Hiába...

Hiába mosolyog az ajkad, ha szemed fáradt, fénytelen...
Hiába hazudsz jó kedvet, boldogságot...

Mást tán be tudsz csapni, de Engem nem.

Figyeld a tréfás beszédet, s együtt nevetsz a többivel...
Én tudom csak, hogy ez nem érdekel Téged...

Mikor a pillantásod a távolba réved el.

Hiába mosolyog az ajkad, ha szemed zokog könnytelen.
Bántó torzképpé változik arcod, mely oly kedves nekem...
Szép, szép az álom, hogy ezen túl mosolyogni fogsz...
Az egész világon, de ezt nem érted soha meg...

Mert hűtlen társad elárul...A szemed.

Hiába mosolyog az ajkad, ha elfojtott könnyeid...

Visszafolynak fájó szívedig, hogy még jobban fájjon.

Jaj, csak a szemedből bánatod hírnöke nehogy kitaláljon!
Senki nem veheti el azt, amit nem adsz oda magadból...

Ma nem sikerült, és holnap?

                                    €$@ß@