Hálás lehetnék azért, hogy vagy nekem...
De minek a hála, ha jobb a szerelem.
Mi van, ha minden tagadással, Önmagunk tagadjuk?
Mekkora harc ez kérem, mily nehéz.
Közben az igazat is mondhatjuk.
Miért ne mondhatnám, hogy kísértesz minden mozdulatban?
Hogy ott vagy velem mindig, jó és rossz hangulatban.
Te neved gépelem, míg ülök a gép előtt...
Rád gondolok, míg iszom a kávém délelőtt.
Neked csörren, a telefon minden csörgése...
Arcodról szól a papírlapok zörgése.
A fénymásoló érted indul el reggel...
A fax is csak neked tekercsel.
Tollamból érted folyik a tinta, míg írok...
Közben zsibbadtan csak arra gondolok...
A Te monitorodon is az Én arcom látod?
Enyémre a Tiédet varázsolták az álmok.
Egyszerű szavakba öltöztettem szerelmem...
Én így vagyok hálás, azért, mert vagy Nekem.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése