Én pedig Szeretlek...

Királynőm...

Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot...

Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.

Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket.

Én pedig Szeretlek...

                    €$@ß@

A zene elcsábít, megérint, lefegyverez bennünket...

Időnként felteszek egy-egy zeneszámot a Blogra...

Minden dalnak, meg van a maga története...

De erre, most nem térek ki...

Egyik sem a véletlen szülötte...

Mind Rólunk szól...
Mint ha, Nekünk írták volna...

S ezt, nem akár miért írtam többes számban...

Mert akár hogy is nézzük, hallgatjuk...
A zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító.
Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall.
A zene értelemellenes.
Nem megérteni akar, mint az értelem...

Hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk...

A titkosat és fájdalmasat...
Feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk...
Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé.
A gyönyörűségben, melyet a zene ad...

A szerelem kéjes megsemmisülésének érzései hullámoznak.

                                     €$@ß@

Jártál bennem.. Jártam benned...

Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek Benned, ha belülről éllek meg.

Ha nemcsak látlak és tudok rólad, de érezlek is...

Ha Én minden idegszálammal megtapasztalom, milyen Te-nek lenni.
Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről.

A megismerés a jártál bennem - jártam benned kölcsönös élménye.

Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet...
Tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet...
Azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán.

Tudsz-e adni s elfogadni..?

Most derül ki valójában.
Mert amit adsz, most azt Magadból adod.

A titkaid adod, amit féltesz, amit rejtesz, azt adod...

S azt fogadod el Tőlem is.

                                    €$@ß@

Csoda az élet...

Amikor néha ébren álmodozom, csodára várva, hűvös hajnalokon...

Vinne a szomorúság, de egy hang szól rám és kér, hogy mondjam el, mi a baj, mért fáj.

Na, gyere mondd csak el mi a baj, mért fáj...

Hol van a boldogság..? Hisz itt van, ami kell..!

Mondd meg hol..! Gyere, ébredj fel..!

Ha mindig valami mást keresel, tudod, hány gyönyörű napot vesztesz el..?

Csoda az élet, már mást nem is érzek, itt vagy, ez bőven elég, ennél nincs is több!
A Föld és az Ég, Te meg Én mire vágynék..?

Minden, amit akarok, rég az enyém.

Otthonról minden reggel elrohanunk, és közben néhány földrészt körbefutunk.
Valamit hajszolunk, nem is tudjuk már, miről is szóltak álmaink, hajdanán.

Sohase kellett más... Csak Te, és Neked Én..!

De bármily szép... Nem is látjuk rég..!

Mert folyton keresünk és kutatunk, pedig minden itt van, amit álmodtunk.

Csoda az élet, már mást nem is érzek...
Lehet, hogy néha fel se tűnik, ami jó, oly nyilvánvaló..!

S ha itt van már, miért futnál, mondd valami más után..!

                                        €$@ß@

Boldog Születésnapot...

Szívem, szerelmes szavaitól...

Zeng a testem, lelkem.

Ünnepli, hogy megszülettél, Enyém lettél...

Lélekben és testben.

E csodás napon, láttad meg a napvilágot...

Te, ki a júliusi nyarat jöttél, mosollyal köszöntve.

Éltessenek szeretteid, Szerelmed, s az egész világ...

Szerető örömben.

Napjaid boldogság övezze...

Adjon a sors, Álmaidhoz kitartást, s mérhetetlen erőt.

Parányi gondoktól, fájdalomtól, s bánattól…

Ovjon Szerelmem, s vele a lelassított idő.

Derűs legyen életed, kérned sem kell, erről Gondoskodom...

Ragyogjon a szív-szerelem, szemeidből...

Az előttünk álló, sok-sok boldog napon…

                                       €$@ß@

Happy Birthday...

Nem az a fontos, hogy meddig élünk...

Meddig lobog, szerelemtől vérünk...

Érzéki csókot, meddig kérünk és adunk...

Hanem az, hogy volt egy csodás hónapunk...

S egy küzdelemmel teli évünk...

Amiért, érdemes volt megszületnünk...

S az álmainkért, akadályokat leküzdve...

Mindent elkövetnünk.

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél...

Légy az, aki szeretnél lenni, azzal akivel szeretnél lenni...

Mert csak egy életed van...

S csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj...

Amit szeretnél.

                                       €$@ß@

Azt ünneplem, hogy Megszülettél...

Maradj mindig hű Magadhoz, maradj hű adott szavadhoz...

Álmaidhoz, Szerelmedhez, így juthatsz Igaz Élethez.

S hogy tűzhajú Kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél...

Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy Megszülettél.

                                                €$@ß@

ISTEN ÉLTESSEN..!

Királynőm...

Születésed napján, mit kívánjak Neked...
Valami gyönyörűt, egyedit, nagyon-nagyon szépet.

Amit csak Én kívánok Neked és senki más...
Ami egyedüli, akárcsak Veled a nagyvilág.

Talán azt, hogy örökre maradj meg Nekem...
Legyél itt mindig egészen mellettem.

Ez a kívánság is önző, látod Kedvesem..?
Ezért egyszerűen csak...

ISTEN ÉLTESSEN..!

                               €$@ß@

Ma minden Érted ragyog...

Ma minden Érted ragyog, a nap csiklandozó sugara...
A lágy szellő, s a madarak csodás dala.

Ma Neked nő a virág, mely ontja csodás illatát...
S Neked érik a gyümölcs, ami beszívja a hajnal harmatát.

Ha jő az este, s megjelennek a csillagok...
Hidd el, ma Neked ragyognak s az égre azt írják...

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

                                         €$@ß@

Maradj örökre fiatal... Én is az maradok...

A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot...

Akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött...

Amikor a kalandvágy, legyőzi a kényelemszeretetet.
Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet.

Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról.

Az évek ráncossá teszik a bőrt...
A lelkesedés hiánya pedig a lelket.

                                 €$@ß@

Mi fel tudunk nézni egymásra...

Szeretettel hozzád érni, az egy dolog.

Szerelemmel hozzád érni, óriási különbség.

S mindezt lehet látni, érezni... 

A szerelem akkor marad meg, ha fel tudunk nézni egymásra...

Miközben egymástól függetlenül is éljük életünk összes szerepét.

                                                 €$@ß@

Olyan, mint Te...

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná...
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná.

S úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór...
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Jártam a sziklás hegyeken, jártam a kincset rejtő szigeten...
Nincs már hely a földön, ami ne lenne börtön...

Ha nem vagy ott, vagy nem jössz velem.

Láttam a kívül gyönyörűt, hittem már édesnek a keserűt...
Úgy, ahogy Téged, soha nem láttam szépnek még senki mást.

Hány esélyt adott nekem a sors, nem vitt sehová...
Vágyakon és a szavakon túl, most Benned leltem rá.

                                                   €$@ß@

Gyöngédség...

Kedvesem...

Olykor a gyöngédség az egyetlen, amely képes áthatolni lelked védfalain.

A gyöngédség nem érzelgősség.

A gyöngédség annak elfogadása...

Hogy a természetben semmi sem teljesen, vagy örökkön tökéletes...

Ezért bocsásd meg azt, ha néha túlzottan sok figyelmet szentelek Rád...

                                                   €$@ß@

Veled minden más...

Megérintett, fejbevágott, s már más szemmel nézem a világot.

Olyan más volt azelőtt minden, most meg a Te szíved lett a legnagyobb kincsem.

Érzem azt, hogy csak Te, csak Te kellesz Nekem…

Titkon mindig Mellettem álltál, talán az életed is ideadnád.

S mit érek ezzel Én..?

Mindent..!

Te Nekem születtél, Velem vagy, Értem élsz, mindent Tőlem remélsz.

Érzed, Én is itt vagyok Neked, csak Neked, csak Veled.

Tied már a szívem, a világ egy csoda Veled...

Oly erősen szorít a kezed, Magadhoz láncolsz, el nem engedsz…

Eggyé váltunk ezzel a szerelemmel...
  

                                            €$@ß@

Mindennél fontosabb...

Azt hittem, hogy világ nyolcadik csodája vagy..
Őrjítő vágy, álom, tündöklően nyíló végtelen.

Ma azt tudom, hogyha nem vagy Velem...
Nem vagyok, nem játszom, nem létezem.

Felhők fehérje a szemembe fagy...
Már tudom, hogy nem a világ csodája vagy...

Annál sokkal fontosabb...

                                     €$@ß@

Csak a testem beszél...

Csak a testem beszél, s a szemem, a lelkem érint, s a kezem...
Ölel a karom, az Enyém vagy, csókom tűzként ég ajkadon.

Átölel az álom, elvarázsol, testem a testedben szendereg…
Vágyamtól kábultan, részegen bámulom csillogó tekinteted..

Szemedben édes szerelmed, szívemnek boldog pillanat…
Az érintésed elvarázsolta az életem, örökre fogva tart.

                                     €$@ß@

Ajándék

Illetlen betűk közé, őszinte mosoly mögé rejtem...
Mit szám, el nem mond...

Hogyan szeret, egy csöppnyi lélek egy kedves bolond.

Mi szememben csillan, nem könny...
Csendben kezedbe ejtem s mikor elillan....

Csak Te tudod, mit adtam Neked...

                                          €$@ß@

Aki Nekem a Te, az nem a véletlen szülötte...

Tudod, Magam sem értem, mitől lettem ennyire biztos...

Biztos Benned, és biztos Magamban.

Mintha szövetséget kötöttünk volna Mi ketten, valamikor egy másik életben...

Valahol az égben, az égiek adták volna áldásukat Ránk...

Persze azt mondják ez butaság...
Az Ég és a Föld összeér, nem kettő az...

De mégis...

Mintha egyikünk lenne az Ég, másikunk a Föld...
Vagy Te a Napsugár, én pedig az Eső...

Ketten Együtt, Örök szivárvány...

Vissza nem fordítható, szét nem választható.
Tudom, összetartozunk...

Nincs bennem félelem, hogy tévedek...

Hogy egyszer majd másképp lesz...
Egyszer, majd mást szeretsz.
Ha elmész is, viszel magaddal,
Nem, mert szeretnivaló lennék...

Nem, nem vagyok, csak Melletted vagyok az...

Más nem is ismer, másnak idegen...
Aki akkor született, mikor megszerettelek.
S Rajtam kívül Téged sem ismerhet más...
Amilyen Nekem vagy, az más számára idegen...

Mert aki Nekem a Te, az nem a véletlen szülötte...

Az Miattam, Értem született...

Mint ahogy Én, Érted születtem...

                                    €$@ß@

Fogadd el...

Fogadd el, eljövendő napjaim, elfeledve régi és jövőbeli vétkeink...

Elégetem magam, ha melegre vágysz, melléd bújva, leszek legszebb álmod…

Eléd borulok, ha utadat járod, takaród leszek, ha éjszaka fázol…

Kiáltás leszek, ha hangod már elhal, amikor öröm ér, ajkadon sóhaj…

Fátyol szemeiden, ha bánatos vagy, mosoly a szádon, mikor Rám gondolsz…

Ujjad leszek, ha simogatsz, könnyed, ha egyszer megsiratsz…

Csillagod leszek, ha sötét az éj, reggel a Napod, elhozom a fényt…

Te vagy minden gondolatom, papírom és tollam, mikor verseimet írom…

                                                     €$@ß@

Merj hévvel, szabadon szeretni...

Lassan közeledj!

S mikor szíved, megremeg, hajolj közelebb…
Mint szelíd szél a virágszirmot, oly lágyan érintelek.

Égető tűzként pezsegjen bennünk a tengerhullámként feltörő vér…

Mikor tested testemhez ér, éledjen benned erőre minden hajszálér.

Ölelj pillantásoddal, mikor feszülő combod átfonja derekam…

S ha már a kéj, ránk simul fergeteges erejével…
Maradjon meg belőle az a mindent túlélő…
Jelenünkben megrögződött legszebb pillanat.

Szeretlek…

Fogadd el mosolyom.
Fehér fellegekben szállni tudó szárnyamat.

Kívánlak, olyan féktelen vad szenvedéllyel…

Hogy ajkaidon vérpiros színűvé váljanak...
A sóhajtásból eredő parázsló szép szavak.

Keresem bőröd pórusát, a titkos helyeken rejlő izgató pontokat…

Mitől meghallom azokat a hangokat…
Melyek apró hörgésként tapadnak az ívben meghajló…
Őrjítő mámorra kiéhezett testedre.
S mikor gyertyalángként olvadunk egymás karjába porrá semmisülve…
Magamhoz szorítalak, hogy szinte fájjon...

Érezzem, hogy csak csókjaimat vágyod...

Feloldván béklyóid, ne gátoljon semmi...

Merj hévvel, szabadon szeretni.

Rád tekintek, s ha sírsz, lecsókolom szemeidről a földre pergő könnyeket!

Életteli perceket adok, mitől az élet, csodásabb és könnyebb.

Becéző mondatokat festek az égre, ha a csillagokba szállsz Velem…
Minden egyes gondolatunk, szélsebesen szelje át a felhőtlen kék eget.
Édes álmot hintek Rád, melyben földön túli színben játszik a boldogság…

Míg sodródunk a végtelen felé, ne törjön ketté ez a bűvös, szép varázs.

                                           €$@ß@