2010. május 18., kedd

Te vagy a végtelen pillanat...





Sejtelmes látomás, vagy álom?

Jössz felém, karom kitárom.

Képzeletem, messzi távoli tájak, némán, csendben várlak.
Csillagok őrzői éji csendben, jön a Kedvesem.

Lennék kulcs, mi nyitja szíved.

Csillag, amely ragyog Neked.
Hold, mely betakar égi mezőn...
Hajnal, mely fuvallatként érint...
Remegve, kedvesen, szeretőn.
Suttogó szélben repülnék Hozzád...

Könnyeim törölnék, lelked bánatát.

Érezni, hogy veled ébredtem, meglelni, mit kerestem...
Légy életemben csoda, tűzből szikra.
Hozz fényt szemembe!

Légy kincs szívembe!

Ha ölelsz, ne múljon el a varázs...
Vágyaink remegve sóhajtsanak...
Érintés nélkül érezzelek.

Te vagy a végtelen pillanat.

Szerelem, lágy hulláma simogasson...

Csókod íze örökre megmaradjon.

Úgy szeress, mint Én, létünk együtt rezdülhessen.
Fény szeretnék lenni, árnyék vagyok...
Magányos éjjelek után, találjon rám fátyolos hajnalod.

Örök álom legyen életem, boldogságot adj nekem.

Jötted, mint Hold fénye, kússzon lelkem rejtekébe.
Együtt vagyunk, nem számít a hely...

Találj meg Engem, sosem hagylak el.
                  
                        €$@ß@


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése