Velünk nemcsak egyszerűen történnek a dolgok.
Mi csináljuk azt, ami történik velünk.
Csináljuk, hívjuk magunkhoz, nem engedjük el azt,
aminek meg kell történni.
Akkor is megtesszük, ha rögtön, első pillanattól érezzük és tudjuk, hogy amit teszünk, végzetes.
Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe.
Nem.
A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel,
s magunk előtt tessékeltük a végzetet.
Nincs ember, aki elég erős és okos ahhoz,
hogy elhárítsa szóval vagy cselekedettel.
Azt a sorsot, amely vastörvénnyel következik, lényéből, jelleméből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése