A szerelem, ami bennünk ég, egy állapot.
Gyönyörű és felemelő.
Élni Te érted, élni és élvezni az érzelmek hullámát, azokkal együtt sodróni.
Áldozatot hozni érted, akit szeretek, önnmagamra szinte rá sem ismerve.
Majd, este hazamenni fáradtan, egy nehéz nap után, rádnézni akinek az életemet adtam és Te elejtesz egy mosolyt.
Csupán egy mosoly, de érzem, akkor nekem, a világot fogja jelenti.
Érezni, hogy érdemes volt hazasietnem.
Érezni, hogy számítok neked.
Érezni, hogy szeretsz és vársz rám, tele érzelemmel.
És akkor, ez az érzés pótolhatatlan lesz.
Semmi más nem helyettesítheti.
Tudni, hogy élek valakiért.
Tudom, hogy mindez felelősséggel jár és mégis szabadabbak leszünk, mint valaha.
Egyszerűen tényleg csodálatos érzés.
Talán szebb nincs is ennél.
Édes kín ez akkor is, ha viszonzott de akkor is, ha viszonzatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése