Engem kevesen értenek...

Én, Én vagyok.

Se több, se kevesebb...
Őrült, esőben mezítláb táncoló...
Felhők felett szárnyaló...

Mindent és mindenkit szerető...

Bátran szerető lélek vagyok.
Nem bírálok és nem ítélkezem...

Elfogadom, hogy olyan vagy amilyen...

Mert Te, Te vagy.
Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében...
Hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként.
Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek...
Csodálok mindent mi él vagy élt.

Téged is.

Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem.
Mert mersz szeretni, vagy azért mert nem.

Engem kevesen értenek.

De akik igen, azok talán már értik...

Mit jelent... Szeretni...

                        €$@ß@

Emlékszel?

Azt mondtad, az idő minden sebet begyógyít...

Én nem hittem Neked.
Pedig gyógyít, tényleg begyógyítja a régi sebeket.
Csak azt nem mondtad...

Az idő magában új sebeket hordoz...

Sebek jönnek...
Sebek gyógyulnak...

Miközben a szeretet építkezik...

Mint a fa.
Olyan a szeretet, önmagát, önmagából építi fel.
Száraz levelei elhullnak...
S belőlük idővel, csodás termőföldje lesz szülőjének...
A fának.

A szerelem is önmagát építi...

Az idő múlásával nem csökken...
Az idő múlásával megerősödik...

Sebezhetetlenné válik.

Ha vele röppen az ember pillanatból a pillanatba...
Miközben vastag falat épít magának, magából...
Minden szeretetben töltött pillanat...

Egy újabb tégla a szeretet falán.

Ami nem bezár...
Ami átölel.

Tűz, ami önmagát táplálja...

Tűz, ami melegít...

Tűz, ami nem hűl ki...

Tűz, ami nem rombol...

Tűz, ami hegyeket mozdít.

                        €$@ß@

Egyszerűen csak szereted...

Van, hogy eljön az a pont...

Hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe.

Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz...
Nem azért, mert valamilyen.

Egyszerűen csak szereted.

És még csak azt sem jelenti...
Hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang.
Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy...

Szereted szívedből.

Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére.

És tudod, hogy az a valaki is szeret téged...

Néha azért, aki vagy...

Néha meg pont annak ellenére.

                                     €$@ß@

Túlélni...

Az ember könnyen megjegyzi, ki bántotta meg.

Sokkal nehezebb és sokkal szeretettelibb azt felidézni...

Mit tanult abból, hogy túlélte ezt a bántást és hogy továbblépett.

                                                                €$@ß@

Mindörökké...

Meddig gyúlsz még lángra, fázós reggeleken...
Meddig vágyod azt... Ki csak érted él?

Meddig hiszel még, az igaz szerelemben...
Így is, hogy a lábam... Más utakra tért?

Meddig fizeted még, büszkén, emelt fővel...
A szerelem árát... Őrült vágyainkért?

Meddig szállsz még szembe, vágyaid ellen...
És sugallsz reményt... Emlékeinkért?

Meddig halok meg, az alkonyati csönddel...
S születek újjá... Szemed tükrében?

Meddig tűröd némán, hogy szégyen pírja önt el...
S meddig hiszel így is... A mindörökkében?

                                           €$@ß@

Embernek lenni bátorság!

 

 

Tudod, Királynőm...

Embernek lenni nem abból áll...
Hogy állítólagos bűntelenséggel büszkélkedünk...
Mert a fennhéjázó ember követi el azon sebző vétkeket...

Amiket észre sem vesz…

Tudod a bűn, túl misztikus fogalom..
Van, aki botlását bűnnek tekinti...
Ha érzi, megsebzett mást is..
Míg egyesek akkor sem tartják cselekedeteiket elítélendőnek...
Vagy szégyenletesnek...

Amikor számtalan szív és lélek...

Csörömpölő üvegzaja verődik vissza a fájó érzelmek faláról...
Figyelmét nem vonzzák a vöröslő csíkok...
Melyeket a szilánkok sérelmező éle metsz olyan életeken...
Amelyek összeolvadtak egykoron az övével.
Nem, Kedvesem...

Nincsenek tökéletes emberek...

És nincs is szükség rájuk...

Nem emberi vonás a tökéletesség...

Lényünk és sokszínűségünk...
Kósza eltévelyedéseinkből megszülető vonásunk...
Nem szükségszerű pengéje óvatlanságunknak...

Tán jól, tán rosszul cselekszünk...

S örökkön nyughatatlan lelkünk...
A mindig vigyázó, békíthetetlen lelkünk...
Zászlaja alatt követünk el néha olyan hibát...
Amely épp olyan mint a korábbiak...

Visszafordíthatatlan…

Embernek lenni bátorság!

Egyenes gerinccel...
Kihúzott vállakkal...
Reszkető szívvel...
Félig holttá vált lélekkel...
Igazat szólni…

Ettől emberré válsz!

A bátor tett, nem tűri meg a megalázkodást...
Szólt, fejet hajtott, de nem érdemel örök szidást...

Mert embernek lenni, elengedésből is áll...

A felismerésből, hogy egy másik lény „botlásművében”...
Nekik is íródott egy fejezet...
S maguk előtt sem észrevehetően...
Segédkeztek a döntésben…

Sosem késő, igaz emberként viselkedni...

Ez történik...
Mióta kerek a világ...

S mióta a Férfi a Nőt szereti…

                          €$@ß@

Beteljesülés...

Forgószél volt... Ölelt a beteljesülés...
Felkapott, vitt szerelmes örömösvényre...
Röpített, szivárvány szálú képzelődés...
Lettem szájhoz szorított, csurranó bögre...
Szirmot nyitó, bibét nyújtó, telt kikerics...
Ágon himbálózó, napfényfürtös háló...
Folyóból felhőbe futó, piros kavics...
S ölelt a beteljesülés... Bezárt kagyló...
Rézsútos tengelyéből, kimozdult a föld...
Hócsillagként, forró testedre olvadtam...
S lett, a naplombot hullató lét, örökzöld...
Esőcsepp arcommal, szemedre csorogtam...
Kettőnk egébe dobott, libidolabda...
Előttem villódzó, vérvörös karika.

(Z.Z.)

 

Én, már nem Én voltam...

Én csak futottam, futottam...
Amíg el nem porladt testem a szélben...

Csak lebegtem...

Valami elérhetetlen fénylő, mélységes örvényben...
Nyugodt voltam, nem féltem...
Csak láttam.
Hirtelen mindent láttam, mindent tudtam...

Én, már nem Én voltam.

Senki és egyszerre Mindenki voltam...

Na ez a Szerelem.

Az óceán mélyéről jövő tiszta Szerelem...
Ami, ha elsodor...
Többé nincs menekvés, többé nem kell semmi.

Nem az vagy aki voltál.

Határaid kitágulnak...
Életed új értelmet nyer...
S már nem keresed tovább önmagad...

Megtaláltad aki vagy.

Nincs gyötrő vágy, csak beteljesülés...
Nincs bizalmatlanság, csak végtelen bizalom van...
Ezernyi termékeny gondolat...
Nincs magány, csak egyesülés...
Nincs félelem, csak végtelen megnyugvás...
Parányi piros felhők, életem ősidőkből felködlő hírnökei...

Üzenetemmel, a jelenen át a távoli jövőbe!

                                     €$@ß@

Illat a lelkednek...

Arra, hogy az illatok jó hatással vannak a lélekre...

Már egy hetven évvel ezelőtt élt feltaláló orvos is rájött.
Dr. Edward Bach ki is dolgozta...

A róla elnevezett Bach-terápiát...

Ami azon alapszik...
Hogy a lelki hiányosságokat...
Így, az abból adódó diszharmóniát helyreállítja.

Ép testben ép lélek...

Dr. Bach, homeopátiás orvos úgy vélte...
A gyógyításnál nagyon fontos a holisztikus szemlélet...
Ami annyit tesz...
Hogy a testi tünetek mellett...

Figyelmet kell fordítani a lélekre és a szellemre is.

Az általa kidolgozott virágterápia kiindulópontja az...
Hogy a test kóros megnyilvánulásának okai...

A lélekben keresendők.

Az általa használt harmincnyolcféle virágesszencia...
Helyreállítja a lelki egyensúlyt...
Így kezeli a testi tüneteket kiváltó okot.
A Bach-virágterápia minden mellékhatástól mentes...
Túladagolása is lehetetlen.

Öngyógyítás...

Ezzel a terápiával bárki kezelheti magát...
Hiszen különösebb képzettséget nem igényel.
Szettben is lehet kapni Bach-esszenciákat...
Akár, a házipatika alapját is képezhetik...
Mivel egyszerűek, praktikusak és persze bármikor jól jöhetnek.
A harmincnyolc virágesszencia mindegyike...

Egy-egy kedélyállapothoz kapcsolható...

Így elegendő...
A jelenlegi állapotot meghatározni...
A megfelelő illat kiválasztásához.

Természetesen, ehhez némi önismeretre van szükség...

De azzal mindenki tisztában van általában...
Hogy éppen miként érzi magát.
Hat?

Igen, hat!

Több mint egy hónapja…

Egy, Veszprémben közismert és elismert…

Természet gyógyász tanácsára, magam is kezelés alatt állok…
Egy általa összeállított…
Kifejezetten…
Az Én lelki egyensúlyom helyreállítására szolgáló készítménnyel.
Számára is megdöbbentő volt a gyors…

„Majdnem” tökéletes javulás…

Hogy miért „majdnem”?
Azt, még nem írom le…
Az legyen a jövő titka, vagy inkább meglepetése…
Én bízom a hatásában…
Mint ahogy hitem, eddig is töretlen volt…


Mert az is kell hozzá.

Köszönöm Tünde...

                                   €$@ß@

Mai jó tanács...

Köszönöm...

Ha valakire haragszol...

Sokat segít...

Ha nyugodtan leülsz és elgondolkozol rajta...

                                                  €$@ß@

Tudod Kedvesem...

Tudod Kedvesem...

Néha úgy érzem...

Anyanyelvemmel, oly áldást kaptam...

Amelyet talán fel sem fogtam még egészen...
Ne vádolj elfogultsággal, kérlek...
De a magyar nyelv, olyan szóképek bölcsője...
Amelyben soha nem látott...
Csupán, megálmodott gondolatok öltenek testet.
Oly hangzással szólhatok Hozzád...

Félő, szerelmes vallomásaimat, olyan színbe öltöztetem...

Amilyenben éppen érzésem született.
Ha elrabol a rettegés, mély hangok erdejébe taszít...
Sötétlő alakokat ölt, minden gondolat...
S összecsendülésük dallama, csupán áhított..
Légbeszállt vágy marad…

S mikor, meg kívánlak érinteni...

Nemzetem dallamos kifejezéscsokrával...

Szárnyra kél bennem, minden kimondatlan vágy...

S pironkodás nélkül búvik elő az éltető metafora...
A hétköznapi értelemtől elrugaszkodó...
Ám mégis varázsos hasonlat…
A szavak megsegítenek...
Ha előtted szemlesütve, félve megállok...

S többet akarnék mondani, mint pusztán a szerelem szavát…

Mert alakodat simítva...
Szinte látomássá válik előttem a sok szebbnél szebb gondolat...
Szemeidről élet-szín gyöngy gurul lábam elé...
Mosolyoddal tömlöcébe zárod a kétkedő gondolatokat…
S talán a legszebb mindebben...
Nem is saját vágyképeim magyarságba zárása...

Hanem a lélek másik oldalának hasonló kivirágzása.

Mikor ugyanezen gondolat szökken szárba mélyed ősi zugában…

Csokrában szálai vagyunk pár magyar szavú képnek…


 

                                                          €$@ß@

 

 

A legjobb dolog az életben...

Érezni, élvezni és élni az adott pillanatot...

Nagyjából ennyi a boldogság receptje.
Nem kell hozzá semmilyen különleges hozzávaló...
Elég egy jó könyv, egy idegen önfeledt mosolya...
Vagy meghallani a rádióban a kedvenc dalodat.

                                   €$@ß@

A legjobb dolog...

Ne erőltess semmit...

Mert a legjobb dolgok akkor történnek...

Amikor legkevésbé számítasz rá.

                                                €$@ß@

Szeresd a Nőt...

Csillogó szemében meglátod magad...
Vele élsz, és vele oltod vágyadat.

Tudod-e olyankor kit figyelsz vakon?
A Nőt!... Szeresd őt nagyon, de nagyon.

Jól nézd a Nőt!... Ő lehet csak gyom...
De ezen a napon szeresd nagyon.

S, ha holnapra el is múlik az alázat...
Ma még maradjon a vad káprázat.

Egy napig hadd lehessen páva...
Melletted, soha ne legyen árva.

Legyen pacsirta, hadd énekeljen...
Szomorúnak lenni neki sose kelljen.

Érezze magát Hamupipőkének...
Add föl a cipőjét szegénynek.

Holnapra a lencsét válogatja...
És csókjait neked osztogatja.

Csak egy napon hadd menjen a bálba...
Egy gyönyörűséges szép álomruhába.

Érezze magát veled, hercegi párként...
Ha eddig volt neked, ezután is lesz még.

Szeresd a Nőt!... Soha ne feledd...
Néha-néha, ha kell, öledbe vedd.

Szeresd őt!... Hisz csak érted van...
Nőnek köszönheted, hogy élted van.

            €$@ß@

Mire vágyik a férfi...?

A férfi, nőre vágyik.

A férfk azt szeretné, ha folyamatosan érezhetné...
Szükség van rá.
Ha azt tapasztalja...

A társa bízik benne, és méltányolja az igyekezetét...

Amely arra irányul, hogy a párja kívánságait teljesítse...
Egyre erősebb lesz...
Többet tud a másiknak nyújtani.
A férfit úgy lehet ösztönözni...

Ha társa elismeri az erőfeszítéseit.

Aférfi megoldásokat akar.
Azért akar megoldásokat...
Mert ezzel bizonyítani tudják a hozzáértését.
Ha egy nő nem fogadja el a férfi megoldási javaslatát...
Akkor a férfi úgy érzi, megkérdőjelezik a hozzáértését...

Társa nem tiszteli eléggé.

Ezért tovább már nem is foglalkozik a nő problémájával.
A férfi, ha zaklatott, akkor egyedül akarnak lenni.
Visszavonul, magába fordul...
A gondjai megoldására koncentrál.
A problémákat osztályozza súlyosságuk és sürgősségük szerint.
A megoldás sorrendje...
Először a legsúlyosabb...
Vagy legsürgősebb problémával foglalkozni.
A férfi nyerni akar, mégpedig nem csak simán nyerni...

Hanem azt is akarja, hogy a másik veszítsen.

Nézzük például a teniszt.
Ha egy férfi meccset játszik...
Nem elegendő, hogy csak úgy nyerjen.
Az ügyességét, rátermettségét, a jobb felkészültségét...
Bravúros labdapörgetéssel, ütésekkel igyekszik bizonyítani.
Legalább annyira élvezi azt, hogy a társa veszít...
Mint a saját nyereségét.
Akkor teljes a győzelem érzése...
Ha fölényes győzelemnek lehet elkönyvelni.
Ha egy férfira nagy nyomás nehezedik...
Akkor feledékenyebb, megbízhatatlanabb...

Elérhetetlenebb lesz a társa számára.

Kapcsolataiból távolodik.
Ha ilyenkor próbálunk beszélgetni vele...
Úgy tűnik, mintha alig lenne jelen.
Természetesen azért nem figyel társára...
Mert a problémáján rágódik, megoldást keres.
Érdemes ilyenkor békén hagyni, és kivárni...
Míg megoldja a problémát...
Mert utána megújult érdeklődéssel...

Nagyobb törődéssel fordul majd a társa felé.

Mi történik akkor, ha a férfi nem találja meg rövid idő alatt...
A megoldást a problémájára?
Ilyenkor keres kisebb célokat, amelyeket megvalósíthat.
Például újságot olvas, tévét néz, autót vezet, de egy biztos...

Nem beszélget az őt nyomasztó gondokról.

Kicsit felejtenie kell...
Hogy a kikapcsolódás után...
Újult erővel dolgozzon a problémája megoldásán.
Óriási hibát követ el az a nő...
Aki ilyenkor szóra akarja bírni a férfit.
Visszautasítás, ideges szóváltás lesz a vége...

Mindkettőjükben a meg nem értettség érzése marad.

Még nagyobb melléfogás...
Ha a nő ilyen esetben tanácsot próbál adni.
A kéretlenül adott „segítség” megalázó a férfi számára.
Azt jelenti neki...

Nem bízik benne annyira sem...

Hogy egészen apró dolgokat meg tudna oldani egyedül is.
Ha a nő rámutat arra, hogy párja mit tett rosszul...
Ezt a férfi súlyos kritikának értékeli.
A nőt a segítségadásban a szeretet kimutatásának vágya vezérli...
A férfi, pedig támadásnak, fájó kritizálásnak éli meg.
Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a férfi vágya az...

Hogy csak akkor kapjon segítséget és tanácsot, ha kér.

Sok férfi számára fontos, hogy bebizonyítsa...
El tudja érni a céljait.
Gyakran tapasztalható...
Az apró kudarcok jobban bántják...
Mint a súlyosabbak.
Néha a férfi azt kifogásolja...
Hogy szívesen segítene a párjának...
De nem tudja, mikor tesz jót...

Mikor vár a nő valódi segítséget...

Mikor panaszkodik csak úgy…
Csak kevés nő tudja a segítségkérésnek azt a módját...
Amit úgy neveznek...

Egyenesen segítséget kérni.

Ez így hangzik...
Légy szíves tedd meg ezt és ezt.
Vagy...
Szeretném, ha ezt meg ezt megtennéd nekem.
A férfi a segítségkérés ezen eseteiben hálás...

Mert nem kell találgatnia, mit is akarhat valójában a társa.

Amikor egy férfinak problémája támad...
Feltámad benne egy ősi ösztön...
Amely még a magányos vadászatok emlékét hordozza a sejtjeiben. Ez azt sugallja...
Az embernek vészhelyzetben...

Először magával kell foglalkoznia, és csak utána mással.

Érdekes megfigyelés...
Amikor a repülőgépen a kapitány bemondja...
Hölgyeim és uraim, kérem, tegyék fel az oxigénmaszkot.

A férfi gondolkodás nélkül felteszi magára...

Majd a társaságában lévő másik személyek segítségére siet.
A hölgyek ugyanerre a felszólításra...
Először...
A társaságukban lévő gyermekre teszik fel az oxigénmaszkot... 
S csak utána magukra.

Azt gondolnánk, hogy ez a férfitől önzés...

Pedig csak a logikus, előrelátó, ösztönös gondoskodás.
Gondoljunk bele, ha a férfi magára vette az oxigénmaszkot...
Akkor bárkinek biztonsággal nyújthat segítséget a továbbiakban.
Ha azonban először a többiekkel törődik...
Elveszítheti az eszméletét, és akkor a helyett...
Hogy másokon segíthetne, ő szorul segítségre.

Ha egy párkapcsolat boldogtalan...

Egészen biztos, hogy mindkét fél felelős a boldogtalanságért.
Ha egy nő túl sokat ad, ezért nem a partnerét kell hibáztatnia. Ugyanez a helyzet, ha a férfi ad túl keveset.
A végső tanulság az...

Hiábavaló dolog mindenért a másikat hibáztatni.

Megváltoztatni mindenki csak a saját hozzáállását tudja.

                                                     €$@ß@

Bizalom...

Honnan ered?

Megtartható?

Meddig tart?

Elveszíthető?

Visszaadható?

Visszakapható?

Visszaszerezhető?

Sok-sok kérdés egy szóról...

Egy szóval, érzéssel összefüggésben.

Egy kapcsolatban alap.
Bármilyen kapcsolatban.
Azt mondják...
Még kicsi gyermek korunkban alakul ki...
Az "ős-bizalom", ami minden bizalom alapja.
Ha akkor nem sikerült...

Később pótolhatatlan.

Mi is ez?
Érzés?
Gondolat?
Viselkedésmód?
Életszemlélet?

Talán mind együtt.

Finom, törékeny, mint egy értékes porcelán.
Ha eltörik, már nem lesz ugyan az.
De vajon minden emberrel együtt kapunk egy új porcelánt?
Vagy ha egyszer eltörött...
Akkor már soha, senkiben nem tudunk megbízni?

Akarok bízni, de, jaj, mennyire.

Csakhogy életem során...
Bizony többször eltörött már az a bizonyos porcelán...
Lehet-e akarattal?
Vagy mondjak le mindörökre erről az érzésről?
Amit annyira nagyon szeretnék érezni?

Merthogy enélkül a szeretet, szerelem nem is igazi.

Nem áramlik.
Talán az a cél, hogy egyben legyen az a porcelán.
Bármi áron, még ha ragasztva is.

Hiszen emberek vagyunk, tévedünk, botlunk...

Demindig felállunk és újra kezdjük.
Mert akarjuk.

Mert akarjuk, hogy megbízzanak bennünk...

Hogy meg tudjunk bízni másokban.
Az a porcelán a miénk.

Akkor is ha ütött-kopott, itt-ott ragasztott.

Szeretjük.

Szeretjük benne magunkat és másokat.

Igen, talán ez a végső cél.

                                       €$@ß@

Téged kerestelek...

Téged kerestelek, mint aranyásók a telért...
Egybefonódásunk minden boldogsággal felért.

Azóta nyugodt minden éjjelem és nappalom...
Főleg mikor gyönyörű hangodat hallhatom.

Rád találtam, és elengedni már nem akarlak...
Ha éjjelente fáznál, karommal betakarlak.

Ha valamid fáj, szerelmemmel meggyógyítalak...
Ha nem hiszel bennem eléggé, meghódítalak.

Velem vagy, és a szerelem tüze lángol bennem...
Melletted nyugalomra találhat vándor lelkem.

Velem élve talán minden álmod teljesülhet..
Bízzál, higgyél bennem, és életünk remekül megy.

Felfedezzük az élet minden apró részletét...
Kiaknázzuk minden örömet rejtő készletét.

Ha életünk boldogság, akkor is fogd a kezem...
Ha rossz idők járnak ránk, akkor is maradj velem.

                                         €$@ß@

Végtelenül boldog voltam...

Mint egy gyermek, úgy voltál karomban...

Megcsókoltam finoman a szádat.

Föléd hajoltam gyengéden, titokban...

S megpusziltam a szempilládat.

Leheletem, táncot járt hajadban...

Szellőként bújócskázott, csintalan.

S egy óvatlan, röpke pillanatban...

Pajkosan megbújt a nyakadban.

Míg egyik karom, ölelve tartott...

Másik, magányos vándorként útra kélt.

Bejárva tested rejtekútjait...

Útján titokzatos zugokra lelt.

Úgy bújtál meg riadtan bennem...

Mint reszkető holdsugár az éjben.

Mit látni alig, mégis elvakít...

Ha begyűjti sugarát a szemnek.

Körülvett biztonságom téged..

S nem vágytál már tüzes szenvedélyre.

Csak elrejtőzni a világ elől ölemben...

Átkarolni, és szeretni végre.

Érezni, hogy itt vagyok, végre veled...

Tudni, hogy szeretlek, és enyém vagy.

Látni, ahogy boldogan rád nevetek...

S szemed szikrázó csillagként néz felém.

Öleltelek, mint, ki sosem szeretett mást...

Reszkető szívvel és szerelmesen.

Magamhoz olyan gyengéden karoltalak...

S csókjaimmal, lezártam a lelked.

Megbújtál karomba, mint egy gyermek...

Én föléd hajoltam, nagy titokban.

S míg csókoltam édesen a szádat...

Végtelenül boldog voltam.

                                         €$@ß@

Nem tudom...Csak érzem...

Mielőtt téged megismertelek, azt hittem, tudom mi a szerelem.
Most nem tudom...Csak érzem.

Hogy minden szépet láttam már, azt hittem...
S most csak a te arcodat csodálom, nézem.

Mielőtt te szóltál hozzám, azt hittem minden dalt hallottam.
Most már tudom...A te hangod az ének.

Azelőtt valóban nem tudtam...
Mit is jelet az a szó, hogy...Élet.

Mielőtt megérintettelek, azt hittem az érintés nem beszél...
De már tudom, hogy többet mond a szónál.

Egyetlen mozdulat, többet elmesél...
Ezer és ezer, elhasznált szép szónál.

Mielőtt megkóstoltalak, azt hittem minden ízt ismerek...
De most tudom csak, mi is az az...Édes.

Most mennyei nektárt ízlelek...
Miért pokolra szállni lennék képes.

Mielőtt megszagoltalak, azt hittem enyém minden illat...
Hogy semmilyen virág nem ad új aromát.

Most minden belélegzett pillanat...
Égbe emeli szerelmünk mámorát.

Mielőtt megkívántalak, azt hittem nem nyújt több kéjt az ágy...
Most ismeretlen, vad szenvedély hevít.

Testemet, lelkemet átjárja a vágy...
S a gyönyör viharos tengerébe merít.

Mielőtt megcsókoltalak, úgy hittem minden csók egyforma...
Most minden percben azt kívánom, akarom...

Bár ajkunk végleg egybeforrna...
És soha ne engedne el ölelő karom.

Mielőtt szeretkeztem veled, nem tudtam mi az igazi gyönyör...
Hogy mi az igazi végzetes boldogság.

Milyen az, mikor a vágy már úgy gyötör...
Hogy minden más csupán csak balgaság.

Mielőtt beléd szerettem, azt hittem,
Hogy tudom mi az a szerelem.

Most nem tudom.
Csak érzem!

                                   €$@ß@

Zoltán...

Azon szerencsés emberek közé tartozom…
Kinek ismerősei között, szép számmal található…
Ezen, szépen csengő...

Régi magyar személynévre keresztelt személy…ZOLTÁN.

Tudtátok, hogy nevetek...
Az ótörök Sultan, Soltan szóból származik?
Az ótörökbe az arabból érkezett, eredetileg sz-szel ejtették.

Nevetek jelentése...Uralkodó...Fejedelem.

Na, de ezt nem kellene szó szerint értenetek…
Háromszor is ünnepelhetitek nevetek napját…
Igaz az egyik nem szerepel a naptárunkban…
Így…

Március 8.-án valamint, Június 23.-án

Míg a naptárban nem szereplő…

November 20.-ára esik.

Ha elemezni akarnám neveteket...

Az alábbi tulajdonságokkal tudnám felruházni…

A Zoltán név okos, gyors, elemző elmével ajándékoz meg…
De nagy önértékelési problémákkal, önbizalomhiánnyal…
Valamint félreértésekből adódó magánnyal is járhat.
Természete idealista és érzékeny.
Érzékenységének köszönhetően...
Értékeli az élet apró, finom dolgait…

Él benne a vágy, hogy az emberiséget szolgálja.

Sokszor nem tudja kimondani, amit gondol…
Sokkal könnyebb számára írásban kifejezni, amit érez.
Örömöt lel az irodalomban, a versekben…
Viszont, ha úgy érzi nem értik, ideáiba menekül.

Hasonló eredetű még a Solt, Zsolt nevünk is.
A legkülönfélébb módon becézzük neveteket…
Zoltánka, Zoli, Zolika, Zolcsi, Zotya, Zolti, Zoltika, Zolka, Zolkó, Zozó…
Női párja is van az anyakönyvezhető nevek listájába, Zoltána.
Szép számmal akad hírességeink között...
Ezen névre keresztelt személy…

Kedves Zoltánok, viseljétek neveteket jelentéséhez méltóan…

De tisztességgel, becsülettel…

                                            €$@ß@

Nőnap...Ahogy Én látom...

Mindenki számára ismerős dátum a március 8.
Ezen a napon ugyanis sok országban a főszerep...

A Hölgyeké, Lányoké, Édesanyáké és Nagymamáké.

A Nemzetközi Nőnap, immár majd egy évszázada ...
Ösztönzi megemlékezésre a fiúkat és férfiakat.
Ilyenkor köszöntik Hölgyismerőseiket a férfiak...
Ki virággal, ki apróbb vagy nagyobb ajándékokkal...
Esetleg néhány kedves szóval.
Bár nem egy örömteli alkalom szülte ezt az ünnepnapot...
Ma már kevesen tudják...
Honnan ered, hogyan alakult ez az ünnep.

A Nőkről sokan, sokféleképpen vélekednek...

Költőket ihlettek, festők ecsetjeit keltették életre...
Sok más művészeti ág hirdeti alkotásaiban...
Valamint, Én is nap mint nap, megemlítem oldalaimon... 

A Nők különlegességét, szépségét, bájait.

Ezen a napon a férfiak igyekeznek...
Kivételes bánásmódban részesíteni...
Barátnőjüket, Feleségüket, Hölgy rokonaikat.
S bár tudva lévő...
A Női lélek érzékeny és szeretetre éhes...

Nemcsak az évnek ezen a napján kívánja a törődést...

Mégis boldogsággal tölti el az a kényeztetés...
Melyet ezen a napon kap.
Sok férfi nyilatkozott már úgy...
Hogy a Nővel élni...

Néha gyönyörű érzés, olykor teher, néha felemelő, máskor nyűg...

Egy mégis bizonyos.

Nélkülük élni nem lehet!

Hiszen gondoskodóak, szeretnek, aggódnak, féltenek...
Ha kell, simogatnak, s ha szükséges korholnak...
Vagy éppen hallgatnak.

Mégis szeretnek, s ezért sokan hálásak is nekik.

S elárulok így végezetül egy titkot is!

A Nő is olyan, mint egy virág.

Minél több gondoskodást és törődést kap a szerelmétől...

Annál szebb és sugárzóbb!

Uraim!
Gondoskodjatok róluk...

Hogy még nagyon sokáig, szépek maradjanak!

Hálám jeléül...Minden Nőnek!

Főleg azoknak, akiket a sors az utamba sodort...

                                                        Brancsek €$@ß@