2010. január 23., szombat

El akarom mondani...




Fizika óra van, én mellette ülök.

Nézem fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét a szép kezét...ő rámnéz és mosolyog.

De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond legjobb barátom.
Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem.
Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi.

Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom...

Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával.
Én megvígasztalom, ő átölel...érzem hogy majd kiugrik a szívem.
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és az mondja, köszi.

Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk , de ő nem így néz rám és én ezt tudom...

Telnek a napok az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát.
Ő rámmosolyog.

Én el akarom mondani hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk , de ő nem így néz rám, és én ezt tudom...

Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam.
Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő.
Az utolsó nap ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit.

Én elakarom mondani hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom...

Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon.
És akkor megkapom a szörnyű hírt.
Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát.
Potyognak a könnyeim.
Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit.

El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt...

Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját és a következőket olvasom...
Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit.

El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom...

                                                               €$@ß@



Vallomás...





Belátom, nincs menekvés.

Veled kell végigélnem…
Ha van még...
Hátralévő harminc vagy negyven évem, s ez nem beletörődés.
Törvény, mit…

Félredobván hűlt viszonyok receptjét, létezésed szabott rám.

Kenyérhéj vagy, mit éhes vándor szorít a zsebben…

Kevés és íze-veszett…De nélkülözhetetlen.

Miért léptél be, orvul szeretteim sorába?
Szükségem úgy tapad rád, mint kisdedként anyámra.

Óh, lennél bár, közömbös!

Elválnánk, mint sok ezren teszik..
E kontinensnyi érzelmi jégveremben.
Akadna magyarázat…
A költő szárnyalását, ódon kalitba zárja, kicsinyes monogámság...
Nem a közös kínnal, kiböjtölt kedves otthon ölel, panelfalával.
Hogy véled összefonjon.

Nem kényelem bilincsel, meleg fészek-közösség...

Miért a csontig ázott madár, felejti röptét...
Nem is a hála láncol.
Miért zsenge koromban szegődtél életemhez, amikor senki voltam...
Nem a megszokás tart, amely lázadni pattant idegeket csitítva…
Nem vállal már szokatlant s a meglévő csekélyért..
Mit marka bizton érez…
A többnek csöpp esélyét, gyáván feladni képes.
Beléptél!
Mit tehetnék…Szeretteim sorába.
Anyámmal és nővéremmel egy sorban állsz…De hiába.

Ezernyi összenőtt szál kötöz az életemhez…

Mégsem merném mesélni, olykor suttogva…Kedves.
Beleszerettem, egy röpke vágyú lányba…
Ki átlop olykor engem, egy felhőtlen világba.
Mert már, az ösztönökben, szavam bátortalan kong…

Mert bűn, ma még alázni, baráti szóval asszonyt.

Szokásból sem viselnéd.
Még ha rosszul sem esne törvénysértő beszédem…
Elmenni kötelezne, és én meghalnék utánad.
Inkább heves szerelmest mímelek éjjelente…
Csak végleg el ne kergess, hidd el…
Rakéta-korban a frigy, még ősi, félvad.

Te nélkülözhetetlen…

De kár, hogy feleség vagy!


                                                €$@ß@




Mindennél jobban...



Hihetetlen...Megint átvirrasztottad az éjszakát.

Álmodoztál arról, mit is mondott este...

Amikor századszor kívánt jó éjszakát?

Kezed lassan eggyé válik a telefonnal.

Ugrásra készen megfeszül a tested, mint az íj.

Mikor csörög már végre?

Türelmetlenkedsz.
De hisz az előbb tettétek le!

Érdeklődve egymástól, Szeretsz-e?

Majd minden mozdulat, sóhaj, halk nesz,  felerősödik füledben.
Most iszik valamit, most ül a gép előtt és ott is Nekem írja...

Hallod, érzed, olvasod... Szeretlek!

Minden pillanat az ő szerelmét zenéli.
Na, elég már, No!
Figyelmezteted magad.

Mert szereted, s Ő is szeret...

Mindennél jobban...                                                           

                                       €$@ß@





Fogságban





Két pilléren egyensúlyoz azaz ember...
Aki még nem találkozott Igaz Önvalójával.
A bűntudat-sikátorában reszket, fogvacogva, büntetésre várva... Vagy pedig önsajnálata börtönének falát kaparva...
Gyanakodva pillantgat ki rácsai között a többi emberre.
S szinte várva a következő csalódás-lehetőséget.

Mindkét hozzáállás pusztító.

És mindkettő első számú áldozata, Te magad vagy.

Az, aki fagyossá teszi mindennapjait, didergővé teszi jövőjét is. Magára hívva így, a sötét gondolatok labirintus-őrzőjének, dacos-makacs figyelmét.
E felelőtlenül megépített fogda, riasztóan magasodik, rabja fölé.
Olyannyira megdermeszti annak létét, hogy talán ki sem derül.
Pedig, az elme-alkotta kalitka ajtaja, nyitva áll...

Csak fel kellene állni, és kisétálni rajta...A friss levegőre.

Megkérdeztem már sok rabot, miért nem lép a szabadságáért.
A válasz minden esetben ez volt...

"A szenvedés biztonságot ad, mert azt már ismerem.
Arról azonban fogalmam sincs, mi várna odakint.
Számomra a világ veszélyforrások terepe.
Inkább maradok."

Túlélni is, de megélni is lehet az életet.

Te melyiket választod?

                                                              €$@ß@

Egyensúly...




Talán a legnehezebb az egyensúlyt megtalálni.

Úgy lépkedni, hogy a legkevesebb fájdalmat okozzunk, önnmagunknak, és a környezetünknek.

Kicentizni, hogy meddig tart a kötelességünk,
 és a saját életünk hol kezdődik.

Vállaljuk-e ?

Vagy csak elnyomjuk mindazt ami feltőrne.
Közben meg telnek az évek...

Apró homokszemekként kipotyognak ujjaink közül.

Aztán, nincs tovább...
Csakhogy minden lázadásnak ára van...

Az is fizet, akinak nem volt lehetősége dönteni.

Hogy legyen így okos az ember?


                                          €$@ß@

Miért félek attól, aki vagyok?




Engem mint személyt az határoz meg...

Mit gondolok, döntök, érzek, értékelek, tisztelek, becsülök, szeretek, utálok, kívánok, remélek, hiszek,
mitől félek és mire kötelezem el magam.

Ezek a választások határozzák meg a személyiségemet, és mindez a változás folyamatában van.

Ha a személyiségemet mezítelenül feltárom előtted,
ne hagyd, hogy szégyenkezzem.

De ha elmondom neked, ki vagyok én, lehet, hogy nem tetszik neked, az aki vagyok, pedig ez mindenem.

Hogy nyíltan és őszintén feltárjam magam,
ahhoz a legmerészebb bátorságra van szükségem.

Az egészen élő személy viselkedése, mindig kiszámíthatatlan. Egyszerűen azért, mert szabad.
Az emberi élet bombabiztos törvénye.
Ahhoz, hogy teljes életet éljünk...

Meg kell tanulnunk a dolgokat használni,
 és az embereket szeretni.

Nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni... 

                                                         €$@ß@



2010. január 21., csütörtök

Szeretni kevesen tudnak...





" Szeretni kevesen tudnak, ez köztudott.
De még kevesebben tudják elviselni a következményeit."

Nagyon elgondolkodtatónak találom ezt az idézetet....
Nem bírok szabadulni tőle.......
Rá kellett ébrednem, mennyire igaz....
Az emberek, nem egykönnyen hagyják, magukat szeretni....
Vajon, miért is van ez így ?...
Talán nem jó nekünk, ha szeretnek ?...
Hiszen másról se írunk, beszélünk, mint a szeretetről....
Mégis, ha személyesen találkozunk vele, már át kell gondolnunk... Akarjuk-e , kell-e nekün, esetleg milyen veszélyeket rejt....
Hát nem vagyunk mi furák ?....
Mi emberek ?....

                                                                                  €$@ß@


Hogy milyen volt szeretni...




Hogy milyen volt szeretni...
Csodás érzés, talán...
Azt kívánom ne akard átélni...
Ne akarj megtörni, életed tavaszán.

Hogy milyen volt szeretni...
Azt Én tudom, igazán...
S hogy milyen feledni...
Azt nem fogom megtudni soha, tán...

Hogy milyen volt szeretni...
Múló érzés, csupán?
Hisz könnyű, az életnek is véget vetni..
Ha a szív, nem dobban tovább...

Hogy milyen volt szeretni...
Mindennél, nagyobb érzés volt ám...
De meg kellett tanulni szenvedni...
S mindig a bánaté volt a nagyobb arány.

Hogy milyen volt szeretni...
A válasz, most szíven talált.
S hidd el érzem, de nem tudom feledni...
Nem úgy, mint születésem első napját...

S hogy milyen volt szeretni...
Hiába való áhítozás...
Mikor az ember nem tud mást, csak remélni..

Remélni... hogy lesz még folytatás...


                                                       €$@ß@

Kicsit más...Kicsit halasabb...


Legyen ez a nap, egy kicsit halassabb, mint a többi...
Ha már aranyhallal kezdődött...




Ma az információtechnológia forradalmát éljük.
Így hát naprakésznek kell lenned,
hogy az agyadat frissen tartsd.
Ez az a világ, ahol nem a nagy hal eszi meg a kicsit...
Hanem a gyors, a lassút.

 
                                                               €$@ß@
 
 

A szerelem rabság és szabadság...





Nem sötét verem...
Nem történelem...
Nem GIS nem JPG...
Nem BRB nem KFT...

Nézzük gyakorlatiasan:

Páros függvények összege és konstansszorosa (egy szóval: lineáris kombinációja) páros...páratlanoké páratlan.
Páratlan és páros függvények összege azonban általában se nem páros, se nem páratlan.
Páros függvények szorzata páros...páratlanok szorzata szintén páros.
Egy páros és egy páratlan függvény szorzata páratlan.
Páros függvények deriváltja páratlan...páratlan függvényeké páros.

                                                            €$@ß@

2010. január 20., szerda

Soha ne add fel az álmaidat






Soha ne add fel álmaidat
Tűnjön bármilyen végtelennek az út!
Nem adhatod fel vágyaidat,
ha szíved valóban valahova húz.
Küzdj ha kell, izzadj, tanulj rendületlen.
Saját magad legyen a példaképed, az egyetlen.


Ne törődj azzal mit mondanak mások.
Ne foglalkozz az irigyekkel,
Csak menj, ha hívnak az álmok.
Ne nézz hátra, ha kinevetnek,
Vagy, ha ujjal mutogatnak rád.
Tégy úgy, mintha erős lennél és semmi sem fáj.


Legyél költő, színész, énekes...
Mit álmodban újra és újra látsz.
Legyél különleges és érdekes,
S vívd meg odáig a sok csatát!
Ne bánd, ha rámegy a fél életed,
Csak menj, merre a sors elvezet.


De tudd: erősnek kell lenned
És hinned kell önmagadban!
Bíznod kell és egy percig se csüggedj,
Ha elbotlasz néhány akadályban.
Soha ne add fel, menj az álmaid útján!
Menj, ne késlekedj, a vágyaid várnak már!



Mióta nem vagy...






Mióta nem vagy eltűnt lelkemből a fény,
Csenddé szelídültek bennem a dallamok.

Mindenben és mindenkiben Téged kereslek,

Utánad szállnak a fájó sóhajok.
Gyakran nézek fel az égre,
Valami képtelen csodát várok szüntelen.
Csodát, amiben megnyílna az ég,

S a fényből előtűnve Te jönnél felém csendesen.

Mosoly lenne az arcodon,
Melyből ragyogna rám a szeretet.
Futnék, rohannék hozzád,

S megfoghatnám végre újra a kezed.

Tenyeredbe simítanám arcom,
Hogy érezzem a bőröd bársonyát,
De érintésed helyett csak a szél simogat,
Az dúdolja fülembe az elmúlás dalát...
Lehunyt szemmel állok a dermedt némaságban,

Várom azt, ki tudom, nem jön soha már,

Aki elvitte az ünnepeim fényét,
S, aki nélkül olyan vagyok,

Mint egy szárnyaszegett madár...



Őrangyal...






Szeretném, ha én lehetnék a Te őrangyalod,

Sötét éjszakába felfénylő csillagod.

Egy halk suttogás a kongó némaságban,

Egy szelíd dobbanás szíved ritmusában.




                                                                           €$@ß@

TE hogy döntöttél...Boldog vagy ?





Életünk, minden pillanatában döntünk.

Döntünk arról, hogyan akarunk élni, mit szeretnénk elérni.

Kikkel barátkozunk, hogyan érezzünk
A tudatos gondolkozás egyik alapfeltétele...
Mikor, vágyaink határozzák meg, döntéseinket.

Döntéseink eredményeképpen alakul az életünk.

Sajnos kisgyerek, korunkban elhagyjuk...
Illetve a neveltetésünk során elvesztjük a tudást,
hogy tudjunk arról, mi a helyes döntés a számunkra.
Mikor megszületünk, és a szüleinkkel élünk,
akkor ők döntenek helyettünk.
Aztán kikerülünk a nagybetűs életbe, és ránk szabadul a döntéskényszer.
Ilyenkor sokszor nem ismerjük fel, a nekünk legmegfelelőbb, döntési helyzeteket.

Sokáig én sem ismertem fel...

Hogy a SAJÁT MAGAM FELELEK minden döntésemért.
Sokszor mást hibáztattam azért, ahogyan alakult az életem.

Mostanában sokat jut eszembe a múltam...

Jönnek elő az emlékek.
Mikor, hogyan döntöttem.

Hogyan döntenék most, ha visszamehetnék?

TE hogy döntöttél?
 
Boldog vagy?              
 
                               €$@ß@

Küzdeni az elmúlás ellen...





Az igazi szerelem,

minden áron, fenn akarja tartani magát.

Küzd, az elmúlás ellen.

E küzdelmében a legjobb,

a leghelyesebb utat találja meg.


                                                                         
                                                                               €$@ß@ 

Meg kell tanulnod, Várni...




Hihetetlen, mennyi minden összefügg az életben.

Minden tettnek van következménye.

Remélve, hogy pozitív dologról van szó...
Akkor ezek a tettek teszik, boldogabbá a napokat...

Tiszta szívemből, arra kérlek...

Légy türelemmel, szíved rejtelmei iránt.

Igyekezz úgy szeretni e titkokat, akár a lezárt szobákat...
Vagy az idegen nyelven írott, titokzatos könyveket.
Ne kutass, olyan válaszok után, amelyeket nem kaphatsz meg,
mert nem tudnál együtt élni velük.
Az egyetlen cél, hogy megélj mindent.

Élj hát most a kérdéseknek!

S így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennéd...
Egyre közelebb kerülsz ahhoz a naphoz...
Amikor majd választ kapsz mindenre.

A szeretet türelmes, minden más türelmetlen.

És amint egyszer megérted...
Türelmesnek lenni annyi, mint szeretni,
és szeretetben lenni annyi, mint imádságban élni.
Akkor mindent megértettél.

Meg kell tanulnod hinni és a megfelelő pillanatra Várni.


                                                                 €$@ß@





Pillanatok sikere...





A jelentőségteljes pillanatok száma...
Meglehetősen kevés az életünkben.
Általában véget ér, mielőtt még elkezdődne...

De, néha megvilágítja az előttünk álló jövőt.

S akinek köszönhető e pillanat...

Nem tudjuk többé feledni.

Kétségtelenül nem létezik egyéb, mint a jelen pillanat célja.


Az ember élete, a pillanatok sikerén múlik.


Ha valaki megérti a jelen pillanatait...
Nincs már tennivalója, nincs mire törekednie.


                                                                                          €$@ß@

A legjobb dolgok...




A legjobb dolgok, mindig a közelünkben vannak.

A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben.
A virágok a lábunknál, a munka a kezünkben.

Az Igazság ösvénye előttünk.

Ne kapaszkodjunk a csillagok felé.

De becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat.

Abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség,
és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.

                                                 
                                                            €$@ß@




Fontos döntés előtt...





Bármikor, ha nagyon fontos döntés előtt állunk...

A legjobb a megérzéseinkre és az indulatainkra hallgatni.

Mert az észérvek...
Megpróbálnak, általában eltántorítani minket, az álmainktól.

Mondván, még nem jött el az idő.

Az ésszerűség, fél a vereségtől.
Az ösztönösség viszont, élvezi az élete,t és annak kihívásait.

A szerelemben szó sincs kompromisszumról.

Az inkább egyfajta kiteljesedés.
Igen, a szerelem kapcsolat a "Mi" megszületésével jön létre.
Ami egyben az "Én" feladásával jár
De ezt ne úgy éled meg, mintha kompromisszumot kötnél.

Akkor válsz, a társaddal eggyé...

Ha meglátod benne, önmagad.


                                                                   €$@ß@



Csak akarat kell hozzá...





A változás, mindig egy határozott döntéssel kezdődik.

És egy önvizsgálattal folytatódik.
Mi az, ami téves beidegződés bennem?

Mely gondolataimmal korlátozom,
a boldogság szabad áramlását életemben?

Melyek azok a területek, amelyeken hiányt szenvedek, vagy fájdalmaim vannak?
Minden teremtés alapja, egy gondolatfolyam.
Egy olyan meggyőződés, amely pozitív, vagy negatív irányba vezeti életünket.

Ha változtatni akarsz...

Nincs más feladatod, mint átértékelni e téves, beidegződéseket.
Ártó ismétlődések helyett...
Az álmaid, és vágyaid beteljesülésében vetett hited befogadása, mindennapjaidba... és bármit elérhetsz.
Bármit.

Harmóniát nyer az életed, besétál hozzád az Igazi.

Meggyógyulsz kívül és belül.
Megtalálod a Forrásodat.

Ne mondj le magadról!

Minden gödörből ki lehet mászni, csak AKARAT kell hozzá.

És bátorság, amely az ismeretlen felé hív...

                                                     €$@ß@