Nézem a szemeid, s elfelejtem, hogy talán szerettél már mást is szerelemmel...
Nézem, a tűz Benned, hogy ragyog, s benne fénylenek távoli csillagok.
Felém nyújtod két kezed, érinted ajkam, most bátran mered…
Lágyan simogatlak, s Te ölelsz már, érezem a hajad illatát.
Elfelejtem, hogy nem vagy még szabad, erős kötelek fogva tartanak...
Engeded magad, érezed, hogy húz a mélybe, két szembogaram örvénye.
Most nem létezik más törvény és ígéret, kívánsz Engem, s Én kívánlak Téged…
Csókolni merünk, hevesen, bátran, hiszen ez, mire hónapok óta vágytunk.
Remegünk vágyaink súlya alatt, csillapítjuk, kínzó szomjunkat..
Mint Éva, az édeni almába harapva, pirulsz el, meztelen tested takarva.
Egymással szemben, ruha nélkül állunk, mi sem tudjuk, milyen jelre várunk…
Megértjük egymást, megtörik a varázs, egymás forró teste szép, eleven parázs.
Az ágyra zuhanunk, izzik a vérünk, izzad a bőrünk, gyorsul szívverésünk…
Hevesen lüktet bennünk az élet, körülöttünk immár a világ semmivé lett.
Hosszú percek múltán tisztul a kép lassan, egymás mellett fekszünk, pihegve, kábultan…
Arcodon mosoly, tudjuk, ami történt, több mint vágy, a lelkünknek is komoly.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése