a találkozásra.

Kiszámíthatatlan az élet...

Néha, még megkövesedett fájdalmat is old.

Egy kőből kinőtt kisvirág.

                                                  €$@ß@

Egyetlen pillantástól...

Közelebb lépve hozzám, hosszan rám pillantott...

Ez a nézés, intimebb volt minden símogatásnál.

A bőröm, halványan izzani kezdett...
Mintha lenyeltem volna a holdat, és a bőröm alatt világítana.

Testemen, minden szőrszál égnek meredt...

A lélegzetem elakadt.

Mindez, egyetlen pillantástól.

                                          €$@ß@

NEHÉZ A SZÍVÜNK...

Az arcodat ne mutasd szomorúnak.

Ne lássa senki, mi az, amit eltűrt.

Jobban kellene szeretni magunkat,

hiszen mi már nagyon kiérdemeltük.

A szíveink egymásra zúzva hulltak,

eggyé forrasztó sors zuhog felettünk.

Sebeinkért szeretjük már a múltat,

és a jövőt...Lesz mit felemlegetnünk.

Most itt ülünk...Kedves, Te szomorú vagy.

Az arcom nem mutatja, amit eltűrt.

Nehéz a szívünk, mert nem könnyű,

búnak ütése alatt ragyog a szerelmünk.

 

Egymást szeressük már...Ne csak magunkat.

Hiszen, mi már nagyon megérdemeljük.

                                                     €$@ß@

Telefonálás...

Mai korunk egyik fő kapcsolattartási eszköze a telefon...
Egyre többet beszélgetünk egymással...
Okos ember volt, aki kitalálta ezt a rendszert...
Jó hallani a hangját...

Mert legalább így magam mellett érezhetem bármikor...

Tudom, nem lehet senkit, kisajátítani...
Nem is ez a szándékom Vele...

De olyan kellemes érzés, amikor a fülembe nevet...

Mégha csak a telefonon keresztül is...

Szeretek Vele beszélgetni...

Órákon át tudnánk csevegni egymással...
Soha nem ismételgetve magunkat...
Nagyon sok mindent megtudhatunk a másikról...
Beszélgetés közben...

Nemhiába mondja mindenki, hogy beszélgetni kell a másikkal...

Erre már én is rájöttem, igaz kicsit későn...
A saját káromon megtanulva...

Szeretem a hangját hallgatni...

A kis csipkelődéseit a gondolatait a nevetését...

Nagyon megnyugtatnak a szavai...

                                            €$@ß@

Egymásért...

Megölelni valakit, akit szeretünk...

Csak Rá koncentrálni...
A mozdulataira, a teste rezdüléseire...
Érinteni a bőrét, hallgatni a lehelletét...

Érezni az ajka forróságát...

Megvédeni bármitől, és bárkitől...
Minden bajtól megóvni...
Érte élni...

Mindig együtt lenni vele, testileg, lelkileg egybeolvadva...

Érezni a karja szorítását, a megnyugtató jelenlétét...
Boldoggá tenni...
Békességben, harmóniában élni vele, minden téren...
Nincs ennél csodálatosabb érzés a földön...

Igen, ez a szerelem... A boldogság...

Kell-e ennél több, egy embernek?

Köszönöm, hogy vagy nekem...

                                                       €$@ß@

Az írásról...

Igencsak termékeny időszakom van mostanában…
A blog írás terén...
Annyi minden felgyülemlett bennem, az elmúlt időszakban...

Ennek jó része sajnos szomorúság, és bánat...

De ahogy fogynak ki belőlem, az írás által, a keserű pillanatok...
Egyre több bennem, a kellemes érzés...
Ennek nagy részét a blogomnak köszönhetem…
Mert van hova kiírnom magamból a rosszat.

Hogy legyen helye bennem, Egyszer majd a Boldogságnak...

Mert boldogságból, nem lehet hiány...
Minden nap történhet, valami kellemes dolog...
Hol egy telefonhívás, hol egy találkozás...
Van úgy, hogy egy blog elolvasása, örömmel tölt el...
Máskor egyszerűen elég annyi…

Hogy rá gondolok, és minden szebbnek tűnik...

Viszont az írás az akkor is kell...
Már az életem részévé vált, az elmúlt pár hónapban...

A blog nélkül kicsit szürkébb, és üresebb lenne az életem...

Az elmúlt időben, majdnem abbahagytam a blogolást…
Valahogy hiába voltam tele mondanivalóval…
Egyszerűen a körülöttem lévők, nem nézték jó szemmel…
Pedig csodálatos érzések töltöttek el...
De a gyönyörök mellett ott volt a szomorúság is...

Most, hogy lezárult eddigi életem egy jelentős szakasza…

Valahogy nyugodtabban tudok írni...
Nem érzem már azt a szorító érzést a torkomban...

Ami majd minden nap, sírásra késztetett...

Most felszabadultnak, érzem magam...

De boldogabbnak nem...

Viszont mindentől és mindenkitől függetlenül…

Írni jó...

                                        €$@ß@

Az emberi vágyak...

A természetünkből fakad...

A másik testének, birtoklása iránti vágy...

Már az ősember is lebunkózta...
Majd hazavonszolta a lábánál fogva a nőt a barlangjába...
A leleményesebbje a hajánál fogva húzta...
Mondván úgy nem megy tele sárral, meg fűvel...

A nők pedig különböző praktikákkal érik el...

Hogy az általuk imádott férfit megszerezzék...
Az ágyukba vonszolják...

A testi kapcsolatra, mindenkinek szüksége van...

Kinek ilyenre, kinek olyanra...
Van aki elfojtja magában a vágyakat...
Képes hónapokon, éveken át szenvedni, kínlódni...
Belül önmagában...
Ezzel azt gondolván, ha nem gondolok rá...
Akkor nincs is szükségem a szexre...
Van aki megelégszik a felszínes dugásokkal...

De van akit csak a vad, szenvedélyes szeretkezés elégít ki...

Egyesek játékokat csempésznek bele az együttlétekbe...
Mások egyszerűen csak bebújnak a paplan alá, a sötétben...
Kinek éppen mire van szüksége...
A helyszínek is változnak...

A partnerkapcsolatban élők egy részét, nem feszélyezi semmi...

Szívesen kipróbálnak bármit, bárhol...
Legyen az akármilyen extrém helyzet, vagy hely...
Végül is a hiedelmekkel ellentétben...

Nem csak az ágyban lehet örömet szerezni a másiknak...

Ezt akár egy autóban, egy próbafülkében...
De konditeremben, vagy a természetben is megtehetjük...
Kinek-kinek ízlése szerint...
Viszont van aki ragaszkodik az ágyhoz...
Este fürdés után, lekapcsolva a villanyt...
Van, akinek szerelem nélkül...
Egyszerűen ösztönből is természetesnek tűnik a szex...
Viszont, szerintem, csak a partner elfogadása...

Érzelmeinek ismerete mellett, teljesedhet be a vágy igazán...

Egy szerelmi aktus alatt...
Az érzelemektől mentes szex...
Csupán a fajfentartáshoz megfelelő...

Ha valaki tényleg az igazi gyönyörre vágyik...
Megse próbálja csupán Ösztönből a szexet...

                                            €$@ß@

Miért sírsz...

Mama miért sírsz... Kérdezi a kisfiú az édesanyját.
Mert én Nő vagyok... Válaszolta az asszony.

Ezt nem értem... Mondja a kisfiú.

Ezt soha nem is fogod megérteni…

Válaszolta gyermekét átölelve...
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is...
Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?

Minden Nő, ok nélkül sír.

Ez volt minden, amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt férfi lett...
És még mindig kereste a választ...
Vajon miért sírnak időközönként a nők.
Egyszer megkérdezte a Mindenhatót...
Mondd Uram, miért sírnak a Nők olyan könnyen?
Az Úr, elgondolkozva válaszolt...

Amikor a Nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.

Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja...
Mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi...
Akkor is tovább menjen...
Amikor már mindenki más feladja...
Hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa szeretteit...
Panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki...
Amelyekkel gyermekeit...

Mindig és minden körülmények között szereti...

Még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki...
Mellyel a párját minden hibájával együtt szereti és elviseli...
Azért alkottam a férfi oldalbordájából...
Hogy vigyázzon párja szívére.

Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja...
Egy jó társ, soha nem sérti meg a párját...
Mégis néha próbára teszi a Nő érzéseit...
Határozottságát és kitartását...
Hogy szikla szilárdan társa mellett áll-e?

És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson.
A könnyek kizárólag, csak az övéi.
Annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.

Látod...

Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ...
Vagy az alakjától, amilyen az ő formássága...
De még nem is attól ahogyan a haját viseli.

Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel...

Mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

Ha ezt megteszed, valami csodálatos dolog fog történni.

Segíted a Nők önbecsülését!

HISZ MINDEN NŐ SZÉP... AKI SZERET!

                                                                  €$@ß@

Szalagavató....

Tegnap volt a kisebbik Fiam, Szalagavatója...

Ott hallottam ezt a számot...

Úgy érzem, helye lett az életemben...

Mint sok egyéb másnak...

                               €$@ß@

Valami nincs sehol...Csak benned...

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,

valamit mindennap elmulasztunk.

Robotolunk lélekszakadva, jót tevőn,

s valamit minden tettben elmulasztunk.

Áldozódunk a szerelemben egy életen át,

s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,

minden csókból hiányzik valami.

Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta...

a szerelemből hiányzik valami.

Hiába verekszünk érte halálig...

ha miénk is...a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,

az életedből hiányzik valami.

Hiába vágysz az emberi teljességre,

mert az emberből hiányzik valami.

Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,

mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,

a Mindenségből hiányzik valami.

A Világból hiányzik a mi világunk,

a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,

felőlünk hiányzik valami.

A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,

talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból...

,,Valahol! Valamikor! Valami!''

Hitték a bölcsek, hitték a hívők,

mióta élünk, e hitetést hallani.

De már reánk tört a tudás:

 Valami nincs sehol!

s a mi dolgunk ezt bevallani...

S keresni azt, amit már nem szabad

senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,

minden szót újra kimondani.

Újra kezdeni minden ölelést,

minden szerelmet újra kibontani.

Újra kezdeni minden művet és minden életet,

kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,

megteremteni, ami nincs sehol,

de itt van mindnyájunkban mégis,

belőlünk sürgetve dalol,

újra hiteti, hogy eljön

Valami, Valamikor, Valahol...

Amikor a Halál nem ér rá...

Nő & Férfi...

A Nő… Tetőtől talpig élet.

A Férfi… Nagyképű kísértet.

A Nőé… Mind, mely élő és halott…
Úgy, amint két-kézzel megfogadhatod.

A Férfié… Minderről egy csomó…
Kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A Férfi… Akár bölcs, vagy csizma varga …

A világot, dolgokká széthabarja…

S míg zúg körötte az egy-örök áram…
Címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be, földet és eget…
Mindig semmiségen át üget.
Mert hol egység van, részeket teremt…

Névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér…

Alkot s rombol, de igazán nem él.

S csak akkor él… Vagy tán csak élni látszik…

Ha Nők szeméből, rá élet sugárzik.

A Nő… Mindennel pajtás, elven…
Csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy…

Mozogj és mozgasd, s már királya vagy.

Ő lágy sóvárgás, helyzeti erő…

Oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel…
Minden hajlása életet lehel.

Mint menny a záport, bőven osztogatva…

De hogyha bárki kétkedően fogadja…
Tovább libeg, s a legény vérig sértve…
Letottyan címkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese…

Úgy fér hozzá, ha az ő köntöse.
Mindent, mit párja bölcsességbe ránt…

Ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség…
Bármeddig hántod… Mind őnéki fátyla.

És végső, királynői díszruhája…

A meztelenség.

                                            €$@ß@

Egy kapcsolatok sikere, a kommunikáción áll vagy bukik...

Az Ember természeténél fogva társas lény…

Egészséges működésünkhöz szükség van emberi kapcsolatokra…
Nagy százalékban, ezek minősége határozza meg,
életünk minőségét.

Aki mögött mindig ott állnak szerettei…
S az idegenekkel is könnyen találja meg a közös hangot…

Sikeresebben teljesít élete minden területén.

Mint az, aki mások támogatása nélkül,
egymaga kénytelen boldogulni.

A társas kapcsolatok sikere, jelentős részben…

A kommunikáción áll vagy bukik.

Úgy közölni mondanivalónkat…

Hogy a másik megértse…

Elfogadja álláspontunkat…

Sőt meg is nyerjük őt szándékunkról…

Nemcsak hogy nem Bűn…

Hanem valódi művészet.

A motiválás távolról sem azonos a manipulációval.
Nemcsak saját magunk…
De környezetünk kedvéért is érdemes megtanulni technikáit.

Lényegesen kellemesebb és gyümölcsözőbb…
Olyasvalakivel együtt működni az élet bármely területén…

Aki képes jól érthetően közvetíteni érzéseit, szándékát…

Képes meggyőzni a másikat, de annak szempontjait is megérteni.

Aki jól kommunikál…
S nemcsak a beszéd, de a metakommunikáció szintjén is…
Olyan előnyre tesz szert…
Melynek segítségével bármilyen élethelyzetben megállja a helyét.

Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik…

Amit mondok, és elfelejtik, amit teszek.

Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak…

Milyen érzéseket váltottam ki belőlük.

 

                                                                                      €$@ß@

 

 

A végzet...

Egy asszonynak, aki a végzete ellen panaszkodott...
Ezt válaszolta a Úr...

Te alakítod a végzetedet.

De arról nem én tehetek, hogy nőnek születtem.
Hogy valaki nőnek születik, az nem a végzet...

Az a sors.

A végzet az...

Hogyan fogadod el női mivoltodat, s mit hozol ki belőle...

                                                        €$@ß@

Életszabály...

Ha egy szép élet, vágyát őrzöd...

A múlttal nem szabad törődnöd.

S mindig úgy tégy, ha veszteség ér...

Mint, hogy ha...Újjászülten élnél.

Mit akar? Kérdd meg minden naptól...

És minden nap felel majd akkor.

Tetteidnek, tudjál örülni...

Más tetteit...Tudd megbecsülni.

Főként ne gyűlölj...Egy embert se...

S a többit hagyd, az Úristenre.

 

                                                                                        €$@ß@

Rucka Rucka Ali

Továbblépek...

De a szívem soha nem távolodik el innen.

Szavamra mondom...
Szomorú vagyok.

Amit megtanultam, soha nem felejtem el.

Úgy megyek el innen...
Hogy több vagyok...
Mint amikor idejöttem.

És pont emiatt, visszatérek majd.

€$@ß@

A siker valami egészen más...1. rész

Ha a siker szót halljuk…
Általában pénzre, karrierre, pozícióra gondolunk.

De a siker valami egészen más.

A cél nem a munkában vagy a családban keresendő…

Hanem önmagunk sikeres megvalósításában.

A többi siker, ennek előfeltétele!

Valódi sikerben akkor lesz részünk, ha a saját utunkat járjuk…

Mert a saját út követésének, mindig öröm és könnyedség a jutalma.
Ha teszünk valamit…
Azt mindig a siker érdekében tesszük!
Senki nem vágna bele olyan vállalkozásba…
Amiről előre tudható, hogy nem kecsegtet sikerrel.

A siker…

Legyen szó munkáról vagy magánéletről…

Életünk mozgatórugója…

A siker nem azt jelenti…
Hogy különböző szerepeket játszunk a munkahelyünkön…
Vagy a magánéletünkben…

A sikerrel, megvalósítjuk önmagunkat!

Ez utóbbi az egyik legfontosabb feltétele annak…

Hogy a sikerhez életöröm és életünk beteljesedése is párosuljon.

Csak ez garantálja életünk sikerességét.




Folyt.köv.

A Nők önértékelése az évek múlásával...

Hároméves korában a tükörbe néz...

Egy királynőt lát.

Nyolcévesen nézi magát...

Egy Hamupipőkét lát.

Tizenöt évesen megnézi magát...

Egy csúfságot lát...

„Mama, így nem mehetek suliba!”

Húszévesen megnézi magát...

Túl kövérnek vagy túl soványnak látja magát...

Túl síma vagy túl göndör a haja.
De azt állítja, nincs ideje ezzel foglalkozni...

És megy a dolgára.

Negyvenévesen így értékeli magát...

„Túl kövér vagyok, vagy túl sovány,
túl sima a hajam, vagy túl göndör”

De azt mondja...

„Legalább csinos vagyok”

Ennek ellenére megy a dolgára.

Ötvenévesen megnézi magát...
És azt állítja...

”Vagyok”

Mindenhova elmegy, ahová akar.

Hatvanévesen megnézi magát...
Azokra az emberekre gondol...
Akik már nem láthatják magukat a tükörben.

Elindul és meghódítja a világot.

Hetvenévesen megnézi magát...
Látja bölcsességet, a mosolyt és a sok tudást.

Elindul és örül az életnek.

Nyolcvanévesen nem törődik többé a tükörrel.
Fölveszi a hirtelen-vörös kalapját...

És Élvezi az életet.


                                                                €$@ß@

Akit legjobban akarunk...

Sokszor van...
Hogy azt az egyet, akit a legjobban akarunk...
Nem kaphatjuk meg...

Összetöri a szívünket...

Kikészít.

A vágy, tönkreteheti az életünket...

De bármilyen nehéz is akarni valamit...
Azok szenvednek a leginkább...

Akik nem tudják, mit akarnak.

                         €$@ß@