Szerelem...

A szerelem, csupán egy szó...
Mégis mindent magában foglal.

Ez a szó a testet, a lelket, az életet, a teljes lényt jelöli.

Érezzük a szerelmet, akár a vérünk melegét...
Lélegezzük a szerelmet, akár a levegőt...

Ott él bennünk, akár a gondolataink.

Más nem létezik számunkra.
A szerelem nem szó...

Hanem egy szavakon túli állapot.

                                      €$@ß@

Gyönyör a szívünkben...

Milyen emberfeletti gyönyör áradhat el szíveken...

Mikor az ajkak, először találják meg egymást...
Mikor a négy kar ölelkezése, egyetlen lénnyé forraszt össze... 
Egyetlen királyian boldog lénnyé...

Két, egymásba őrülten szerelmes emberi lényt.

                                     €$@ß@

Örökké veled...

Csak úgy jöttél, nem kérdeztél...

De elég volt egy pillantás egy mosoly...
Egy bársonyos hang, mellyel teljesen magadhoz láncoltál...
És már éreztem itt legbelül...
Ez az a jel a boldogsághoz...
Ezt az utat szeretném megtenni...

Örökké veled lenni...

A szívem dobbanását, a remegést.
Annyi mindent mondanék...
De már ajkaimon a késztetés...

Tudom hosszú út vár még ránk ami sok fájdalommal jár...

De érzem, hogy mellettem állsz...
S ettől, még erősebb lesz a vágy...
Minden nap, és minden percben...
Gondolatban, a szívemben hordozlak...
Nem telik el perc hogy ne érezzem hiányodat...
Vágyaim testem lassan felemésztik...

Annyira szeretnélek látni, érezni, hallani, veled lenni...

Csak mi ketten, Te meg Én...
Magamba zártam a szívedet...

              €$@ß@

Mert szeretlek...

Ha karomba zárlak Téged, a szabadság ölel...

A világ, csak rángat Engem, a karod ringat el.
Ha mézedbe olvadok, nem tudom, hol vagyok..
Minden dolgom várhat, lehet a neved...
Öröm vagy bánat, Én otthon vagyok nálad.
Ölelj meg újra, ölelj meg ugyanúgy, még egyszer...

Csak az a múltad, amire velem együtt emlékszel.

Ha fáradtan ébredsz, nekem ugyanannyira tetszel...
Nem a szépség szobra vagy, hanem, egy igazi ember.
Éjek és nappalok, ördögök, angyalok, minden elmúlik egyszer.

Rövid az élet ha gyorsítva éled, hosszabbítsd meg egy perccel.

Ölelj meg újra ölelj meg ugyanúgy még egyszer...

Csak az a múltad, amire velem együtt emlékszel.

                                             €$@ß@

Emlékszel...?

Emlékszel...?

A zuhany alatt álltunk, szenvedélyesen csókolóztunk...

Egymás testét, tusfürdővel símogattuk...
Lágyan megérintelek az ajkammal, nyelvemmel...
Érezem, hogy felhevülsz...
Letérdelek előtted...
Nyelvemmel gyengéden megérintem a csiklód...
Szereted, ahogy csinálom, tested vad vonaglásba kezd...
Nem bírod tovább...
Azt akarod, hogy belédhatoljak!

A karjaimba veszlek, lábaiddal átkulcsolod a derekam...

Lassan elmélyülök benned, kéjesen felsóhajtunk!
Gyengéden megcsókoljuk egymást...
Majd az ajkammal útrakélek...
Csókot lehelek a nyakadra...
Lágyan megérintem a melleidet...
Majd épphogy hozzáérek, nyelvem hegyével a mellbimbódhoz...

Elszabadul a szenvedély, testünk összhangban mozog...

Egyre vadabbul!
Nem tudunk, de nem is akarunk leállni!
Elhatalmasodik rajtunk a gyönyör...
Melyet, szerelemmel adtunk egymásnak...

Nem akarom, hogy csak emlék maradjon...

                                €$@ß@

Szenvedély...

Hidd el, hogy az élet értelme nem más...

Csak a szenvedély...

Mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket...

S aztán örökké ég, a halálig.

Akármi történik is közben.

S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába.

Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű...

Ilyen embertelen a szenvedély…

S talán nem is szól személynek... Csak a vágynak.
Vagy mégis személynek szól...!

Örökké és mindig, csak annak az egy és titokzatos személynek...

Aki lehet jó, lehet rossz...
De cselekedetein és tulajdonságain...
Nem múlik a szenvedély bensősége...

Mely hozzákötöz...

Hozzám kötöz...

                €$@ß@

Még egy kicsit... Élj!

Ha hiszed, ha nem, van, akinek Te is kellesz.

Tudom, már ismered, s félve mondanád a nevét.

Emlékfoszlány kacsint a régi időkből...
Mosolyogsz, próbálsz nevetni, de mind ez, hamis.
Tétova mozdulat, szaggatottságot sző...

Majd minden marad... Úgy... Ahogy már tavaly is.

Pedig kell valaki, ki ölel, ha fázol...

Valaki, ki mellett könnyű a nevetés...

Aki nyugtat, amikor az élet gázol...

S ki megmutatja mi az igaz szeretés.

Kell, aki súgja szerelmesen nevedet...

Ki neked többet ér majd mindenki másnál...

Valaki, aki félt és aggódik érted...

Ki, ha későn mész haza, remegve vár rád.

Kell valaki, aki megfogja a kezed...

És segít menni, ha néha rögös az út...

Ki arra bátorít, hogy dobd messze, s feledd el...
A szomorúságot, a bánatot s a bút.
Ám magányod hálóját szorgosan szövöd...

Ahelyett, hogy most egy hatalmasat lépnél.

Vedd már észre, ez még mindig a te köröd...

Nyisd ki hát ajtód... S még egy kicsit... Élj!

                  €$@ß@

Ne engedj el...

A pillanat örök, megmarad, ha minden más elveszett.

Szívedben él tovább, őrizd meg az együtt töltött perceket.

Meddig kellett várnod, s mennyit vártam Én...
De lelkünk éjszakáját megtörte a fény.

Ne engedj el!

Ne engedj szabadon, nem akarlak feledni, a szenvedés jutalom.

Ezen az úton akarok járni, lehet rögös, lehet nehéz.

A szó most hallgat, csak a szív beszél.
Lángolj tovább, s Én őrzöm, mit attál már nekem.

Csak rajtunk áll, hogy e láng örök legyen.

                                €$@ß@

Mert így akarta Végzetük...

A szabad madár az erdőben, a rab a kalitkában élt.

Találkoztak, mikor eljött az óra... Mert így akarta Végzetük.

A szabad madár kiáltott...
Ó, szerelmem, repülj az erdőbe velem!
A rab madár suttogva válaszolt...
Gyere ide, megférünk a kalitkában mindketten.
A szabad madár így szólt...

Rácsok közé... Rácsok között tárjam ki a szárnyamat?

Ó, jaj... Sírt a rab madár...
Nem tudnék hol megpihenni az égben, a felhők alatt.
A szabad madár kiáltott...

Ó, szerelmem, zengd el nekem az erdők dalát.

A rab madár halkan válaszolt...
Bölcs szóra tudlak tanítani csupán.
A szabad madár kiáltott...

Nem, ó, nem! A dalt nem lehet megtanulni sohasem.

A rab madár elszomorodott...
Az erdők dalát... Sajnos... Nem ismerem.
Szárny szárny mellett sose repülhetnek...

Bár szerelmük erős és vágyakkal teli.

Elválasztja őket a rács...

Hiábavaló a vágy, hogy szeressék egymást.

Énekelnek...
A szárnyuk sóvárogva csattog... A szabad madár kiált...
Én félek, rettegem a kalitkádon a bezárt ajtót.
A rab madár suttogva válaszolt...

Ó, jaj, nekem, erőtlen... Halott szárnyú rab vagyok.

                                          €$@ß@

Akarat...

Vérré, reflexé, ösztönné, jellemmé és végső soron sorssá...

Csak az lesz, amit sokszor ismétlünk.

Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka...

Sohasem lesz a miénk.

Ezért a valódi akarat nem csupán az...
Ami benső vezérünkből eredően villámként átcikázik rajtunk...
S bevilágítja lelkünk homályos tájait...

Hanem az, amit sokáig akarunk.

                       €$@ß@

Gondolataid, teremtőerővel bírnak...

Az az ember gazdag igazán...

Aki tudja, hogy gondolatai teremtőerővel bírnak...

Hogy amit érez, azt magához vonzza...

Hogy amit képzel , azzá válik.

                                       €$@ß@

Ha szeretsz...Többnek látsz, mint amilyen vagyok...

Ha azt mondod...

Olyannak szeretlek, amilyen vagy...

Nem igaz.
Mert ha valóban szeretsz...

Többnek látsz, mint amilyen vagyok.

Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá.
Minőségileg többnek látod.

              €$@ß@

Idővel megtanulod...

Idővel az ember megérti, mi a különbség a között...

Hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket.

Megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti...
Hogy esténként lefekszel valakivel.
Hogyha nincs valaki melletted...
Nem azt jelenti, hogy egyedül vagy.
Megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés...
Az ajándék még nem ígéret.

Elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel.

Megtanulod az utadat az álmaidra a vágyaidra építeni...
Mert a valóság, nem mindig garantálja a terveidet.
A valóságnak, mindig van egy csomó, olyan változata...
Ami megállíthat félúton.
Idővel megtanulod, hogy a nagyon sok is...
Az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet.
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet...
Díszítgetni a saját lelkedet, ahelyett...
Hogy mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
Tanuld meg, hogy tényleg el tudd viselni...

Igen is van erőd, és tényleg értékes vagy.

Mert az ember csak tanul és tanul.
Idővel megtanulod, hogy csak azért maradsz valakivel...
Mert biztonságot ígér...

Előbb-utóbb hiányozni fog az Aki álmaidban él.

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni...

Aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni.

De ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül...
Idővel majd nem akarod látni.
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés...
Harcolnod kell érte.
Mert másként körülvesznek a nem igazak.
Idővel megtanulod hogy a haragból kimondott szavak...
Egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál.
Megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom"...

De megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak.

Megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot...
Valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen.
Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal...
De eljön az idő, hiányozni kezd a régi.

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető.

Megtanulod, hogyha sietteted, kikényszeríted a dolgokat...
Nem válnak a reméltté.
Megtanulod, hogy a MA a jó, pont ez a perc, nem a holnap.
Megtanulod, hogyha jól is érzed magad azokkal...
Akik körül vesznek, mindig hiányozni fog az...

Akik nem mindig lehet melletted...

Idővel megtanulod, hogyha megbocsájtással próbálkozol...
Vagy, bocsánat kéréssel...
Vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz...
Ha szükséged van, hogy több mint barát szeretnél lenni...

Egy nem megvalósult álom fölött, haszontalan...

MEGTANULOD EZT MIND, DE CSAK IDŐVEL...

                                             €$@ß@

Legyél akárki, csinálj akármit...

Fiatal korában mindenki tudja, mi a Története.

Akkor minden világos és lehetséges...

S az emberek nem félnek attól...
Hogy álmodjanak és akarják mindazt...

Amit az életben szívesen csinálnának.

Ahogy azonban telik az idő...
Valamiféle titokzatos erő igyekszik bebizonyítani...
Hogy a Történetedet megvalósítani nem lehet...
Ezek olyan erők, amelyek rossznak tűnnek...
De valójában megtanítanak arra...
Hogyan valósítsd meg a te Történetedet.

Fölkészítik a lelkedet és az akaratodat...

Mivel ezen a bolygón egyetlen nagy igazság létezik...
Legyél akárki, csinálj akármit...
Ha valamit igazán akarsz, az azért van...

Mert ez a kívánság a Mindenség lelkében született meg.

Ez a te küldetésed a Földön.

                             €$@ß@

Amit csak barátokra szabad bízni...

Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik...

Amit csak barátokra szabad bízni...

Minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket.
Mások viszont visszariadnak attól is...
Hogy a legkedvesebbeket beavassák...

S ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit.

Minden titkot lelkükbe zárnának.
Egyiket sem szabad tenni.

Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.

                                 €$@ß@

Amikor a barátság lángra lobban...

Amikor a barátság lángra lobban...

Akkor szerelemmé alakul...

De tartós barátság nélkül, a mély szerelem nem virágozhat.

A mély szerelem nagyon más...

Más mint az elvakultság, ami csak a felszínen lobog...
S közben folyamatosan kétségek gyötörnek minket...
Van-e az adott kapcsolatnak, valamilyen igazi jelentősége?

Bizalom nélkül a bensőséges viszony, kárt szenved...

A szerelem nem tud nőni.

                                      €$@ß@

Te jelented nekem a Világot...

Lehet, hogy csak egy ember vagy, ezen a Világon...

De nekem, Te jelented magát, a Világot.

 

                                                   €$@ß@

 

Az Igazi...

A sors, talán azt akarta...
Hogy sok, nem megfelelő emberrel találkozz...

Mielőtt megismered az igazit...

Ugye már tudod kiről beszélek...? 
Hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.

                                     €$@ß@

Őlelés...

Az ölelés egészséges.

Növeli a szervezet ellenállóképességét...
Oldja a feszültséget...
Elmulasztja a búskomorságot...
Jót tesz álmatlanság ellen...
Felpezsdíti a vérkeringést.

Megfiatalít, nincs semmi kellemetlen mellékhatása...

Valóságos csodaszer.
Az ölelés teljesen természetes.
Életünk szerves része...
Nem kell hozzá se édesítő, se gyomirtó, se tartosító.
Teljes értékű, akár a reformkoszt.

Az ölelés gyakorlatilag tökéletes.

Szó sincs alkatrészkopásról...
Hamar kimerülő telepekről, rendszeres felülvizsgálatról.
Csekély energiafogyasztással magas hozamot biztosít...
Nem árt neki az infláció...
Nem hizlal, nem kell utánna havi részleteket fizetni...
A biztosításról nem is beszélve...
Ellophatatlan, adómentes...
Nem szennyezi a környezetet...

Természetesen korlátlan ideig visszaadható.

                                  €$@ß@

Elfelejtett érzés...

Voltál már úgy, hogy úgy...
Mint az éjszakai égbolton váratlanul végigfutó csillag...

Az életed égboltján is végigszalad, egy elfelejtett érzés?

Csak egy pillanat az egész...
Az érzés kiváltójára nem is emlékezel...
Talán, ha lelki szemeiddel látsz közben egy ismeretlen...
De valahonnan mégis oly ismerős utcasarkot...
Mintha ott történt volna valami...

Mintha ott érezted volna először ezt az érzést...

De mégis, minden oly idegen.
Csak az érzés az, ami ismerős.

Amiről biztosan tudod, hogy visszatérő.

Ha gyors vagy, ha elkapod a pillanatot...
Akkor az érzésből rájöhetsz arra is, mi volt az okozója.

De, csak míg az érzés ott van nálad.

Abban a pillanatban.
Később már hiába keresed.
Nem eget rengető dolgok ezek...

Hisz azokat az ember nem felejti...

Talán egy kézfogás...
Talán egy rezdülés a kézfogás közben...
Talán csak egy bizonytalan mosoly...

Talán csak két szempár találkozása.

Amire tulajdonképpen azt lehet mondani...
Nem fontos, felejthető...

De valahol az érzés mégis benned él...

És időnként, mint bozótból megriadt madár, felrebben.

                                          €$@ß@

Tedd meg...

Tűztől forró minden ajkad, a kétely benned végre alhat.
Tested minden szeglete lágy, kétvállra fektet a vágy.

Rajtad győzni fog a tested, bizton érzed el nem enged.
A kéj benned alig fér meg, a mámor ellen nincsen érved.

A tűz most szorít összeroppant, téged olthatatlan katlant.
A tested újra győzni készül, összes bűnöd mind elévül.

Nem mutatsz most hazug kedvet, minden sejted ordít reszket.
Nem fordulhatsz innen vissza, a szándék mint a véred tiszta.

Egyetlen szó hallgat benned, minden arra szólít, tedd meg.

Tedd meg...

Tedd meg...

Maroknyi habbá roskad a tested...

                                    €$@ß@

Szeretlek...

Tudod, én akkor is szeretlek, amikor alszol...
Amikor nem gondolsz rám.
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon...
Amikor azt gondolod...
Így nem mehet tovább.
Én akkor lehunyom szemem, azt a filmet nézem...
Ami az életünk.

Kimondott és kimondatlan mondatok a végzetünk.

Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz...
Ahol a kanyar előtt, nincsenek táblák.
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk...
S a csodákat, más fényképezi helyettünk.

Valami kéne, valamit tenni kéne már.

De én akkor is szeretlek, ha néha nagyon fáj...
Ha néha előbúj rejtekéből a magány.
Mely ott köröz, néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél...
Kissé hosszabb legyen, minden szerelmes éj.
Tartson tovább a szenvedély...
Mert akkor húsodba marnám a jelet...
Mely titkolt üzenetet hordoz...

Még minden lehet!

Szeress, mert adni kell, hogy kaphass...
Higgy álmaidban, s ne vétkezz önmagad ellen...
Légy költő és légy színész...
Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt.
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod...

Játssz nekem boldogságot!

Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod.
Szeretlek akkor is, ha az életed...
Csak egy gazos mellékvágányra várod.
Szeress kicsit jobban...
Barnán és feketén szeretlek.
Mint villám szeret, a fülledt nyári éjszakában...
Mint kocsmaszagú ősz szeret, az utolsó napsugárban.
Szeretlek akkor is, mikor alszol...
Szeretlek félve, haraggal...
Szeretlek soha el nem múló halált hozó daccal...

SZERETLEK...

SZERETLEK...

                                      €$@ß@

Kedvesemnek...

Selyem fátylat boritott ránk az este...

Zajok csitultak, csak szivünk lüktetett.

Eper és pezsgő, árasztott el mindent...

Remegve lobbantott lángra, a szemed.

Eggyé lett velem, tűztől izzó tested...

Tekintetünk mélyén, vágy lebegett.

Lelkemmel összefonódott a lelked...

Egyetlen pillanat, törte meg a csendet.

Kedvesem... Suttogtad... Szeretlek.

            €$@ß@

NoComment...

Az álmatlanság népi gyógymódja...

Éjszaka betörünk a szomszédhoz takarítani.

                                     €$@ß@

Amit, nem tudsz kimutatni...

Nem abban áll egy ember valódisága...
Amit neked kimutat...

Hanem abban, amit nem tud kimutatni.

Ha tehát Őt meg akarod érteni...
Ne hallgass arra, amit mond.
Hanem sokkal inkább arra figyelj...

Amit elhallgat.

                €$@ß@

Az élet művészete...

Van, hogy tehetetlennek bizonyulok...

Kívánságaimmal, vágyaimmal vagy ösztöneimmel szemben...

Ez, gyakran elviselhetetlen fájdalmat okoz.
Ez az érzés, végig fog kísérni egész életemen...
Bár tudom, olykor megfeledkezem majd róla...
Viszont lesz, hogy rögeszmeként telepszik majd rám.

Az élet művészetéhez az is hozzátartozik...

Képes legyek legyűrni tehetetlenségemet...
Egy szerelmi kapcsolatban.
Képes legyek kiegyenlíteni...
Egy bizonytalanságon alapuló viszonyt...
Vagy lerázni magunkról a csalódottság érzését.
Ez nem könnyű feladat...

Mert a tehetetlenség, gyakran félelmet szül...

A félelem pedig kaput nyit a gyengeségnek...

Aláássa egész viselkedésemet...

Az értelmemet...
A józan eszemet.

                                       €$@ß@

A reményre vágytam...

Most azonban, hónapok óta először...

Mintha, egy aprócska szikra csillant volna föl.

Olyan érzés árad szét bennem...
Mintha, valamilyen jelentős esemény várna rám...

Igen, valami folyamatosan hozzád vezérel.

Többre vágyom, csak éppen nem tudom, miből.
Valami olyasmit szeretnék veled átélni...
Mint hónapokkal korábban.
Azt a megfoghatatlan érzést...
Aminek, már kezdetén érezni a csíráját...
Ahogy sugárzó melegséggel töltött el.

Aztán felismertem mi ez... A remény.

A reményre vágytam.

                         €$@ß@

Érezd Őrült vágyaim...

Röpítsen el bárhova, érzékeim mámora...
Játszva fénnyel, vagy árnnyal...Fantáziám ha szárnyal.


A magasba, vagy mélyen, bennem szálldos, reményem...
Veled ég, lobog egyre...Szomjazom szerelmedre.


Kedvesem, ha hallanád, hozzád reszketve megtért...
Lelkem verses dallamát...Érezem Őrült vágyaid. 


Megéreznéd, hogy dalom, minden titkos gondolatom...
Mélyén remeg csókodért, szívem, szám...Egész valóm.

                                        €$@ß@

Te is Énfelém...

Most már biztos vagyok benne...

Régóta tartottam feléd, és Te is Énfelém.

Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről...
Mielőtt találkoztunk volna...
Tudatunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság...
Amely gondoskodott arról...

Hogy végül találkozzunk.

Azóta, mintha még egy Én lakozna bennem.
Bár azt hiszem, szebben is megfogalmazhatnám...

Van egy harmadik személy...
Akit mi kettőnkből teremtettünk.

                                                      €$@ß@

Egyetlen mindenem!

Virágnak mondanálak…

Rózsa, jácint, liliom.

Mint...Egy tőnek virágai…

Viruljanak arcodon.

De a virág nem érez…

Ne légy virág nekem.

Maradj királynőmnek…

S légy hű szerelmesem!

Csillagnak mondanálak…

Mely az éj királya lett.

Virrasztva édes álmunk…

S őrült vágyunk felett.

A csillagfény hideg fény…

Ne légy csillag nekem.

Maradj királynőmnek…

S légy hű szerelmesem!

Hajnalnak mondanálak…

Mely, hogyha felköszönt.

Ég és föld, mosolyogva…

Örömkönnyet önt.

A hajnalláng, múló láng…

Ne légy hajnal nekem.

Maradj királynőmnek…

S légy hű szerelmesem!

Vagy légy virág, s virulj…

Itt szerelmed kebelén.

Légy csillag, fényt sugárzó…

Végzetümk éjjelén…

S hajnal, mely harmatot hoz…

Örömkönnyet nekem.

Légy, e nagyvilágon…

Egyetlen mindenem!

                                            €$@ß@