Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol.
Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk.
És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk.
Mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk!
Csak ezért a rövid pillanatért!
Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk.
Egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk.
Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése