Azt mondják, az élet szépségeit azok képesek igazán értékelni, akik már megtapasztalták a létezés törékenységét.
Vajon miért kell szinte kiszáradni, hogy megpillantsuk a pohár oldalán gyöngyöző vízcsepp nagyszerűségét?
Elmondom hát, mi a különbség, a tibeti és a nyugati kultúra között.
Elmondom hát, mi a különbség, a tibeti és a nyugati kultúra között.
Arrafelé sokkal boldogabbak az emberek.
Igaz, hogy szegények, mégis több mosolygós arcot lehet látni.
A ruhák is színesebbek, mint nálunk.
Nézz csak körül: ha kimész az utcára, a fekete és a szürke a legelterjedtebb.
Közben mindenki rohan, stresszeli magát.
Tibetben az emberek nyugodtak, s nem csak külsőleg, hanem a lelkükben is.
Keleten nincs annyi szabály, az ott élők gondolkodását nagyon kevés elvárás korlátozza.
Ezzel szemben a nyugati világban megfelelési kényszer telepedik az emberek életére.
Ők szó szerint magukat betegítik meg.
Mindig mások akarnak lenni, mint amik valójában, s ez állandó elégedetlenséggel tölti el őket.
Nepálban, ha valakinek van egy marék rizse, annak nagyon tud örülni.
Nálunk, ha valaki vesz egy autót a következő gondolata máris az, hogy egy nagyobb még jobb volna.
A kulcsszó szerintem a motiváció.
Nepálban és Tibetben az emberek megelégednek azzal, amijük van.
Nálunk a többség az anyagi javak után kapkodva reméli elérni a boldogságot, ami persze sosem sikerül.
Hiszen mindig létezik több, szebb és jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése