Élünk, ölelünk, szeretünk...

Élünk, ölelünk, szeretünk…

Ringat minket egy olyan folyó…
Ahol a nesz a hullám…
A pillantásunk a forrás…
Az ajkainkon a csók a csobogás.
Folytassam..?

Élek, ölellek, szeretlek…

Te is folytasd…

Végre élj, ölelj, szeress…

Úgy, ahogy Én szeretlek…
Mint medréből kilépő folyó…
A mindent magával sodró.

Légy Te is tengereken ébredező hurrikán…

Ragadj el, fojtogasson öled…
Küzdeni akarok az életünkért…

Mert Te vagy nekem az életet adó óceán.

Élsz, ölelsz...

S végre Szerethetsz...

Úgy ahogy Én Szeretlek...

                                        €$@ß@

Vigyázz a jeleneddel...

A tegnap, csupán egy mában született álom...
A holnap nem több, mint a mostban elképzelt látomás...
Minden mögöttünk hagyott nap a boldogság álma...

S a holnap, nem több, mint a remény csillogása.

Vigyázz ezért, hogy mit kezdesz a jeleneddel...

                                 €$@ß@

Amin a szív szólni képes...

Soha ne becsüld alá a könnyek csodáját..!

Ezek a gyógyulás vizei és az öröm folyamai lehetnek.

Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amin a szív szólni képes.

                                                        €$@ß@

Miért bűn megbocsájtani..?

Azt hiszem, mivel a legtöbb sebet a kapcsolatainkon keresztül szerezzük...

Ugyanez elmondható a gyógyulásukról is.
Sajnos azt viszont tudom...

A megbocsájtást a kívülállók ritkán képesek megérteni.

                               €$@ß@

Sírtam míg írtam... S Te is sírni fogsz, mikor olvasod...

Az élet megtanított arra, mikor harcoljak valakiért...
Arra is, hogy meddig...

Örökké...

S mikor álljak félre, ha már nem "úgy" szeretek.
Megtanított arra is, mikor a legfontosabb döntéseket hozom...

Jól döntsek.

Azt is megmutatta, sok embert elveszítek...
Sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek...
S akik, talán Engem is szerettek...

De Neked is erősnek kell lenned.

Arra kell gondolnod, mindig maradnak, s jönnek olyanok....

Akik számítanak Rád.

Idővel begyógyulnak azok a sebek...

Mert aki elment, az nem jön vissza.

Persze ebből, valószínű sok minden nem igaz.
Az élet tanítson meg Téged is, mint Engem...

Remélni...

Remélni, hogy tudjad, meddig kell harcolni...
S mikor kell elengedni.
Remélni, hogy jó döntést hozol, mikor döntéseket kell hoznod.
Remélni, hogy akit elveszítettél, annak jobb lesz...

S Te is erős tudsz maradni, hogy tovább lépj.

Csak a jó emlékeket őrizd meg.
S reméld, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is.
Igen szeretném, hogy begyógyuljanak...
De ne tűnjenek el.

Minden egyes sebet szeretnünk kell a szívünkön...

Mert mind Mi vagyunk...

S a múltunknak, ott kell lennie...

Ezek gyönyörű hegek...

Nélkülük, üresek lennénk.

                          €$@ß@

Nem jön álom a szememre...

Ez megint egy olyan dal, amit ajándékba kaptam...
S az Őt megillető méltó helyére kerül...


 

Hideg az este, támad a fagy, ropog a hó a talpad alatt...
Búcsúzol, most ennyi elég, értem végre, nincs még vége.

Körülölel a fény és a zaj, nem is bánom, ha mást nem akar...
Mert olyan jó, hogy vagy Te Nekem, már minden rendben, védesz Engem.

És már nem bánt a szó, itt a szívemben régen, ami nem kimondható...
Mert vár a holnapom, megmutathatom mindazt, ami jó.

Ha nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép.

Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.

Egy rövid üzenet az asztalon, írod, hogy sietsz és hogy szeretsz még nagyon...
Ha jön a holnap, itt leszek még, bárhol jártam, csak Rád vártam.

Mindig új vagy és mindig más, de Nekem bejön ez a változás...
Nem is tudod, ki vagy Te Nekem, minden rendben, védessz Engem.

És már nem bánt a szó, itt a szívemben régen, ami nem kimondható...
Mert vár a holnapom, megmutathatom mindazt, ami jó.

Ha nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép...

Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.

És már nem bánt a szó, Ami bántott úgy régen, ami nem kimondható...
Csak Én hallhatom, Én láthatom mindazt ami jó.

Ma nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép.

Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.

Nem csak akarok... Vagyok..!

Minden este az leszek, aki akarok…
Neved, füledbe suttogva feléd hajolok.

Látod, jó barát már voltam…
De ez Nekünk nem volt elég.

Minden éjjel, s minden pillanatban…
Szerelmes akarok lenni.

S nem csak akarok…
Szerelmes vagyok Beléd.

€$@ß@

Igazi volt..? Nem "csak" volt... Egyszerűen Igazi.

A Mi szerelemünk attól vált Igazivá...

Mert megengedtük Egymásnak, hogy mindkettőnk a saját útját járja...

Azt érezni kell, hogy ez soha nem szakít el Minket egymástól.

                                            €$@ß@

A legnagyobb csoda, mégis Te vagy...

Néha érdekes dolgokat művel velünk az élet.

Mikor már azt hisszük, rég nincs itt az ideje...
Te is Én is elkezdtük falni az életet.

Nem értettük, mi az ami történik Velünk.

Csak halgattuk a körülöttünk élőktől…

Ilyenkor ez már nem szokás..!
Ilyenkor, már belefáradni szokás..!

Az életet habzsolni a fiatalok joga, az éretleneké…
Ők is hamar eltelnek vele…
Megfekszi a gyomrukat az élet…

Túl sok a sötét folt, túl sok az árnyék.

Kezdetben minden csillogóbbnak…
Minden könnyedebbnek látszik.
Fárasztó a vetés, gyenge az aratás..
Így az élet, hamar válik örömből csalódássá.

Bennünk, mégis megmozdult az állóvíz…
Elkezdett mozogni, élni, folyóvá változni.

Mintha eddig, köd borította volna a világot.
Egyszerre látni kezdtünk, mert jött valaki…
Aki szeretetével lerántotta a világ szépségét takaró sötét fátylat…

S teljes pompájában megmutatta az alkotását…

Az örömtől dalolni kezdett a szívünk…
Hát ilyen a világ,

Hol volt eddig,
Hol voltál eddig..?
Vagy Én hol voltam, eddig..?

Nem kell hozzá más…

Csak egy barát, aki szerelem is, társ is…

Akinek szavától megszépülnek a reggelek…
Mikor együtt vagyunk, a „kertünkben” a madarak is dalra fakadnak.
A világ tele van csodával…
Hiszen a világ maga a csoda.

De benne legnagyobb csoda, Te vagy…

Szerelmeddel bevilágítod a sötétet…
Rámutattál arra…
Ami eddig is ott volt a szememnek…

De a szívem számára, 15 évig sötétben maradt.

Igen, a világunk egy különleges csoda…
De a legnagyobb csoda…

Mégis Te vagy…
Aki szerető szíveddel életet leheltél Belém…
S Én szerelmemmel, életet leheltem Beléd...
 

                                       €$@ß@

Rabod lettem...

Mámorító szenvedély járja át a tested…
Lángoktól hevülten, forr össze, ajkaddal az ajkam.

Egymáshoz simulva, a titokzatos csendben…
Mint virágon a harmat, úgy terülsz el rajtam.

S Én szomjazón iszom, minden rezdülésed…
Ujjaim táncot járnak, remegő testeden.

Rabjává váltam, tekinteted tüzének…
A szíved tárta csodát, ölelve karjaimban.

              €$@ß@

Ne hagyd magad irányítani...

Kedvesem...

Ne hagyd magad irányítani olyanok által...

Akiknek csak akkor lehet hatalmuk feletted...

Ha önként mondasz le a Magad erejéről.

                         €$@ß@

Az ajándékod, Te Magad vagy...

Nagyon sok módja van, hogy a szerelmünket, szeretetünket éreztessük a Kedvesünkkel..

Nem kell mindjárt a csillagos eget lehozni a földre...
Anélkül is elbűvölő lehet bármilyen apró figyelmesség...
Egy mosoly, egy simogatás, egy kedves szó...

Egy elbűvölő, szívünk mélyére hatoló dallam...

Olyan, mint az előző bejegyzésben szereplő...

Ez Nekem az adott körülményekhez képest, "majdnem" mindennél többet jelent...

De kaptam, valami különös ajándékot Tőled...

S ez az ajándék Kedvesem, Te Magad vagy...

Mert benne vagy minden felém irányuló mosolyban, ölelésben, csókban...
S minden kedves szavadban.

A szerelmünkre a legjobb bizonyíték...

Az, amikor Te Magad emeled...
A mosolyoddal, az öleléseddel, a csókjaiddal a csillagos égig...
Az ajándékod értékét. 

Mert minden ajándékodban benne van a lelked egy darabja...

S ez egy olyan kincs...

Amely legyőzve a köztünk lévő távolságot...
Melegebben sugárzik...

Mint mikor csak két kéz, közelről összeér. 

                                          €$@ß@ 

Kerek egész...

Szerelmem ajándékozott meg ma délután ezzel a dallal...

Mint ahogy a Blogban közzétett dalok nagy részével.

Hát hallgassa és olvassa mindenki, aki idetéved...

Vagy tudatosan keresi fel az oldalt...

Remélve azt, talán közelebb jut a végkifejlethez...

Mi is zajlik titkon a háttérben...

Szerintetek..?

Hozzád, mint egy mágnes vonzott annyi új érzés.

Ami volt, sose múlt...

De Te mégse hiszed, hogy jön majd még, unalom vagy a gond...

Ami játékokba űz...

Hát gyere velem, játsszunk egy darabban...

Mert ugye tudod, jobb lesz, mint Magadban.

Ez kerek egész, bárhova mész...
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hagyd egy darabban, jobb egy darabban.
Színpad az egész, bárhova mész...

Amíg élsz, egy érzés hajt.

Olyan szép, amíg hisszük a végét, átírhatjuk majd.

De a fal nem akar soha köddé válni köztünk.

Hát gyere velem, játsszunk egy darabban...

Mert ugye tudod, jobb lesz, mint Magadban.

Ez kerek egész, bárhova mész...
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban...

Hisz az a jó, ha két szív egyre dobban.

Ez kerek egész, bárhova mész...
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
És lehet, hogy egyszer-kétszer a színlap nem túl jó...

De tudod, a „viszlát” köztünk mégsem jó végszó.

Hát gyere velem, játsszunk egy darabban...

Mert ugye tudod, jobb lesz, mint Magadban.

Ez kerek egész, bárhova mész...
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban...

Hisz az a jó, ha két szív egyre dobban.

Ez kerek egész, bárhova mész...
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.

Ami felpörget... Flo Rida - Club Can't Handle Me Ft. David Guetta...

 Flo Rida - Club Can't Handle Me Ft. David Guetta

Vedd észre a szépet ott, ahol mások semmit sem látnak...

Az Igazi Boldogság érzete akkor önti el a szívedet, s ragad magával...

Amikor észreveszed a szépet olyan helyeken, ahol mások semmit sem látnak.

Minden szép a világunkban, csak jól kell tudni nézni.

                                                 €$@ß@

A boldogságon kívül, minden más boldogtalanná tesz...

A valódi szeretet nemcsak vonz bennünket...
Valahol félünk is tőle...

Túl sokat követel.

Nem vagyunk még érettek rá.

Valahogy sokunk jobban szeret szeretgetni, mint sem Szeretni...

Nemcsak a bátorságunk hiányzik hozzá, hogy a tűzbe ugorjunk érte...
De sajnáljuk is, amit ilyenkor elveszítenénk.

Túl korán célba érni nem szabad.

Nem is lehet.
Meg kell érni rá.

Mióta is küzdök Érted..?

Tizennégy hónapja..?
Szép hosszú érési idő.
A beteljesült álomnak csak akkor örülünk...
Ha vele együtt mi magunk is beteljesedünk.
S csakis akkor mondhatjuk, hogy egy élmény a miénk...

Ha megharcoltunk érte.

Így vagyunk az igazi szeretettel is.

Jó tudni, vagy legalábbis sejteni, hogy utunk végén mi vár majd ránk...

De túl korán hozzájutni nem lehet, mert nem lesz a miénk.
Elveszítjük.
Ezért van az, hogy életünk során, ha meg is érint minket...

Csak nagyon kevesen tudunk megmaradni a nagy szerelemben...

A valódi szeretetben.
Nem egyszer, százszor is kiesünk a Paradicsomból, vissza a közönybe...

Pedig tudjuk, hogy a szeretetben lenni, nagyon is jó.

S mégis marad a kizuhanás és a visszakapaszkodás újra és újra...
Mert nem vagyunk még érették a boldogságra.

A szeretethez meg kell érni.

Tudod, mit tapasztal az éretlen lélek a valódi szeretetben..?
Hogy unja.
Nem történik benne semmi.

A boldogsághoz az kell, hogy semmi mást ne akarj.

Elégedj meg azzal, hogy boldog vagy.

Minden más csak boldogtalanná tesz.
  

                               €$@ß@

Érteni, vagy félreérteni...

Sokszor, jobban tartok attól…

Hogy a Blogban leírt gondolataimat megértitek…

Mint sem attól, hogy félreértitek.

                         €$@ß@

A Te szíved s az Én szívem…

Hosszú idő után, sikerült végre nyolc órát aludnom…
Na, ez nem azt jelenti…

Hogy végre „Be van fejezve a nagy mű, igen”…

De már rám fért egy kis pihenés…
Igaz, mára virradóra is a telefonom zenélésére ébredtem…
S az is igaz, fogalmam sem volt milyen nap van ma…
Csak elkezdtem készülődni, mint aki munkába indul…
Hosszas percek után eszméltem rá, hogy szombat van.
Az utóbbi hetek éjszakáiban, alig aludtam, pár órát…
De mindig volt energiám arra, hogy gondolataimat…

SMS formájában, reggeli ébresztőként elküldjem Neked.

S azt is tudom, úgy várod, mint az éhező elé vetett falat kenyér.
Az a kevés alvás, ami egyelőre nekem jutott…
Valójában nem pihenéssel telik…
Az Én agyam, ilyenkor is dolgozik…

Azon munkálkodik, vajon mi az, amit tehetek még a boldogságunkért..?

Mi az, amit még nem tettem meg..?

Tudom, szeretni nehéz…

S azt is, ha szeretsz is az nem jelenti még azt…
Hogy Téged is viszont szeretnek…

Pedig szeretve lenni jó…

S az utóbbi napok tapasztalataiból tudom…

Nincs annál szebb, ha ezt a tudomásunkra hozzák…

Eltelhetnének évek úgy, hogy becsapod az agyad…
De attól még nem lesz igaz, amit hiszel.
Az első dolog, amit megértettem…

Nem az a fontos, mekkorát tud kérdezni az ész…
Hanem az, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.

A Te szíved s az Én szívem…

Tud akkorát, hogy hamarosan Ti is megdöbbentek rajta.

                                €$@ß@

Köszönöm...

Nem mindig tudom egyszerűen kimondani azt, amit gondolok.

A szívem az akadály és a gondolataim.
Igazán ettől érzem magam embernek.

Olyan embernek, amilyenné váltam Melletted...

Köszönöm...

                                                   €$@ß@

A vágyam erősíti a hitem...

A vágyam, egy gyönyörű célt mutat...

A hitem, a Hozzád vezető utat...

                                        €$@ß@