Elmélkedés...

Van valami, mi békét nem hagy, értsd meg, a Részem vagy..

Lelkünk együtt lüktet, betölt eget és földet.

De, a sors minket ezernyi darabra tépett!
Testet adott, elmét, szívet, kezet, lábat, arcot, nevet.

Hogy lássuk a csodát, s érezzük, mi körbe vesz minket.

Csillogó tavat, dús erdőt, életet...
Mit a Teremtő a földön elhintett.
Adj hitet, hogy utunkon végigjátsszam a szerepem...

Bár ez rég nem játék, a világot járva Önmagam keresem.

De míg végig nem megyek az úton, s nem értek valamit...

Mosolygunk Egymásra, az akadályokon ez átlendít.

Apró tüzek mellett melegszik a lélek...
Fogjuk egymás kezét, őrizünk sok képet.
Testetlen albumba rendezzük mindet...
Jót, rosszat, sok kedves emléket.
Hogy egymást átölelve, visszatekintsünk...

S botladozásainkon jókat nevessünk.

Kell a szerelem, a sok barát...
Őriznek, vezetnek, vigyáznak Rád...

Különben a tested lassan elenyész... 

S lelked nem lesz útra kész!

                                  €$@ß@