Veled gyönyörű a Szenvedély a Szerelem...
Mely nem más, mint mélyen tiszta érzelem.
Kilenc hónapja már, hogy Rám talált...
Elvarázsolt, mélyen szívembe égette magát.
Szivárványhidat láttam, finoman befonta a lelkemet...
Tobzódtam ezernyi, gyémántcsepp színében.
Vágytam a szíved, kértem s megkaptam az Igazi Éned.
Hiába hadakoztunk s küzdöttünk ellene...
Mégis ez lett, a világ legforróbb szerelme.
Bimbójából kinyílt, mint a legvörösebb rózsa...
Édesebb volt a méznél is, minden egyes szirma.
Szerelmes dallamok bennünk élnek s üzennek...
Lelkünk húrjaival, mind együtt zenélnek.
Összecseng minden, mint két kristály pohár...
Mikor összeér halkan, csendben a nászéjszakán.
Képzeletünk szárnyal, halljuk a madárdalt...
Méz olvad a szánkon, édes csókjainkban.
Nem volt elég, több kellett, több mint, egy álom...
Árnyat adó fák, egy dal egy Veszprém közeli tájon.
Velünk kelt és aludt el minden egyes nappal...
Az esti mesék nekünk szóltak, vágyainkból táplálkoztak.
Csodás látni a gyönyört a másik szemében...
Érezni azt, mikor elolvad, mint jég a kézben...
Csókot váltani titokban, osztozni a kéjben.
A sok-sok apró emlék, az átbeszélgetett nappalok...
Mind, mind a szerelmünkért ragyog.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése