S már megint mámor, ittas álom jöjj hozzám és légy Enyém...
Hogy karjaid közt vesszek Én.
S ha el kell vesznem...
Vad vágyak által, emelt fővel teszem Én.
Álom, édes álom..?
Karjaidban fekszem Én...
Míg sötét az éj, titkunk őrzi rég...
Minden árny, mely tanúja volt, szerelmi bájunk rejtekén.
Ruhánk lassan bontogatja, buja vágyunk...
Egy érintés, majd csókot csók követ, nincs megállás...
S nincs olyan, hogy most már elég...
Mert fogja kezünk, s vezet minket az élvezet.
S hideg kezem érintésétől, tested borzongva megremeg…
Élve is új életre kél...
De csitt, csak csitt!
Jön még érintésre érintés…
Jéghideg kéz…
S újra érintelek, ismét, s ismét.
S csókodra csókom a felelet, vágyaktól izzó gondolat...
De Te érzed, már rég elvesztél...
Nincs, de nem egy...
S csókra csók a válasz, a felelet...
S perzsel a leheletem, ahogy hozzád ér.
S mégis, mégis és ismét újra...
Akarod, nem akarod...
Mégis kell, hogy szeresselek, s hogy Te odabújj...
Minél közelebb.
S bár, már egyek vagyunk rég...
De még sincs szó, s fogalom, mely oly jelentéssel bírna...
S azt sugallná, hogy most már elég.
S mert Te is tudod, Én is tudom már rég...
Hogy egymás nélkül ez az Élet, már többé...
Többet, semmit sem ér...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése