A szerelem olyan, mint a végtelen...

A szerelem olyan, mint a tiszta csend...

Mely megigéz, majd csordultig betölt.
S ha józanságra parancsol a rend...
Te még sem akarsz, nem vágysz más gyönyört.

A szerelem olyan, mint gyöngédrajzú száj...

Kábulatban csókol, becézget, imád.
Majd amikor elmúlt... Kínoz, gyötör, fáj...
Őrületbe kerget, hogy halálod kívánd.

A szerelem olyan, mint a végtelen...

Hol pokol, hogy menny, hol mosoly, hol könny.
De önmagát tagadni a szív képtelen...
Még akkor sem, ha legyőzi a lélektelen közöny.

A szerelem olyan, mint egy gyújtó szikra...

Egy puszta érintéstől, lángokba borít.
Kiismerhetetlen, akár a lélek titka...
Ha akar felemel, vagy térdre kényszerít.

                     €$@ß@

Mert érinthetetlenek...

Talán azért van a távolság...
Mert vannak dolgok, mik attól szépek...

Mert érinthetetlenek.

Messziről szabad csak nézni őket.

Különben veszítenének a hamvasságukból...
Letörne a szárnyuk...
Elszállna az illatuk...
Látszódna a hibájuk...
Letépnék az arra járók.

Így megmaradnak annak, aminek születtek.

Nem lesz rajtuk ujjlenyomat...
Nem veszítik el ragyogásukat...
Nem lehet átalakítani, elrontani, vagy javítani rajtuk...
Igába fogni, megszelídíteni sem lehet.
Ne akarjuk használni, esetleg kihasználni...
Hasznot húzni belőlük.

Ne tegyük őket magunk számára praktikussá...

Ne rángassuk az égből a földre őket...
Mert fenn van az otthonuk.
Ott van a gyökerük.

Mi csak a virágjukban gyönyörködhetünk.

Így megmaradnak, a hétköznapokon ünnepnek...

Isteneknek.

Akiknek a lélek emel oltárt.

                                                €$@ß@

Miért szeretlek..?

Ha kérded, miért szeretlek..?

Mert az Én gyengeségem a Te erősséged...

Az Én lelkem, a Tiéddel szív egy levegőt.

Mert Nélküled...

Én már nem létezem.

Örömöd s Bennem látott boldogságod nélkül...
Úgy sorvadok el...
Mint a fa, mely az oázis felszáradása után is reméli...

Érkezik az eső, mely még megmentheti...

                                          €$@ß@

Vágy nélkül, még nem volt szerelmes senki...

Nem választalak ketté, lélekre meg testre, mint ahogy Te teszed...
Ki lelked rábízod lelkemre, de "néha" kolostorba zárod testedet.

Szabad lelkem, s testem örvénye, felissza őrült vágyaid...
S ha az éj nem tartana vissza, végigfogdosnám árnyékodat is.

De ha az öt érzékemet menesztem, cikázni kezdesz a fejemben...
Nekem, nem voltál soha, kettészakított lélek és test.

Én szültelek meg magamnak, mert kívánlak...
S mert kívánlak, élvezem a vágyat, mely Téged betölt, Engem elereszt.

Vágy nélkül, még nem volt szerelmes senki...
Vágy nélkül, csak az Isten tud szeretni.

                                  €$@ß@

Nem jobb, gyönyörre kelni fel..?

Nem jobb, gyönyörre kelni fel...

Mint űzni, éjen át?

S nappal az ifju, hév gyönyör...

Tán, szégyellné magát?

A kor, s a kór mustrálja csak...

A kertet, éjen át.

Amíg hevít, ifjú erőd...

Nappal tarold a fát.

                                   €$@ß@

Elszáll a szó...

Ha könnybe borul szemed, szomorú vagy és magányos...

Vagy ha nem tudod éppen elviselni a világot.

Érezd, hogy fogom a kezed s veled vagyok...

És tudd, hogy van, aki szeret, szeret nagyon.

Ha túl messze van, mit el akarsz érni, és nem tudod...

S irigyeled a másikat, akit továbbjutott.

De történjen bármi, Én veled vagyok... 

S veled maradok, ha Te is akarod.

Elszáll a szó, de az érzés megmarad, Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek.

Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád...
Soha nem szerethetsz mást...

Soha nem szerethetsz mást...

Ne kutass tovább, megtaláltad, kit kerestél...
Nélkülem úgyis minden csatában elesnél.

Inkább szeressél, hisz úgy akarom...
Én is szeretlek majd, hisz Te is akarod.

Elszáll a szó, de az érzés megmarad, Szeretlek...
Mindaddig jó, míg megtalállak, ha kereslek.

Értsd meg hát, hogy a szívem ért hozzád...
Soha nem szerethetsz mást...

Soha nem szerethetsz mást...

A végső cél, mindig a lelkünk célja...

Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos...

Mint amivé válunk, míg elérjük azt.

A célt valójában nem mi tűzzük ki magunk elé...

Hanem a lelkünk.

S valójában a célnak is célja van...
A megvalósuláson keresztüli tapasztalás...
A tapasztaláson keresztüli fejlődés.

Vagyis, mi magunk vagyunk a végső cél.

S nem az általunk kitűzött cél megvalósulása.

A végső cél, pedig mindig a lelkünk célja...

                     €$@ß@

Álmodozni és hinni...

A nagy dolgok megvalósulásához...

Nem csak cselekednünk, de álmodoznunk is kell...

S nem csak terveznünk, de hinnünk sem árt benne.

                                                      €$@ß@

Veled, van esélyem másra, valami jobbra...

 

A világon senki sem tökéletes, Én meg végképp nem.

De úgy szeretlek Téged, ahogy más nem tudna...

S végül is csak ez számít.

Veled, van esélyem másra, valami jobbra...

Sokkal jobbra. 

S ezt, nem hagyom elveszni.

                                   €$@ß@

Szenvedély...

 

A szenvedély miatt...

Az ember nem tud enni, aludni, dolgozni, megnyugodni.

Sokan megijednek tőle...
Mert amikor megjelenik...

Összetör minden régit, ami az útjába kerül.

Ezért sokan, távol tartják maguktól ezt a "veszélyt"...
S inkább, képesek fönntartani egy olyan házat...

Amely belülről már rothad.

Mások épp az ellenkezőjét teszik...

Gondolkodás nélkül átadják magukat a szenvedélynek...

Szerinted megbánták?

A változásnak sok veszélye lehet...

De a semmittevésnél, a teljes rombolás is jobb.

                                     €$@ß@

Meztelen melleiden kell, hogy elégjek...

A tűz Én vagyok...

Benned, Neked lobogok.

Mindenhol ott vagyok, ahol jársz...
Érzem, a melegemre vágysz.
Lángjaim nyaldossák hűvös tested...

Tudom, hogy ezt kerested.

Pattogó lobogás, örült vágyakozás...
Hevít a lényed, táncolnak a fények.

Meztelen melleiden kell, hogy elégjek.

                                  €$@ß@

Élni, őrült, szenvedélyes holnapokban...

Mikor minden oly bizonytalan...
Mert körbe vesznek félelem-falak.

S nem mersz dönteni a válaszútnál...
Hol bármerre indulsz, valakinek fáj.

Tudni, hogy soha vissza nem térhetsz...
Sorsod marad, minden tévedésed.

Elveszett, mi mellett elmentél egyszer...
S a tudás kulcsát, sem kapod kezedbe.

Nincs kristálygömb, hogy jövődbe láthass...
De döntened kell, mert meg nem állhatsz.

Hisz a választások, egyre csak fogynak...
Életed, sorsod a gyors idő foglya.

Hol minden változik és senki sem várhat...
Elmét megvilágító, fényes csodára.

S Te csak állsz, bizonytalan magadban...
Gondolkodnál, de a gondolatok elszaladnak.

Csak a kételyek, a kételyek gyűlnek...
A biztosnak hitt falak, magukba dőlnek.

De tudod, itt az idő... Döntened kell...
Döntened szívből, vagy hideg, józan fejjel.

Csukott szemekkel, felhőkkel szállva...
Vagy földön állva, nem hinni a csodákban.

Élni nyugalomban, unott-szokottan...
Vagy őrült, szenvedélyes holnapokban.

Melyek, ha álmok és nem teljesülnek...
Páros-magányod mélyére süllyedsz.

                  €$@ß@ 

Csak arra vágyom...

Volt, hogy arra vágytam...

Hogy különleges legyek az egész világ számára.

Ma már csak arra vágyom...

Hogy Számodra jelenthessek egy különleges világot!

                                                        €$@ß@

Én mindig itt leszek Neked...

Nézlek, ahogy beszélsz látom a múltadat, ami elszaladt...

A filmet, ami elszakadt...

Engedd hogy segíthessek megragasztani...

Szíved bánatát csillapítani...

Engedd hogy ott legyek, ha fáj, ha kiáltani muszáj...

Engedd, hogy elhitessem Veled...

Szebb lehet még az Életed...

S Én mindig itt leszek Neked...

Ha engeded...

                           €$@ß@

Az akadályok, nem törnek meg...

 

Az akadályok, nem törhetnek meg...

Minden újabb nehézség...

Az elszántságomat fokozza.

                                                           €$@ß@

Szerelmeskedni négy keréken...

Szeretkezni lehet...

Ülve, állva, fekve, ágyban, falnak döntve, asztalon, fotelben.
Elbújhatunk saját hálószobánkban, vagy máséban...
Esetleg egy kibérelt hotelszobában, próbafülkében.
De sokunk számára az egyik legizgatóbb helyszín, az autó.
Főleg, ha a sajátunk.

Az autós szeretkezés csábító...

S valljuk be, ha nem akarjuk...
Hogy rajtunk kívül még valaki megtudja...
Ne adj isten, hogy a párjaink...
Épp mivel ütjük el az időt, tökéletes helyszín.

Sőt, ha belegondolok még izgalmas is.

Azonban van néhány alapszabály...

Amit érdemes észben tartani, mielőtt rákapcsolunk.

Mert ugyan, nagyon izgalmas helyszín az autó...
De nem minden esetben biztonságos.

Mozgó járműben nem szeretkezünk!

Semmilyen formában, vagyis...
Hölgyeim, nem izgatjuk a férfiakat...
Sem orálisan, sem más hogy. 
Uraim, ti se viszonozzátok...
A barátnőtök önfeláldozó tettét a kezetekkel...
A balesetek egy része pontosan azért történik...
Mert a kocsiban ülő párok...
Nem egészen azzal vannak elfoglalva, amivel kellene.

Amennyiben van annyi eszünk, hogy félreállunk az autóval...

Bölcsebb, nem közvetlenül az út szélén leparkolni.
Először is, mivel itt megláthatnak, és oda az édes kettes.
Ha már mindenképpen engedni akarunk a vágyainknak...
Nem árt, ha befordulunk egy parkolóba...
Annak is egy eldugottabb, sötétebb részébe.
Bár, így is akadhatnak kíváncsi tekintetek...

Attól még, hogy sötét van, az ablakon beláthatnak...

Sőt, a hangokat is jobban meghallják.
Nem beszélve arról...
A nagyobb városokban...
Számtalan helyen, már térfigyelő kamerák is vannak.
Szóval, ha nem akarunk, ingyen pornót adni...
A kamera másik végén ülőknek, válasszuk meg jól a helyet.

Persze nem csak szabályok és tiltások léteznek...

Hanem hasznos tanácsokról is számot adhatok...
Amik kellemesebbé tehetik az élményt... 
Ha ezt a helyszínt választjuk.

Ne a vezető ülésen szeretkezz...

Mert hiába is toljátok hátra az ülést...
A kormány attól még közel van.
Nem csak kényelmetlen...
De véletlenül beletenyerelhetünk a dudába...
S akkor bye-bye inkognitó.
Szóval, teljesen mindegy, hogy a férfi vagy a nő van felül...
A kormány mindig útban lesz...

A kényelmetlen anyósülés...

Akárhogy is nézzük, egyik első ülés sem alkalmas...
Az igazán élvezhető szeretkezés kivitelezéséhez.
Az anyós ülésen zavarja a térdünket a sebváltó...
Nem beszélve arról, hogy véletlenül sebességbe is tehetjük.
Sőt akadályozó tényezőnek, ott van még a kézifék is.
 
A kényelmes hátsó ülés...
 
Ha vezető és az anyósülést is előretoljuk...
Nagyobb helye lesz a hátsó ülésen.
Kényelmesebb a nőnek és a férfinak is.
Ha nem egyterű járműről beszélünk...
Az egyetlen hátulütője a hátsó ülésnek...
Hogy nem dönthető hátra minden támla.
 
A természet lágy ölén...
 
Az autós szeretkezéshez...
Nem csak az autóban végzett aktus tartozik...
Hanem az autón kívül végzett szeretkezés is.
Felülhet vagy ráhajolhat a motorháztetőre a barátnőnk...
De akár a mi is neki támaszkodhatunk...
Attól függően, milyen pózt választunk.
Ehhez azonban megfelelő hőmérsékletre van szükség...
Ergo, most pont ideális...
 
 

                               €$@ß@

 

Minden, ami Bennem van…

A világom és minden, ami Bennem van…

Csak annyira gyönyörű…

Amennyit, Te észreveszel Belőlem...

                                            €$@ß@

  

Amivé Értem leszel...

Nem érdekel, mit álmodom, narancs-szín szobámban.
Téged a Vörös érdekel.

Nem érdekel szerelmes, suttogó szavam.
Téged a Kéj sóhaja érdekel.

Nem érdekel gyengéd, finom simogatásom.
Téged vad Ölelésem érdekel.

Nem érdekel versekbe írt szerelmem.
Téged reszkető Vágyad érdekel.

Nem érdekel ajkam lágy érintése.
Téged a vad Csókom érdekel.

Nem érdekel ki vagyok!
Nem érdekel ki voltam!
Téged csak az érdekel

Amivé teszlek...

Amivé Értem leszel.

                 €$@ß@

Azóta vágyva, Magamnak kívánlak...

Megláttalak…
Egyetlen pillanat…

Azóta vágyva, Magamnak kívánlak!

Akkor tudtam, Mellettem kell lenned...
Epedő testem, magadévá tenned.
Lágyan értél hozzám… 
Mint a Nyári szellő…

Borzongást, kéjt, vad szerelmet keltő.

Kezed melege, átjárta testem…
Benned, akkor Magamra leltem.
Szorosan, Magadhoz húztál...

Gyenge karoddal, még is porszemmé zúztál...

S varázs-világodban, levegőként, szabaddá fújtál.
Hogy mondhasd...

Ölembe hulljál!

S Én mámorban szálltam feléd...

Férfi létemre, erőtlen hullottam eléd...

S Te remegő testtel álltál...
Minden porcikáddal vártál…

Akkor, eggyé forrt az ajkunk...

Haraptunk és martunk.
Szenvedélyes sóhaj...
Mi elhagyta az ajkunk!

Öntudatlanul olvadtunk össze...

Vad rabság, s kéj közepette...

Nem volt más, csak Te meg Én...

A vágyak meztelen mezején.

Epedő testünk, s égő ajkunk...

Néma nyögés...

Akarlak…

Párás lehelet, ziháló lélek...

Kívánlak!

Adj még!

Add Magad Nekem, s Velem az Öröklétnek... 

                         €$@ß@

Az emberi természet...

Az emberi természet...

Mindig valami újat akar megtapasztalni.

Annak ellenére...

Hogy az igazságok örök érvényűek és változatlanok.

Még ha mindig új köntösben jelennek is meg.
Valójában semmi sem új...

Csak az ÉN.

                    €$@ß@

A szerelem ami változásra bír...

Sem az idő, sem a bölcsesség...

Nem változtatja meg az embert.

Az egyetlen dolog, ami erre képes...

Az a Szerelem.

                                     €$@ß@

Mert nem vagy "Még" Velem...

Fáj a lét, a létezés...

A lefekvés és az ébredés.

Fáj a múlt, s fáj a jelen...

Mindez azért, mert nem vagy "Még" Velem.

                           €$@ß@

Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet...

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár...

Akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén.
Amikor pedig ezek az emberek találkoznak...
S tekintetük egymásra talál...

Minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét...

S csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik...
Hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt.

A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet...

S amely mindenki számára...
Aki ebben a világban dolgozik, pihen és Kincsét keresi...

Alkotott egy vele rokon lelket is.

                                  €$@ß@

A szerelemért, Élni érdemes...

Vannak boldog könnyeim, s fájó mosolyom...

 Míg a föld forog, mindig lesz bennem szerelem.

Az Élet szép, s a szerelemért, Élni érdemes...

Az életem egy harc és benne Győznöm Kell!

                                           €$@ß@

A szerelem útja...

Mindössze két út létezik...

Vagy tudatossá válsz...

S a szerelem árnyékként követi tudatosságod...

Vagy oly tiszta szerelemre lobbansz...

Ahol a tudatosság, magától kigyúl benned.

E két dolog ugyanannak az érmének a két oldala.

Nem kell aggódnod a másik oldal miatt...

Csak ragadd meg erősen az egyik oldalt...

A másik sem illanhat el, kénytelen megmutatkozni...

                                 €$@ß@

Egy párkapcsolat, szeretni és elfogadni tanít...

Egy párkapcsolat addig fenntartható...

Vagy addig érdemes fenntartani...

Szívvel és alázattal...

Amíg fejlődőképes!

S amíg fejlődésben tartja az abban résztvevőket is.
Amíg tükörtartással szembesít...
Hol is tartunk éppen Önmagunkkal.

Amíg szeretni és elfogadni tanít.

Amikor már a kölcsönös gyönyörkeltés...
A kéz a kézben szárnyalás misztériuma...
Nem hajtja a benne lévőket.

Akkor pontot kell tenni a végére...

 

                                 €$@ß@

Műholdas, mobil kereső...

Ha érdekel hol van a partnered...

Írd be a mobilja számát, ebbe a műholdas keresőbe...

Ami pontosan megmutatja, hogy épp hol tartózkodik...

http://www.trackapartner.com/
 
 

                                    €$@ß@

Szívemben az érzés, megtalál...

Feléd száll, ismét gondolatom...

S lelkemből, elindul a vágy.

A pillanatok varázsával...

Szívemben az érzés, megtalál.

Könnyem folyik az arcomon...

S megpihen a barázdák között.

Érintésed hiányzik nagyon...

Mely szeretni, hozzám költözött.

                                            €$@ß@

Tudod Te is Én is...

 
Nem lesz könnyű... 
A körülöttünk élőknek, fájdalmasan nehéz lesz…
 
A nap minden percéért, meg kell küzdenünk...
 
De Te is Én  erre vágyunk…
 
Mert akarjuk...
 
Egymást...
 
Minden nap...
 
Örökre...
 
Együtt...
 
Mindenestül…

                      €$@ß@

Érzések...

Ahhoz, hogy az életben önmagunk lehessünk...

Szeretni kell magunkat.

Akkor minden magától értetődő lesz!
Egy ismert német költő írta…

"Itt ember vagyok, itt tudok létezni!"

Sajnos…

Még mindig túl kevesen adjuk meg egymásnak ezt a teret.

Nem csoda hát…
Ha légszomjat érzünk más emberek közelében.
De hogy tudunk…
Olyan légkört teremteni magunk körül…

Amelyben önmagunk lehetünk?

Egyszerűen úgy, hogy másoknak is teret adunk ahhoz…

Hogy saját maguk lehessenek, s elfogadjuk másságukat.

                                                   €$@ß@ 

Hozzád akarok bújni...

Hozzád akarok bújni, érezni illatod...
Átélni mindent, mit az Élet Nekünk adott.

Elbújni karjaid közt, hajadba túrva...
Csókolni nyakad, soha meg nem unva .

Kezed szorítva, szemed tükrén át... 
Érezni a csendben, szíved lágy ritmusát.

Hallgatni, hogy újra a nevem suttogod...
Átölelni Téged, s tudni, hogy Akarod!

Álmodban, karodban, vad álmokra lelni...
Csókolni reggelig, karodban ébredni .

Érezni, hogy bőröd a bőrömhöz ér...
Míg hajnalt fest az égre a bíbor színű fény.

                        €$@ß@

Érzések...

Mi, emberek, a magunkról alkotott elképzelést éljük meg...

Ahelyett, hogy önmagunkat, igazi énünket élnénk.

Az önértékelés azt is jelenti...
Hogy megértjük, mi a feladatunk a világban...

Milyen jövő felel meg nekünk.

Sok ember teljesen hamis mércét használ...
Önmaga értékeléséhez.
Azt hiszi, hogy csak akkor becsülheti magát...

Ha már elért bizonyos eredményeket.

Ha nem teljesíti...

Ezeket a gyakran kívülről ráerőltetett célokat...

Elítéli magát, gátlásokat alakít ki magában...

Holott el kellene fogadnia önmagát.

Csak akkor jöhetünk rá...
Hogy mi a feladatunk a világban...
Ha tényleg olyannak értékeljük magunkat...

Amilyenek valójában vagyunk.

                         €$@ß@

Érzések...

Meg kell tanulnunk kapcsolatban maradni...

A felszínre törő érzéseinkkel.

Így akadálytalanul élhetnek bennünk...
Rajtunk múlik, hogy milyen a kapcsolatunk az érzéseinkkel.
Tulajdonképpen nem az a fontos...

Hogy milyen érzések élnek bennünk...

Szerelem, depresszió, harag vagy öröm...
Sokkal inkább az, hogy milyen viszonyt...

Milyen érzelmi kapcsolatot alakítunk ki azokkal.

Ez a kapcsolat lehet...
Durva vagy szelíd...
Rugalmas vagy merev...
Jóindulatú vagy megvető.
Magunknak teszünk jót, ha arra törekszünk...

Hogy szeretetteljes kapcsolatban álljunk az érzéseinkkel.

                                                         €$@ß@

Érzések...

Minden Félelem arra hívja fel a figyelmet...

Hogy az ember hol nem "önmaga".

Felszólít, hogy ocsúdjunk fel és ismét emlékezzünk...
Hogy kik vagyunk valójában.
Minden félelemnek üzenete van az ember számára.
Ez az üzenet így szól...

Ahol félelmet érzünk, ott nem vagyunk "önmagunk".

A félelem tehát fontos tájékoztatás arról...
Hogy mely életterületeken hiányzik még az énünk.
Forduljunk tehát tudatosan a félelem felé...
S tanuljuk meg belőle...

Hogyan vihetjük be egyre jobban az énünket oda...

Ahol félelmet érzünk.
Senki sem úgy jön a világra, hogy mindent tud...
Csak az számít,

Hogy igyekezzünk és pozitívan álljunk a dolgokhoz.

 

                                                      €$@ß@