Szeretlek...

Tudod, én akkor is szeretlek, amikor alszol...
Amikor nem gondolsz rám.
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon...
Amikor azt gondolod...
Így nem mehet tovább.
Én akkor lehunyom szemem, azt a filmet nézem...
Ami az életünk.

Kimondott és kimondatlan mondatok a végzetünk.

Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz...
Ahol a kanyar előtt, nincsenek táblák.
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk...
S a csodákat, más fényképezi helyettünk.

Valami kéne, valamit tenni kéne már.

De én akkor is szeretlek, ha néha nagyon fáj...
Ha néha előbúj rejtekéből a magány.
Mely ott köröz, néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél...
Kissé hosszabb legyen, minden szerelmes éj.
Tartson tovább a szenvedély...
Mert akkor húsodba marnám a jelet...
Mely titkolt üzenetet hordoz...

Még minden lehet!

Szeress, mert adni kell, hogy kaphass...
Higgy álmaidban, s ne vétkezz önmagad ellen...
Légy költő és légy színész...
Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt.
Játssz szüzet, még ha ördögnek is kell táncod járnod...

Játssz nekem boldogságot!

Szeretlek akkor is, ha te magadat egész másképp látod.
Szeretlek akkor is, ha az életed...
Csak egy gazos mellékvágányra várod.
Szeress kicsit jobban...
Barnán és feketén szeretlek.
Mint villám szeret, a fülledt nyári éjszakában...
Mint kocsmaszagú ősz szeret, az utolsó napsugárban.
Szeretlek akkor is, mikor alszol...
Szeretlek félve, haraggal...
Szeretlek soha el nem múló halált hozó daccal...

SZERETLEK...

SZERETLEK...

                                      €$@ß@

Kedvesemnek...

Selyem fátylat boritott ránk az este...

Zajok csitultak, csak szivünk lüktetett.

Eper és pezsgő, árasztott el mindent...

Remegve lobbantott lángra, a szemed.

Eggyé lett velem, tűztől izzó tested...

Tekintetünk mélyén, vágy lebegett.

Lelkemmel összefonódott a lelked...

Egyetlen pillanat, törte meg a csendet.

Kedvesem... Suttogtad... Szeretlek.

            €$@ß@

NoComment...

Az álmatlanság népi gyógymódja...

Éjszaka betörünk a szomszédhoz takarítani.

                                     €$@ß@

Amit, nem tudsz kimutatni...

Nem abban áll egy ember valódisága...
Amit neked kimutat...

Hanem abban, amit nem tud kimutatni.

Ha tehát Őt meg akarod érteni...
Ne hallgass arra, amit mond.
Hanem sokkal inkább arra figyelj...

Amit elhallgat.

                €$@ß@

Az élet művészete...

Van, hogy tehetetlennek bizonyulok...

Kívánságaimmal, vágyaimmal vagy ösztöneimmel szemben...

Ez, gyakran elviselhetetlen fájdalmat okoz.
Ez az érzés, végig fog kísérni egész életemen...
Bár tudom, olykor megfeledkezem majd róla...
Viszont lesz, hogy rögeszmeként telepszik majd rám.

Az élet művészetéhez az is hozzátartozik...

Képes legyek legyűrni tehetetlenségemet...
Egy szerelmi kapcsolatban.
Képes legyek kiegyenlíteni...
Egy bizonytalanságon alapuló viszonyt...
Vagy lerázni magunkról a csalódottság érzését.
Ez nem könnyű feladat...

Mert a tehetetlenség, gyakran félelmet szül...

A félelem pedig kaput nyit a gyengeségnek...

Aláássa egész viselkedésemet...

Az értelmemet...
A józan eszemet.

                                       €$@ß@

A reményre vágytam...

Most azonban, hónapok óta először...

Mintha, egy aprócska szikra csillant volna föl.

Olyan érzés árad szét bennem...
Mintha, valamilyen jelentős esemény várna rám...

Igen, valami folyamatosan hozzád vezérel.

Többre vágyom, csak éppen nem tudom, miből.
Valami olyasmit szeretnék veled átélni...
Mint hónapokkal korábban.
Azt a megfoghatatlan érzést...
Aminek, már kezdetén érezni a csíráját...
Ahogy sugárzó melegséggel töltött el.

Aztán felismertem mi ez... A remény.

A reményre vágytam.

                         €$@ß@

Érezd Őrült vágyaim...

Röpítsen el bárhova, érzékeim mámora...
Játszva fénnyel, vagy árnnyal...Fantáziám ha szárnyal.


A magasba, vagy mélyen, bennem szálldos, reményem...
Veled ég, lobog egyre...Szomjazom szerelmedre.


Kedvesem, ha hallanád, hozzád reszketve megtért...
Lelkem verses dallamát...Érezem Őrült vágyaid. 


Megéreznéd, hogy dalom, minden titkos gondolatom...
Mélyén remeg csókodért, szívem, szám...Egész valóm.

                                        €$@ß@

Te is Énfelém...

Most már biztos vagyok benne...

Régóta tartottam feléd, és Te is Énfelém.

Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről...
Mielőtt találkoztunk volna...
Tudatunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság...
Amely gondoskodott arról...

Hogy végül találkozzunk.

Azóta, mintha még egy Én lakozna bennem.
Bár azt hiszem, szebben is megfogalmazhatnám...

Van egy harmadik személy...
Akit mi kettőnkből teremtettünk.

                                                      €$@ß@

Egyetlen mindenem!

Virágnak mondanálak…

Rózsa, jácint, liliom.

Mint...Egy tőnek virágai…

Viruljanak arcodon.

De a virág nem érez…

Ne légy virág nekem.

Maradj királynőmnek…

S légy hű szerelmesem!

Csillagnak mondanálak…

Mely az éj királya lett.

Virrasztva édes álmunk…

S őrült vágyunk felett.

A csillagfény hideg fény…

Ne légy csillag nekem.

Maradj királynőmnek…

S légy hű szerelmesem!

Hajnalnak mondanálak…

Mely, hogyha felköszönt.

Ég és föld, mosolyogva…

Örömkönnyet önt.

A hajnalláng, múló láng…

Ne légy hajnal nekem.

Maradj királynőmnek…

S légy hű szerelmesem!

Vagy légy virág, s virulj…

Itt szerelmed kebelén.

Légy csillag, fényt sugárzó…

Végzetümk éjjelén…

S hajnal, mely harmatot hoz…

Örömkönnyet nekem.

Légy, e nagyvilágon…

Egyetlen mindenem!

                                            €$@ß@

Erotika, szex, mese vagy valóság?

Egy történet, ami lehet igaz, vagy hamis.

A fantáziátokra bízom…
Valójában, ez mind lényegtelen...

Egy mesés együttlét, mindent elfeledtet az emberrel.

Sohasem gondoltam volna, hogy a hátam, ennyire beszédes lehet.
A lapockáim egymáshoz közelítettek...
A vállam felhúztam egy picit, mellkasom, kidüllesztettem...
Hogy teljes felületét odakínáljam.

Amint, azok a csókok végigsiklottak a mellkasomon...

Úgy a hátamon, egyre domborúbbra rajzolódtak az izmok.
Ez a feszült várakozás, ottmaradt csaknem végig.
Két keze lejjebb siklott a hátamon...
Majd a csípőmnél is lejjebb, megállapodva a fenekemen.
Hátam teljesen megfeszült...
Vállaim egészen fölhúzódtak, lapockám összeért.

A gerincemnél kezdődött a remegés.

Határozottan látta...
Teljes hátam feszesen követi az izmaim domborodását...
A gerincemen teljes hosszában vibrálni kezdett a bőr..
S onnét a lapockák irányába terjedve remegtettem az izmaim.

Hullámzott az egész.

Keményre feszültnek látott, mégis volt bennem annyi...
Hogy ezt a feszülést, végigrezegtettem az egész felületen.
Ahogy hátulról hozzám simult...
A hasával érezte, hogy a csípőm is, a fenekem is remeg.
Nyelvével finoman megérintette a gerincem.

Hallotta, amint elakadt a lélegzetem.

Kicsit följebb haladva, a nyakam csókolta meg...
Aztán a vállam, egyiket a másik után.
Majd elkezdte simogatni az ágyékom.
Megfordultam, és finoman csókolgattam a mellbimbóit...
Majd a nyakát, közben a fülébe súgtam, mennyire kívánom.

Majd egyre lejjebb és lejjebb haladtam a testén.

Forró csókjaim teljesen megborzongatták.
Érezte, hogy ez az együttlét lesz élete legjobbika.
Feszes péniszem szorongatta kezében...
Mikor finoman kezéhez értem...
Megfogtam, és a mellkasára helyeztem.
Lassan felhúztam az óvszert, ágaskodó férfiasságomra...
Majd elkezdtük az aktust...
Ezt az erotikus délutánt, soha nem felejti el.
Mindkettőnknek feledhetetlen volt.

Egy érzéki szeretkezés, sok mindenre megtaníthatja az embert.

                                          €$@ß@

A szeretet üzenetei voltak...

Kezd elterjedni az az általános vélekedés...
A gyűlölet és a kapzsiság világában élünk.

De Én nem így látom!

Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van.
Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes...
Vagy említésre méltó, de mindig ott van...

Apák és fiúk...

Anyák és lányok...

Férjek és feleségek...

Barátok és barátnők...

Régi cimborák.

Mikor a gépek becsapódtak az ikertornyokba...
Tudtommal, a halál előtt álló emberek telefonhívásai...
Egyike sem a gyűlöletről, vagy a bosszúról szólt.

Mind a szeretet üzenetei voltak.

Az az érzésem...
Ha jól körülnézünk...

Akkor igazából, szerelem vesz körül minket.

                                      €$@ß@

Azonosulok vele...

Akár ez Én érzéseimről van szó, akár Máséról...

Csak úgy ismerhetem meg az emberi lelket...

Ha megélem, vagyis felvállalom a felelősséget azért a drámáért...

Amely Rajtam keresztül fejeződik ki, és azonosulok vele.

                                                         €$@ß@

Miért is nézzük?

Három oka van annak...

Miért fordulnak az emberek a pornográfia felé...

Mindaz, amiről fantáziálnak, megvalósuljon.
Elkerüljék az intimitást a partnerkapcsolatukban
Egész egyszerűen azért, hogy segítsék az önkielégítést.

Néha csak azért, mert azt kívánják...

Bárcsak a való életben is megtörténhetne velük...
Amit a képeken, filmeken látnak.
Így megkapják azt, ami a valódi kapcsolatukból hiányzik.
Van egy partnerük, akivel szeretik egymást...
Szeretnék a kapcsolatukat fenntartani.
Ha azonban a partner, nem szereti az orális szexet...
A másik fél úgy érzi...
"Jogos" igénye kielégítésére, kénytelen a pornóhoz nyúlni...
Képeken nézni az orális szexet.
Ebben a tekintetben a pornó...
Legalábbis látszólag...

Egy egészséges kapcsolat része lehet...

De bizonyos körülmények között megakadályozza az intimitást.
Aztán ott vannak azok az emberek...
Akik szégyellik kimondani, mit is szeretnének valójában...
Ezért titokban a pornóra fanyalodnak.
Ha el mernék mondani, mikről álmodoznak...
Meglepve tapasztalhatnák...

A partnerük is hajlandó rá.

Sokkal kielégítőbb szexuális kapcsolatban élhetnének.
Ez azonban túlságosan zavarba ejtő lenne számukra.
Sokak számára féltve őrzött titkaik megosztása...
Olyan nagy fokú intimitást igényel...
Amit már nem tudnának elviselni.
Függetlenül a partnerkapcsolatban betöltött szereptől...
Az emberek azért is néznek pornót...
Hogy felizgassák magukat, önkielégítés előtt vagy alatt.
A férfiak erotikus képanyaggal könnyebben felizgathatóak...

De meglepően sok Nő is végez önkielégítést...

Szintén pornó segítségével.
Úgy tűnik tehát, hogy mint sok más esetben...
Itt is fontos a mennyiség.
Ugyanolyan fontos azonban tudatosítani...

A függővé válás, apránként, kicsivel kezdődik.

Jobb hát a megelőzés...
Mert ha egyszer valaki függővé válik...
Nehezen fog tudni megszabadulni a "szertől"...

Lerázni magáról rabságunk láncait, a pornográfiát.

Arról nem is beszélve...

Egy kapcsolat annyit ér... Amennyire őszinte.

                                        €$@ß@

Kielégülés...

Hogy mi az orgazmusban a szép?
Persze, szép az ott lenn is.
De a legszebb, amikor neked ott lenn gyönyörű...

S én itt fenn, a szemeidben látom azt.

Mert látom a kis halált, az éghez emelkedést...
S hallom kiáltásod, sikoltásod.
Utána sírva fakadsz.
Az egész, akár egy folytonos, zörejtelen opus...
Mely többet ér annál, amit az ágyékomban érzek.
Olyannyira, hogy csak azért jutok veled együtt a csúcsra...

Mert Nő vagy és ezt kéred tőlem...

De ha tehetném, nem elbódulva és magamra figyelve...
Hanem józanul csodálnálak, nehogy lemaradjak valamiről.
Ujjaidat az arcomon, combjaidat csípőm körül...
Szemérmed, szemérmem körül.
A szorításod, a lüktetésed.

Azt, ahogy együttdobbanunk…

                                       €$@ß@

Ahogyan én látom a szerelmet..

A szerelemben, menny és pokol, eggyé lesz.
Ördög és Angyal, kézen fogva, lépked.

Férfi és Nő egybe olvad...
Egymással örök csókcsatát folytat.

Behatolás és megadás...
Távolodás, közeledés, vágyakozás.

Örök hiány, kín, szenvedés...
Mámort adó kibékülés.

Viharfelhő, villám, vad csattanás...
Kéklő égen szivárvány fakadás.

Gyűlölet, dac, büszkeség...
Ölelő tekintet, mosolyos selymesség.

Kopár kőszirt, homoksivatag...
Ahol zöld oázis felé a karaván halad.

Tél, fagy, örök jégmező...
Perzselő naptól védő rózsaszín felhő.

Áradás, vízözön, kopár szik mező...
Hajnali kéjharmattal átitatott parfümös levegő.

Szívet szenvedtető és éltető...
Mindenki másé ingatag.

De a mienk, örök marad!

              €$@ß@

Az idő is véges...

Van, édes álom, mit a szív rejteget magában.
Van, őrült vágy az ember gondolatában.

Van érzés, szerelem, határtalan szeretet...
Mit átélni és átérezni, veled sokszor lehetett.

Volt fájó csalódás, hűtlen vallomás...
Eltitkolt érzelem, könny, mi felszáradásra vár.

De a nyoma ott maradt, agyam legmélyebb csücskében...
Mélyen a tudatom alatt, a szívem mélyében. 

Mégis újra vágyom rá, megszállottan harcolok érte...
Mert tudom, e nélkűl nem élhetek... S az idő is véges...

                                                €$@ß@

A lelketeket vakítja a fény!

Próbáltál már félhomályban beszélgetni valakivel?
Nem csak a szerelmeddel, de akár a barátoddal is.
Mondjuk észrevétlenül leszállt az este, és besötétedett.

Érezted, hogy őszintébb lettél?

Érezted, ha valaki villanyt gyújt...
Hirtelen megváltozik közöttetek minden?
Nem a szemeteket...

A lelketeket vakítja a fény!

Érezted, hogy a lámpa fénye...
Valami meghittséget ver széjjel?
"Jaj, oltsd el, olyan jó volt idáig sötétben beszélgetni!"

Sötétben, a lélek könnyebben válik... Meztelenné.

                                                                                   
 

Elakadt a lélegzete...

Két kezem közé fogtam az arcát.

Elakadt a lélegzete.
Haboztam egy kicsit...
De nem a szokásos értelemben...
Emberi módon.
Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál...

Mielőtt megcsókol egy Nőt.

De szerettem volna előbb kipuhatolni...
Miként fog reagálni.
Nem úgy, amikor azért habozik egy férfi...
Hogy meghosszabbítsa a pillanatot...
A várakozás eszményi pillanatát...

Amely néha jobb, mint maga a csók.

Azért habozotam, hogy kipróbáljam magam...
Lássam, biztonságos e a dolog.
Megbizonyosodjak róla...

Még mindig, uralkodik e önmagán.

€$@ß@

Elfelejtenem sem szabad Őt...

Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá...

Nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem.

Éppen, hogy attól féltem éjszakánként...
Amikor, a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség...
Lerombolj az önvédelemre emelt falakat...
Hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezeim közül.
Hogy az agyam szita...
Féltem, hogy egy napon, nem fogom tudni visszaidézni...
A szeme, barna színét...

A bőrének selymes érintését...

Vagy a hajának, pontos árnyalatát.
Azt nem engedhettem meg magamnak...
Hogy minden pillanatban rágondoljak.

De elfelejtenem sem szabad Őt.

Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz...
Hogy tovább tudjak élni.
Tudnom kellett, hogy létezik valahol.
Ez minden.
Minden mást el tudok viselni.

Feltéve, hogy Ő létezik.

                            €$@ß@

Mindenki láthassa...

Néha annyira jó lenne átlátszónak lenni!

Hogy mindenki láthassa mit gondolok, mit érzek...

De valóban hasznos ez?
Addig amíg nem tudjuk kontrollálni...
Érzéseinket, gondolatainkat, vágyainkat...

Semmi esetre sem!

Ha pedig már eljutottunk odáig...
Talán már a vágy sincs meg bennünk...
Az igény, hogy átlátszóak legyünk.
Akkor már nem számít, ki mit gondol.

Talán az sem, hogy mi mit gondolunk, magunkról?

                                  €$@ß@