2010. július 31., szombat

Egymásba kapaszkodunk...






Az ember örökösen kapaszkodik...

Mindenbe, ami elérhető számára.

Sokszor az elérhetetlenbe is...

Ez utóbbiba még kíméletlenebbül.

Önmaga számára épít fel kínzókamrát.
Ha mindig minden jó, egy idő után a megszokottságtól elfásulunk.

Kell hozzá a változatosság hiánya szülte "rossz" is...

S ezt ösztönösen keressük.
A mérleg nem billenhet sose csak egy irányba.

Kell az ellentét.

A helytelenül feltett kérdés helyes válasza, további elszánt kérdéseket szül.

S ha minden szürke és ködös is, valahol belül ott csillog azért a fény...

Az a kis valami, ami tovább lendíthet.

Egy kapaszkodó…


                                      €$@ß@




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése