Egy hang, mely olyan erős volt, mint az élet leghevesebb érzése.
Azt mondta nekem, hogy így csakugyan nem lehet tovább élni.Nincs értelme semminek, ez a helyzet megalázó, kegyetlen, embertelen.
Változtatnom kell, csodát kell tennem.
Vannak ilyen szédülésszerű pillanatok az életben.
Mikor az ember tisztábban lát mindent.
Érzi erejét, a lehetőségeket, látja azt,
amihez eddig gyáva volt, vagy gyönge.
Ezek az élet változásainak pillanatai.
Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi, mint a halál, vagy a megtérés.
Megrázkódtam, egész testem lúdbőrzött, fázni kezdtem.
Mit éreztem?
Hogy én vagyok felelős a sorsomért.
Rajtam múlik minden.
Nem lehet várni a sűltgalambot.
A magánéletben sem, sem az emberi vonatkozásokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése